A magyarországi és magyar nyelvű médiában meglepve írtak arról, hogy Traian Basescu román elnök, úgymond, „Orbán ellen fordult”, mivel a 11. Marosfői Nyári Egyetemen azt mondta, Magyarország az „instabilitás tűzfészkévé” vált a kisebbségi kérdésben. A román államfő kijelentette, Romániában nem lesz semmiféle autonómia, s bírálta a Székelyföldön haknizgató magyar politikusokat, akárcsak Tőkés Lászlót, aki magyar protektorátust látna jónak Erdély fölött. Basescu kilátásba helyezte, hogy az idei volt az utolsó alkalom, hogy „ebben a formában” Tusnádfürdőn nyári egyetemet rendeztek.
Valójában Basescu nem fordult szembe Orbánnal (micsoda hungarocentrikus gondolkodásmód, mintha Basescu gondolatvilága a magyar miniszterelnök körül forogna), mivel soha nem is volt Orbánnal.
Basescu soha nem volt Orbánnal, ellenkezőleg viszont igaz az állítás, Orbán nem egyszer támogatta Basescut.
Orbán, még ellenzéki korában jól megértette magát a 2004-ben hatalomra kerülő jobboldali, román nacionalista Traian Basescuval. Miközben Magyarországon „baloldali” kormány volt hatalmon, a „sikeres”(nek látszó) Romániának jobboldali elnöke volt. Emlékszem, a Fidesz ellenzéki korában a hozzá közel álló sajtóban ódákat zengtek a „sikeres” Romániáról, hogy lám, „már a románok is lehagytak minket.”
Orbán és a Fidesz – számomra érthetetlen módon – nem egyszer támogatta a román nacionalista Basescut, aki, miközben nem egyszer kijelentette, nem lesz Romániában semmiféle autonómia, Moldova és Románia egyesülése mellett kardoskodik, ami nyilvánvalóan ellentétes a magyar érdekekkel. Orbán számos gesztust tett Basescunak, legutóbb éppen a tavalyi, Basescu elmozdításáról döntő népszavazás során, de az akkor még ellenzéki vezér Orbán 2009-ben is nyíltan kiállt a román nacionalista elnök mellett, arra buzdítva az erdélyi magyarokat, Basescura szavazzanak.
Orbán tehát segítette Basescut, a román elnök viszont soha nem nyújtott semmilyen támogatást Orbánnak. Nem is fordult Orbán ellen, mert soha nem is állt a pártján. Az autonómiát mindig is nyíltan ellenezte. Meglehetősen egyoldalú volt ez a „nagy barátság” (kb. hasonló a nagy „magyar-azeri barátsághoz”, amely szintén egyoldalú szerelem).
Azt persze a magyarországi közvéleménynek simán be lehet adni, mint tette ezt a Fidesz, hogy ha az MSZP barátkozik a romániai baloldallal, akkor „magyarellenes” akció, bezzeg ha ők barátkoznak a soviniszta román jobboldallal, az rendben van (történelmi kiegyezés, és miegyebek). Persze az MSZP is olyan töketlen és szellemileg alultáplált, hogy nem tud az ilyen vádakra érdemben reagálni.
A jelenlegi magyar-román viszony rendkívül rossz, adok-kapokkal teli. Bár a magyar protektorátust, burkolt módon módon magyar területi revíziót emlegető politikusok (Tőkés, Vona) visszakoznak, ködösítenek, nem éppen gerinces módon, úgyis tudjuk, ők arról álmodnak, ismét Magyarországé lesz Erdély. Erre ugyan aligha lesz esély a jövőben, de Románia, a Heti Válasz (2007), az IMF vagy a Financial Times állításával szemben nem sikeres ország. Románia demográfiai, pénzügyi, szociális katasztrófa sújtotta övezet. Igaz, a román hadsereg és titkosszolgálat viszonylag erős, de nem kizárt az sem, hogy Románia – amely, ne feledjük, fiatal ország, és különböző, „civilizációs” értelemben eltérő régiókat egyesít – szétesik (különösen egy elhúzódó európai válság esetén lehet erre esély). Románia nagy esélye Moldova beolvasztása lehet, de akkor Oroszországgal és Ukrajnával kerül konfliktusba. Oroszországgal és Ukrajnával már most is nagyon rossz a viszonya. A magyar revízióra, a trianoni határok megváltoztatására nagyon-nagyon kevés esély van, ahhoz először is össze kellene omlania az egész euroatlanti biztonsági rendszernek (reméljük ez azért nem fog bekövetkezni, mert az nagy háborút jelentene), s akkor orosz támogatással lehetne módosítani a határokat Romániával szemben,
Valami ilyesmire lehetőség nyílt már egyszer, 1940-ben, de az akkori magyar vezetés többször is ostoba módon eljátszotta az esélyt a magyar-román határ végleges kiigazítására.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2013/08/16/basescu_es_orban)