Magyarország

Gyurcsány és az erkölcs (2012)

2012. február 1-én Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke volt az MTV Az Este című műsorának vendége. A beszélgetés témája érdektelen volt (a Demokratikus Koalíció és az LMP viszonya), de mégis volt benne egy rendkívül érdekes, figyelemre méltó elem, azok a szavak, gondolatok, melyeket Gyurcsány Ferenc az erkölcs kapcsán fogalmazott meg.

A lényeg, hogy az LMP-nek erkölcsi kifogásai vannak a Demokratikus Koalícióval való együttműködést illetően, és Gyurcsány Ferenc nem tudja értelmezni, hogy ez mit jelent.

A volt miniszterelnök politikai gondolatvilágában értelmezhetetlen fogalom az erkölcs. Egy politikus tárgyalhat összefogásról, együttműködésről, koalícióról, tagszervezésről, gazdaságról, választásokról, de az erkölcs az valamilyen, a politika és a politikus világán kívül eső fogalom. Feldolgozhatatlan, értelmezhetetlen, befogadhatatlan.

Gyurcsány szavaival: „Ha valaki azt mondja, hogy nekem az a bajom a parlamentben ülő másik párttal, hogy általában erkölcsi fenntartásaim vannak, akkor erre hogyan kell reagálni?  Normálisan,  hétköznapi módon… Én azt vetettem fel Jávor Benedeknek, hogy ide figyeljél, ha nem mondod meg egészen pontosan, hogy mi a probléma, csak az erkölcsről beszélsz úgy általában… Mondjál két-három embert te, mondok két-három embert én, kezdjenek el beszélgetni és felfejteni, hogy mi is az igazi gondotok? Mert azzal nagyon nehéz mit kezdeni, hát az erkölcs.”

Sőt, mi több, a volt kormányfő szerint erkölcsről beszélni egyenesen erkölcstelenség! “Úgy általában erkölcsről beszélni azt gondolom, hogy lehet, hogy erkölcstelenség.

Álljunk meg itt egy pillanatra!

Ennek a blognak nem célja felsorakozni egyik politikai szereplő mellett vagy ellene. Gyurcsány Ferencet magam érdekes és tehetséges embernek tartom. A volt kormányfő mintha egyfajta archetípusa lenne annak az emberfajtának, amely politikai és bizony erkölcsi értelemben is az 1980-as, 1990-es években szocializálódott. Ennek a mentalitásnak és világlátásnak pedig része az erkölcs nélküliség is, abban az értelemben, hogy az erkölcsöt valami ósdi, irreleváns, értelmezhetetlen dolognak tartja. Szabályok, normák, regulatív intézmények, vagy egyszerűen csak bevett, elfogadott dolgok arra vonatkozóan, hogy mi a jó és mi a rossz ugyan létezhetnek, de  ezeket is csak ritkán korlátozza valamiféle fensőbb, magasztos erkölcs, inkább a szükségszerűség.

Véleményem szerint az erkölcs túlmutat a haszonelvűségen vagy képmutatáson. Az erkölcs belső, morális fék, regulatív, az emberek közti viszonyt szabályozó rendszer. Nem hazudok, mert ez erkölcstelen. Ha találok egy teli pénztárcát az utcán, visszaadom a tulajdonosának, mert megtartani erkölcstelen stb. 

Nemrég olvastam a 19. századi orosz író, Szaltikov-Scsedrin egyik novelláját, a címe: Az önfeláldozó nyúl. A történet szerint két nyulat elkap egy farkas. Az egyik nyúl engedélyt kér a farkastól, hogy hazamehessen, mert vár rá a menyasszonya. Azt mondja a farkasnak, a nász után visszatér hozzá. A farkas rövid gondolkodás után beleegyezik a nyúl javaslatába: hiszen a nászból más nyulak születnek, ami jó a farkasoknak is. Feltételül azt szabja meg, hogy a nyúl egy bizonyos időre visszaérjen, különben széttépi a társát. A nyúl hazaszalad, megtörténik a nász, majd… visszamegy a farkashoz. A nyúl visszaútját különböző akadályok nehezítik (megáradt folyó, sűrű erdők), már-már kifut a megadott időből, de végül, éppen az utolsó pillanatban megérkezik a farkas odújába. A farkas végül megkegyelmez mindkét nyúlnak.

Ez a történet persze nem nyulakról és farkasokról szól, hanem rólunk, emberekről.

Azt hiszem, a mai átlagos magyarnak, különösen ha a fiatal nemzedékhez tartozik, nagyon nehéz értelmezni ezt a történetet. Hiszen a nyúl tudja mi vár rá, mégis visszafut a farkas odújába. Pedig éppenséggel megtehetné, hogy otthon marad, csakhogy a szavát adta. És hát a farkas is széttéphetné mindkét nyulat, de elengedi őket – így találkozik az erkölcs és erkölcs. A mai átlagos magyar ember valószínűleg úgy ítéli meg, hogy a nyúl “lúzer”, “hülye” (a farkas is), s valóban, az erkölcs nélküli erkölcsiség nézőpontjából ez így is van. Csakhogy abban az “erkölcsi dimenzióban”, amiben Szaltikov-Scsedrin ezt a művet írta, éppen ellenkezőleg, a nyúlt (de a farkast is) tette (a becsület, az önfeláldozás, a szeretet, a nagylelkűség, a lemondás megnyilvánulásai) a legmagasabb morális hőstett mezejébe emeli (vagyis a nyúl ezen mérce szerint nem lúzer, hanem hős).

Gyurcsány és az erkölcs kapcsán eszembe jut az őszödi beszéd. Ez egy nagyon érdekes dokumentum, ami bővebb kommentárt is megérne. Az őszödi beszédben, minden visszataszító vonása ellenére számos pozitívum volt (csinálunk egy jobb országot! Iskolákat, kollégiumokat építünk! stb.), ezért is kétlem, hogy az akkori ellenzék szivárogtatta ki. Úgy sejtem, aki az őszödi beszédet kiszivárogtatta, az erkölcs nélküli erkölcsiséget testesítette meg. Az őszödi beszéd kiszivárogtatója azt hihette, megértik, elismerik őt. Még hencegni is akart! Hazudtam nektek, igaz, becsaptalak titeket, igaz, de mindegy, hiszen csak a győzelem a fontos!

A kiszivárogtató joggal hihette azt, hogy a beszéd egy olyan talajra hullik, ami képes lesz befogadni. Valóban, az elmúlt húsz évben ebben a szellemiségben nevelték Magyarországon az embereket: nem számít semmi, csak a győzelem! Erkölcsi skrupulusok, ugyan már! Csak lúzerek meg winnerek vannak! “Úgy általában erkölcsről beszélni azt gondolom, hogy lehet, hogy erkölcstelenség.” Az erkölcs nélküli erkölcsiség szempontjából nézve az őszödi beszéd csakugyan mestermű. A Winner pofájába vágja a lúzereknek, hogy ők lúzerek. Igazságbeszéd. 

Meggyőződésem, hogy ez a fajta gondolkodásmód jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy sokan úgy érzik, nem jó Magyarországon élni. Hogy az emberek között nincs összetartás, szolidaritás, empátia, megértés. Az erkölcs nélküli erkölcsiség a legaljasabb eszméket és indulatokat szabadította fel, a belső korlátok és fékek ledőltek, és nem a külsőségekről beszélek. „Az a fontos, ami a szívben van” – Mt. 14: 18-19.

Gyurcsány pedig… Ő egy ember közülünk, egy ember a sok közül, korunk hőse…

(https://nepibaloldal.blog.hu/2012/02/03/gyurcsany_es_az_erkolcs)

(1) Hozzászólás

  1. Your article gave me a lot of inspiration, I hope you can explain your point of view in more detail, because I have some doubts, thank you.

Hozzászólások küldése lezárva