A Mézga család és a Nyugat

Az 1960-as években készült, a Mézga család kalandjaival foglalkozó rajzfilmsorozatokon immáron generációk nőttek fel, és feltehetőleg generációk nőnek majd fel. A Mézga család tagjai a „homo kadaricus” archetípusát testesítik meg. A tipikus kisembert, a „kádári” Magyarország környezetét, kicsi lakás, két gyerek, a kisemberi álmokat: külföldi utazás, pénz, jólét, a függetlenséget az alkalmazotti világban. A családfő, Mézga Géza az elhízott, kényelmes papucsférj; felesége, a láthatóan buzgó vallásos és némiképp együgyű, de jólelkű Paula asszony; két gyerekük; a rossz tanuló, csintalan Kriszta és öccse, a magánakvaló zseni Aladár. Rendszeres szereplő Máris szomszéd, a savanyú, cinikus, tipikus külvárosi értelmiségi.

A Mézga rajzfilmsorozat szerintem legérdekesebb darabja az 1978-ban készült Vakáción a Mézga család, amely a külvilág, és mindenekelőtt a Nyugat Kádár-kori percepciójába enged betekintést (nagyon érdekes Nyugat-percepció figyelhető meg egyébként az 1986-ban készült Macskafogó c. rajzfilmben is).

A történet szerint levél érkezik a Mézga családhoz a titokzatos, Nyugatra szakadt és ott meggazdult hazánkfiától, Paula asszony egykori udvarlójától, Huffnágel Pistitől. Huffnagel Pisti meghívja Paulát és családját Ausztráliába és minden földi jót ígér nekik. Természetesen kiderül, hogy a nyugati emigráns hazánkfia egy csaló.

A magyar kisemberek, a Mézga család tagjai angol és bármilyen nyelvtudás nélkül nekiindulnak hogy rácsodálkozzanak a világra (a nyelvtudás hiánya sok szórakoztató félreértés forrása lesz).

Először Ausztráliába érkeznek, az ott élő magyarok vagy barátságtalanok (a gyártelepről kutyákkal kergetik el Mézgáékat), vagy csalók (álcápa). Dél-Amerikába menekült hazánkfia egy maffiózó. Az emigráns magyarok tehát kimondottan negatív, visszataszító alakok.

A rajzfilm bemutatja a kapitalizmus világát, a nagy vagyoni különbségeket, s arra int, a nyelvtudás nélküli magyarok ne is álmodjanak könnyű életről, kiszolgáltatottság, aljamunka, szorult helyzetükből hasznot leső gazemberek várják őket.

A külföld átverések és csapdák sorát rejti. Olyan érzés, mintha a „külföld” egésze az átverésen alapulna. A déltengeri szigeten például a ravasz és álnok kapitalisták úgy csapják be az embereket, hogy kötelező oltást erőltetnek rájuk dollárért.

Dél-Amerikában a maffia az úr. A rendőrfőnök a maffiavezér. A naiv magyarokat mindenütt átverik, börtönbe csukják, kivégzéssel-füllevágással fenyegetik, hamispénz-futárnak használják őket. Huffnágel bolondot csinál a naiv, jólelkű magyarokból, akikre a végén, úgy tűnik rámosolyog a szerencse egy franciaországi kaszinóban, de végül kirabolják és megverik őket. Végül a Magyar Népköztársaság nagykövetsége segít a sok megpróbáltatáson átesett család segítségére. A MALÉV repülőgépén ízes marhapörköltöt fogyasztanak a szocialista hazába visszatérők. Mégiscsak jobb világ a szocialista Magyar Népköztársaság kiszámítható nyugalma, mint a sok kellemetlen meglepetést tartogató Nyugat – állapítható meg az 1978-as film konklúziója. 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2013/10/10/a_mezga_csalad_es_a_nyugat)