Halas, pusztulás (2012)

Egy júliusi hétvégén Kiskunhalas belvárosában sétáltam. Városunk főterét az 1990-es évek óta Bethlen Gábor térnek nevezik, hogy miért kapta ezt a nevet, arra őszintén szólva nem emlékszem. Nem tudom, hogy az erdélyi fejedelemnek milyen kapcsolata volt Halassal. Persze abban az időben, az 1990-es években divatos személy volt Bethlen Gábor, azt hiszem, talán csak azért, mert erdélyi volt, a legismertebb erdélyi fejedelem. Az, hogy kálvinista volt, meg „reálpolitikus”, meg Báthori Gábor „megpuccsolója” (török segítséggel) nem tűnt annyira fontosnak. Mindenesetre az új 2000 forintosra is az ő arcképe került, Bethlen Gábor tudósai körében…

Szóval, visszatérve Halasra, Bethlen Gábor tér. Sajnos a látvány, ami fogadott, nem volt örömteli. Már írtam korábban Halas 1980-as évekbeli fejlődéséről, az akkori lendületről, melyet konkrét emberek és konkrét vágyak, álmok, törekvések alapoztak meg. Hiszen egy város képe az ott élő emberek tükörképe is.

A mai főtér sajnos inkább lehangoló képet mutatott. Üres volt, emberek nélküli, üresen árválkodó padokkal. A járda szép díszköve töredezett. A tér bejáratánál egy szép, de tökéletesen tájidegen székelykapu áll, vagy inkább szomorkodik árván (hogy került ő ide a fenséges Kárpátokból a kunsági homokra?) a felületes nemzeti giccs jegyében (én jobban örülnék mondjuk egy kun babának Halas főterén). Garbai Sándor oszladozó szobra meglepő módon még a helyén van, alatta hervadó koszorúk, virágok (tabáni házáról viszont leszedték az emléktáblát…). A gyep elhanyagolatlannak tűnik, a szép – fehér-barna színvilágában a halasi népi építészetet megjelenítő, de a dualizmus korát visszafogott, elegáns, a kálvinista lelket is örvendeztető ízlésességgel reprezentáló – halasi Városházáról omlik a vakolat.

Körben üresség, elhanyagoltság, pusztulás.

Aztán mentem hazafelé a Tabánba. A Tabán a régi Halas központja volt, a középkori elpusztult templom (egyszer olvastam a múzeum néprajzi gyűjteményében egy régi történetet arról, hogy azt a templomot Kinizsi Pál lövette szét, amikor szétverte a Fekete Sereget – a halasi néphagyomány szerint városunkban/nál) is itt állhatott.

A Tabán már az 1980-as években elöregedett, ugyanakkor a cigány lakosság kezdett egyre népesebbé válni. Mostanra a folyamat már a végéhez közelít: évről évre több háznak lesz a cigány gazdája, és egyre több – jellemzően magyar – házon jelenik meg az „Eladó” felirat…

Nem mintha önmagában baj lenne az elcigányosodás. Inkább csak arra gondolok, milyen beteg a magyar társadalom, hogy már a reprodukcióra is képtelen. A cigányok ebből a szempontból egészségesebb szociokulturális közösségnek tűnnek… Egyébként a brutális népességfogyás nemcsak a magyar népre jellemző, hanem a rendszerváltás után nehéz helyzetbe került Kelet-Európa legtöbb népére…Sajnos.

Miközben ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, és Halas lassú, de biztosnak tűnő pusztulásán elmélkedtem, eszembe jutott egy régi történet, még a 1990-es évekből. Az 1990-es évekből, amikor még Halas is egy fejlődő kisvárosnak látszott.

Sepsi László Fidesz-közeli nagyvállalkozó, a halasi női kézilabdacsapat felkarolója az 1990-es évek közepén kézilabdacsarnokot akart építtetni a városban, valahol a Mátyás tér közelében, ahol akkor éppen újszerű lakóházakat húztak fel. Ádáz vita kezdődött a népszerű polgármester, Tóth Zoltán (1990-ben az SZDSZ színeiben lett városvezető, de később kilépett, és a lokálpatrióra Polgári Kör indulójaként választották meg aztán 1994-ben és 1998-ban is) és az inkább népszerűtlen „újgazdag” Sepsi László között, melyet személyes és politikai ellentétek is tarkítottak.

Végül a kézilabdacsarnok nem épült meg, de ezt akkor senki nem érezte különösebb veszteségnek. Hiszen a város fejlődött, szépült! Terek, utak, járdák épültek!

Nem is a kézilabda a lényeg itt, hanem a város és egy nagyvállalkozó viszonya.

Az 1990-es években a városvezetés még erősnek érezte magát, hogy elbánjon egy neki nem tetsző nagyvállalkozóval. Hol vannak már azok az idők!

Ma a város vezetése a kezét összetenné, ha csak valami tizedakkora nagyságrendű beruházás valósulna meg Halason. Ennyit változott a világ röpke 15-17 év alatt! 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2012/07/25/halas_pusztulas)