Orbán Viktor magyar miniszterelnök újabban gyakran hangoztatja, hogy Közép-Európáé lesz a jövő, miközben a Nyugat hanyatlik és rossz válságkezelést folytat. Azt nem tudom, mennyire komolyak ezek a kijelentések, vagy csak a Fidesz szokásos propaganda-kommunikációjába illeszkednek-e? A Fidesz kommunikációja amúgy pofonegyszerű: minden, amit a Fidesz (a kormány) csinál, az sikeres. Csak a sikereket kell hangoztatni, kommunikálni, ha pedig valami mégsem jól alakul, azért mások (az „elmúltnyolcév”, Gyurcsány, EU, IMF stb.) a felelősek. Megjegyzem, ez a kommunikációs bunkósbot eddig meglehetősen sikeresen működött, bár ez a fajta diskurzus önmagában a befogadók megvetését, lenézését feltételezi… A Fidesz és személyesen a miniszterelnök kommunikációja már hosszú évek óta a választópolgárok megvetéséből indul ki. Ez magyarázza, hogy a Fidesz meglehetősen rugalmasan változtatja véleményét szinte minden kérdésben: a fehérre képesek ráfogni, hogy fekete és fordítva – és még így is kimennek nekik százezrek tapsolni. Nem csoda ezek után, és pszichológiailag nagyon is érthető, ha Orbán Viktor megveti és semmibe nézi azokat az embereket, akik érte tapsolnak a téren.
Szóval, a Fidesz szó- és nyelvmágia szerint Magyarország sikeres ország, ahol tündérmese íródik, régiónk pedig fényes jövő elé néz (2006-ban az akkori Gyurcsány-kormány hasonló sikerpropagandát folytatott, de akkor még, a „világgazdaság pénzbőségének köszönhetően” és a hitelekre alapozva a „Pannon Puma” és a „dübörög a gazdaság” szólamai hihetőbbnek látszottak).
Milyen fényes jövő elé?
Sajnos, a közép-európai régió elbukta a rendszerváltást. Magyarország problémái nem önmagukban valók, hanem közép-európai kontextusba illeszthetők (és illesztendők). Márpedig köztes-európai régiónk kevés kivétellel jelenleg egy romhalmazra emlékeztet, és szerintem az is erősen kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e bármiféle jövője.
Nemcsak a gazdaságról van szó, arról, hogy régiónkban az egy főre eső GDP elmarad a nyugat-európaitól (és lassan az orosztól is). Véleményem szerint a jövő szempontjából meghatározóbb a demográfia. Az, hogy hogyan alakul egy ország népessége, előrevetíti a jövőjét – gazdasági értelemben is.
Nos, régiónkban általában csökkenő és öregedő népességű országokkal találkozhatunk, amely meg is pecsételi ennek a vidéknek a sorsát. Általában azokban az országokban legrosszabb a helyzet, amelyek a legkövetkezetesebben hajtották végre az elmúlt 20 évben a „washingtoni konszenzus” neoliberális programját (liberalizáció, dereguláció, privatizáció). Egy biztos: olyan országnak, amelyben nem születnek gyerekek, erős a fiatalok kivándorlása, és rohamosan öregszik a népesség, egész egyszerűen nincs jövője.
A népesség számának alakulása persze korántsem „jólét-mutató”, de kiválóan illusztrálja egy ország jövőjét.
De nézzük konkrétan is az adatokat Köztes-Európából (ez alatt értve jelen esetben a Baltikumot, a nyugati szláv államokat, Belaruszt, Ukrajnát, Magyarországot, Romániát, Moldovát, Bulgáriát, valamint a már EU tag Szlovéniát az egykori Jugoszlávia háború sújtotta köztársaságaiból).
| Ország | Népesség 1989-ben | Népesség 2011-ben |
| Észtország | 1 565 662 | 1 294 236 -17 % |
| Lettország | 2 666 567 | 2 070 371 -22 % |
| Litvánia | 3 674 802 | 3 043 429 -17 % |
| Lengyelország | 37 963 000 | 38 215 000 +1 % |
| Csehország | 10 362 000 | 10 562 000 +2 % |
| Szlovákia | 5 276 000 | 5 437 000 +3% |
| Magyarország | 10 398 000 | 9 985 000 -4 % |
| Szlovénia | 1 999 000 | 2 054 000 +3% |
| Belarusz | 10 151 806 | 9 481 000 -7% |
| Ukrajna | 51 452 034 | 45 778 000 -11 % |
| Moldova | 4 335 360 | 3 559 000 -18 % |
| Románia | 23 152 000 | 19 042 000 -18 % |
| Bulgária | 8 877 000 | 7 327 000 -17 % |
| összesen | 171 873 231 | 157 848 036 -8% |
| Oroszország | 147 342 000 | 142 960 000 -3 % |
A táblázatból látszik, hogy Köztes-Európában csak Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia tudta növelni népességét a rendszerváltás után. Noha a születésszám csökkent mindenhol régiónkban (lásd alább), és a társadalom elöregedése ezeket az országokat is érinti, a pozitív mutatók mégis arról tanúskodnak, hogy ezekben az országokban „egészséges” társadalmak kezdték meg az államépítést (e négy államból három – jelenlegi formájában – új államalakulat).
De a többiek? A köztes-európai régióból 14 millió ember „tűnt el” röpke 20 év alatt (majd másfél magyarországnyi népesség)!
Vannak ugyan olyan országok, melyek demográfiai törése látszólag nem súlyos (Magyarország, Oroszország – ez a két ország csak az intenzív bevándorlásnak köszönheti a viszonylag enyhe veszteséget, ám társadalmuk elöregedettsége így is félelmetes), ám Köztes-Európa keleti fele egészen riasztó, a háborús pusztításoknak megfelelő mutatókkal rendelkezik.
Tudom, Magyarországon nehéz azt mondani, hogy a balti országok perspektíva nélküliek, hiszen a média propagandagépezete sikeres (és szimpatikus) országoknak állítja be a baltiakat (főleg azért, mert ezekben a kis államokban hajtották végre legkérlelhetetlenebb módon a washingtoni konszenzus neoliberális elvárásait), ám én mégis azt mondom: a baltiak olyan mértékű demográfiai veszteséget szenvedtek el az elmúlt 20 évben, ami egész egyszerűen aláássa ezen országok jövőjét. Ezt amúgy Lettországban már felismerték: pár éve már része az ottani közbeszédnek a demográfiai válság, amire úgy tűnik, nincs kiút (megoldás lenne a betelepítések szorgalmazása, vagy a húsz éve űzött neoliberális gazdaságpolitika feladása, egy szocialista-jóléti fordulat – de mindkettő a végét jelentené az 1992-től megkezdődött – nem kis részt az oroszajkúak kirekesztésén alapuló – lett nemzetállam építésnek).
Moldova, Románia, Bulgária és Ukrajna jövője szintén nem rózsás – bár Románia és Ukrajna valamivel nagyobb országok, ezért több időt kaptak arra, hogy észrevegyék a vesztüket. Ezek az országok pedig amúgy is képlékenyek, bármilyen furcsán is hangzik ez most, 2012-ben, de nem biztos, hogy 20 év múlva Románia, Moldova, Ukrajna és talán Bulgária a mai határok között fog feküdni, ha egyáltalán lesznek majd ilyen országok…
A köztes-európai régió önálló termelő kapacitásainak nagy részét az elmúlt húsz évben szétzúzták a demokratikus úton hatalomra került komprádor és korrupt kormányok (mentségükre legyen mondva, ha nem ezt teszik, Ceausescu, Milosevics vagy Lukasenko sorsára jutottak volna), a népesség fogy, öregszik, alkalmasint menekül (kivándorol). Húsz év múlva egész régiónkban megrokkant és elöregedett lakosság lesz.
Érdemes megnézni azt is, az érdekesség kedvéért, hogy a köztes-európai országokban mely években érték el a népességmaximumot!
| Ország | Népesség maximuma (millió) | Év |
| Észtország | 1,569 | 1990 |
| Lettország | 2,667 | 1990 |
| Litvánia | 3,704 | 1991 |
| Lengyelország | 38,666 | 1998 |
| Csehország | 10,562 | 2011 |
| Szlovákia | 5,437 | 2011 |
| Magyarország | 10,707 | 1980 |
| Szlovénia | 2,054 | 2011 |
| Belarusz | 10,227 | 1994 |
| Ukrajna | 52,244 | 1993 |
| Moldova | 4,364 | 1990 |
| Románia | 23,207 | 1990 |
| Bulgária | 8,971 | 1987 |
| Oroszország | 148,538 | 1992 |
Látszik, hogy Magyarország demográfiai romlása már 1980-tól kezdetét vette. A többiek esetében „sokkszerű” a csökkenés, nyilvánvalóan összefüggésben a rendszerváltással.
Nézzük a születések számát is! Ennek a táblázatnak az a tanulsága, hogy Magyarország, Románia, Moldova esetében spirálszerű módon zajlik a népességcsökkenés, ami különösen katasztrofális jövőt vetít előre számukra, míg a többiek alkalmasint korrigálni tudják a hullámvölgyeket (igaz, ez némelyek esetében nem sok vigaszt jelent).
| ország | Születések száma 1989-ben | Rekord | Születések száma 2011-ben | Negatív rekord |
| Észtország | 24 318 | 25 086 (1987) | 14 679 | 12 632 (2001) |
| Lettország | 38 922 | 42 135 (1987) | 18 825 | 18 410 (1998) |
| Litvánia | 55 782 | 66 114 (1927) | 34 385 | 30 014 (2002) |
| Lengyelország | 562 530 | 782 319 (1957) | 388 416 | 351 072 (2003) |
| Csehország | 128 356 | 248 728 (1922) | 108 673 | 89 471 (1999) |
| Szlovákia | 80 116 | 114 947 (1921) | 60 813 | 50 841 (2002) |
| Magyarország | 123 304 | 255 000 (1921) | 88 049 | 88 049 (2011) |
| Szlovénia | 23 447 | 35 992 (1950) | 21 947 | 17 321 (2003) |
| Belarusz | 153 449 | 207 400 (1958) | 109 364 | 88 512 (2003) |
| Ukrajna | 690 981 | 880 552 (1959) | 502 595 | 376 479 (2001) |
| Moldova | 82 221 | 94 726 (1986) | 43 511 | 43 511 (2011) |
| Románia | 369 544 | 527 764 (1967) | 196 373 | 196 373 (2011) |
| Bulgária | 112 289 | 182 571 (1950) | 71 402 | 64 125 (1997) |
| Oroszország | 2 160 559 | 3 048 000 (1954) | 1 796 629 | 1 214 689 (1999) |
Összegezve: a közép-európai régióban talán csak Lengyelországnak, Csehországnak, Szlovákiának, Szlovéniának lehet jövője. A szétszakadó EU-ban ezeknek az országoknak van esélyük arra, hogy csatlakozzanak a jövőbeni mag-Európához.
A többiekre, elöregedő és csökkenő népességükkel – beleértve Magyarországot is – további leszakadás és elszegényedés vár.
Hiszen a gazdaság csak következmény – jelentős részben a demográfia következménye.
Az más kérdés, hogy a neoliberális, megszorító gazdaságpolitika– amely alkalmasint „ésszerűnek”, „logikusnak” tűnhet, és bizton számíthat a „londoni elemzők” üdvözletére – pusztító spirálja csak még mélyebbre taszítja az amúgy is kivérzett országokat.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2012/10/17/kozep-europa_jovoje)