2012. január 28-án egy budapesti sportcsarnokban tartott egyfajta évértekelőt Vona Gábor, a Jobbik elnöke. A jövő feladatait vázolva ismét frekventált helyet kapott a „keleti nyitás” gondolata, s benne az Oroszországgal való együttműködés lehetősége.
De vajon mennyire lehet komolyan venni a Jobbik és Oroszország esetleges együttműködését?
Vona szerint „nem kell összeveszni a Nyugattal”, de jóban kell lenni a Kelettel, és stratégiai együttműködést kellene létrehozni Oroszországgal, Törökországgal.
Nos, a Kelettel való együttműködés szándéka mindenképpen üdvözlendő. Szerintem sem képezhetik ennek gátját a történelmi sérelmek (amelyek egyébként a Nyugattal szemben is felhozhatók lennének, bár, meggyőződésem, egyetértve Szekfű Gyulával, hogy nagy történelmi perspektívában az oszmán-török megszállás volt a legrosszabb külső behatás hazánk számára. Aki nem hiszi, menjen el Budán a Budapesti Történeti Múzeumba, s ámuljon el a középkori Buda megmaradt, romjaiban is impozáns fenségén, amit a törökök tettek tönkre, észak-balkáni török-bosnyák határerőddé változtatva a Magyar Királyság gótikus fővárosát).
A Törökországgal való együttműködés mikéntje meglehetősen homályos, nem világos, mi rejlik emögött, és nekünk miért lenne olyan fontos partner Törökország? Közös geopolitikai érdekeltségeink nincsenek (annak ellenére, hogy Magyarország és Törökország is a NATO tagja), nem világos, hogy mi mit várunk Törökországtól, és Ankara miben lehetne a mi hasznunkra. Feltételezem, hogy a Jobbiknak ez a javaslata a magyar-török partnerségről inkább érzelmeken alapul, egyfajta „turáni gondolat” jegyében, de erősen kétséges, hogy ezt meg is lehet-e tölteni reális tartalommal.
Oroszország kapcsán már más a helyzet. Oroszország az egyik legfontosabb gazdasági partnerünk. Magyarország orosz gáztól való kiszolgáltatottsága, magyar cégek oroszországi jelenléte, a hazánkba érkező oroszországi turisták vásárlóerejének fontossága mindenki számára közismert.
Üdvözölni is lehetne tehát a Jobbik kezdeményezését a magyar-orosz kapcsolatok kiterjesztéséről (közvéleménykutatások szerint a magyar lakosság többsége is egyetért ezzel az elnök úrral).
Csakhogy jelen állás szerint a Jobbiktól aligha lehet várni azt, hogy Moszkvában megértő fülekre találna. Még akkor sem, ha a mostani pártgyűlésen az orosz nagykövetség egyik munkatársa is képviseltette magát (iráni, horvát, libanoni, lengyel és más diplomaták mellett).
Ennek egyik oka a Jobbik történelemszemlélete, a Horthy-kultusz, a második világháborús magyar szerepvállalás heroizálása. Nagyon „el van tévedve” az, aki azt hiszi, ha a Szovjetuniót megtámadó Horthy Miklós kultuszával lép orosz földre, barátként fognak tekinteni rá.
A Jobbik második világháborús történelemszemlélete konkrétan oroszellenes élű, amikor a párt prominensei (Morvay Krisztina, Novák Előd) Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezését követelik.
Aki kicsit is ismeri az oroszokat, az tudhatja, a hivatalos Moszkva – de az egyszerű oroszországi emberek – számára is a második világháborús orosz (szovjet) áldozatvállalás, a Nagy Honvédő Háború, a 27 millió halott, Európa megmentése a nácizmus alól a kulturális/történelmi emlékezet kikezdhetetlen, „szent” eleme.
A Jobbiknak tehát, ha valóban együtt akar működni Oroszországgal, vissza kell vonnia a Szabadság téri szovjet emlékmű áthelyezésére vonatkozó követelését, azaz engednie kell elveiből.
A Jobbik esetében ez azért különösen érdekes, mert ez a fiatal párt eddig többek között éppen „kompromisszumtalanságával” vétette észre magát.
Most viszont eldől, mi a fontosabb: az elvek vagy a „politika”.
Ami pedig az „orosz kapcsolatot” illeti, nos, a Jobbik és Oroszország közti együttműködés lehetősége mégsem eleve halva született elképzelés.
Oroszországnak ugyanis érdeke támogatni a magyar nacionalistákat, különösen Románia vonatkozásában (Románia ellen). Ennek oka az a geopolitikai helyzet, ami jelenleg Kelet-Európában kialakult. Románia az elmúlt években az Egyesült Államok legodaadóbb kelet-európai szövetségese lett: 2008 előtt szerfölött izgága diplomáciai tevékenységet folytatott a posztszovjet térségben (különösen a Kaukázusban), jelenleg önként ajánlja fel területét az amerikai rakétapajzs számára, és leplezetlenül Moldova bekebelezésére törekszik, közvetlenül is sértve az orosz érdekszférát.
Románia nemcsak ezért, de „önmagában” is fontos Moszkva számára. Romániának viszonylag jelentős területe van, stratégiai helyen fekszik, tengerparttal, kikötőkkel, viszonylag számottevő hadsereggel rendelkezik. És jelenleg talán éppen Románia tűnik ki leginkább „oroszellenességével” (geopolitikai értelemben) a köztes-európai térségben.
Ebben a helyzetben orosz érdek minden olyan erő támogatása, ami potenciálisan Románia-ellenes. Kézenfekvő a magyar Erdély ügyét még nem elveszettnek tartó erők „felkarolása”…
Messzire vezetnek ezek a gondolatok, egészen fantáziadús magasságokba… Talán Moszkva támogatna egy Romániával szembeni magyar területszerzést is (mint 1940-ben)?
Nos, a határokat jelenleg még senki nem rajzolgatja át, legalábbis komolyan számbavehetően nem, de ki tudja mit hoz a jövő? E kérdés felvetése, tekintve Románia siralmas állapotát, nem is egészen komolytalan. Kétségtelen, Románia ugyanúgy, vagy még inkább, mint térségünk legtöbb állama, sikertelenül abszolválta az elmúlt 20-25 évet: népessége rohamosan csökken (ami szerintem egy ország jövője szempontjából a legfontosabb mutató), nagy az elvándorlás, a szegénység tapintható, pókhálószerű korrupció, a sokkterápiák az IMF „reformjai” következtében újabban már zavargások is… Romániában az egyetlen állami intézmény, ami valamire valóan funkcionál, az a hadsereg (éppen eléggé elrettentő erejű számunkra). Való igaz, Románia számára igazi megváltás lenne Moldova (Besszarábia) bekebelezése: megszerezni az ottani földeket, és vele 3-4 millió románajkú új állampolgárt. Egy „belső kolonizációval” még akár ki is lehetne húzni a kátyúból Románia szekerét, és nagy impulzusokat, passzionárius energiát lehetne adni az ország, a román nemzettudat számára.
A jövő tehát bármit hozhat, akár még Románia szétesését is (ne feledjük, Románia nem túl régi állam, amely jelentős részben nagyhatalmi támogatással jött létre), igaz, ehhez az is kell, hogy az EU-centrum és az USA befolyása végletesen meggyöngüljön (Románia, mint már annyiszor története során, megint külső hatalmak jóindulatától függ majd?). Ez persze nem lenne jó nekünk, hiszen egy ilyen változás akár régiónk teljes destabilizációját maga után vonhatja, ami háborút jelent. Ezt pedig mindenképpen el kellene kerülni.
Akárhogy is lesz, nekünk mindenre készen kell állnunk…
Az oroszok esetleges konkrét támogatása azonban csakis Románia ellen értendő. Az véleményem szerint még elvi szinten sem jöhet szóba, hogy Oroszország Szerbia és Szlovákia ellenében támogassa a magyarokat.
Eredetileg: 2012. 01. 29. https://nepibaloldal.blog.hu/2012/01/29/a_jobbik_es_oroszorszag