A népligeti diszkó szociográfiája (2013)

Soha nem szerettem diszkóba járni. Tizenéves koromban – amikor a fiatalok talán legaktívabb diszkós korszakukat élik – is csak alig jártam diszkóba, akkor is többnyire kínomban inni kezdtem. Kevésszer voltam diszkóban, legutoljára két éve, 2011 tavaszán az egyik belvárosi szórakozóhelyen.

Múlt hét szombaton barátnőm unszolására megint elmentünk diszkóba, a Népligetbe, ahol nemrég nyílt egy zenés-táncos mulatóhely. Harminc év fölött a belépés ingyenes. Nagyszerű.

Talán most életemben először nem kezdtem el vedelni a diszkóba érve, hanem igyekeztem megfigyelni az embereket. Jó szórakozás volt, sokkal jobb, mint inni.

A népligeti diszkó amúgy megtetszett. Négy tánchely, emellett tágas kerthelyiségekben lehet iszogatni.

A diszkó látogatóinak mintegy a kétharmada tizenéves fiatal volt. Egyharmada viszont 40 év feletti. Furcsa módon a 20 és 40 év közötti generáció mintha teljesen hiányozna.

Bánatosan, szótlanul kortyolgattuk sörünket a diszkó kerthelyiségében, a sötétben, a kerítés mellett. Én háttal ültem, arccal a kerítés felé. Arra gondoltam, minek is vagyok én itt?

Egyszer csak leül mellénk két fiatal lány. Az arcukat nem láttam, csak azt hallottam, ahogy beszélgetnek. Talán húszas éveik elején lehettek. Az egyik cinikus, „dörzsölt”, okos, „felnőtt”, „érett”. A másik egészen kislányos, „gyermeki”, „naiv”, talán valaki azt mondaná, ostoba. Utóbbi kissé részeg volt, s ő ezt élményként élte meg. Lágyan csengő, kellemes hangját öröm volt hallgatni. Arra gondoltam, ilyen lányok is csak Pesten vannak (meg talán esetleg falun). Pesten az emberek – bármennyire is furcsa ez – sokkal „naivabbak”, mint vidéken, ahol már 15-16 korban „edzetté”, esetenként kérges szívűvé válnak. Hja, Pest sok tekintetben konzervatívabb, mint a vidék, „szocialista” város, Pesten sokkal inkább megmaradt az 1970-es 1980-as évek szocialista világa (lakótelepek fiatalokkal, viszonylag olcsó tömegközlekedés, munkahely tulajdonképpen van), mint a letarolt vidéken.

A diszkóban szórakozó fiatalok többsége érzésem szerint a fővárosban dolgozó vidéki, illetve külvárosi „proligyerek”. Megismerem bennük a „saját fajtámat”. Öltözködésük nem túl változatos (rajtam kívül talán csak egy emberen láttam inget). Ahogy összevillan a tekintetem egyikkel-másikkal, mintha szavak nélkül is megértenénk egymást. Szegény fiatalok, többnyire fizikai munkások, vélhetően „rossz családból”. A tekintetük egy egész kis univerzumot tükröz, amiben inkább óvatosság és tartózkodás van, de jóság és szerénység is. Ezek nem afféle, kocsmafüstben részegen, heves bazdmegelések közepette filozofálgató, politizálgató zsúrfiúk.  Ezek csak meló után eljöttek egyet bulizni. A srácok egymásnak imponálnak, a lányokkal mintha félénkebbek lennének, mint a „yuppiefiúk” akik sokkal jobban öltözöttebbek, sokkal jobban táncolnak, s nincs bennük feszélyérzet a csajokkal szemben.

A legnagyobb táncteremben három csaj – a diszkó alkalmazottjai – a pulton táncol. Az egyik, a szőke nagyon szép. A táncot láthatóan nem élvezik. Munka. A szőke nőnek, aki nagyon szép, teljesen kiélt arckifejezése van. Megsajnálom a táncos lányokat. Nem szeretném, ha itt rohadnának meg a népligeti diszkóban.

Átmegyünk az egyik kisterembe. A bárpultos lány gyönyörű szőke. Egyszerű teremtés. Nemcsak szép az arca, jó is. Csak egy vélhetően homoszexuális férfipár táncol a teremben. Elkezdi a barátnőm is, majd egyre többen jönnek. Egy három főből álló ötven év körüli női csapat is megjelenik. Elsőre nem tetszik, hogy ötvenéves nők úgy akarnak tenni, mintha húszévesek lennének, de aztán kimondottan szimpatikusakká válnak. Miért is ne mehetne diszkóba egy ötvenéves nő? Gyönyörű szép cigánylány táncol a teremben. 20 év körüli lehet, fekete-fehér ruhában. Újabb csajok érkeznek, hárman vannak, 35 körüli szinglik. Az egyik nagyon szép. Hosszú szőke haját vadul rázva táncol.

A népligeti diszkó kicsiny metszetét adja a nem elit magyar társadalomnak. Magabiztosság nélküli, kizsákmányolt fiatalok; boldogtalan szinglik; cigányok; melósok; öregedő, kalandot kereső nők. Mégis, ez a társaság valahogy közelebb áll hozzám, mint a sznob, cinikus, körülményes „úrifiúk”.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2013/05/04/a_nepligeti_diszko_szociografiaja)