Michael Jackson: Pepsi Generation

Az 1980-as évek, a világszerte bekövetkező neokonzervatív fordulat egy új remény időszaka volt. Az Amerikában a 1930-as évektől, Nyugat-Európában 1945 után kiépült keynesiánus jóléti kapitalista modell leépítése kezdetben hatalmas energiákat szabadított fel, s valóban, az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején úgy tűnt, főleg a szovjet blokk összeomlásának fényében, hogy a Nyugat által ajánlott neokonzervatív/neoliberális modell alternatíva nélküli (valójában a Nyugat hanyatlása már ekkor, ezzel kezdetét vette, s közép- és hosszútávon éppen a jóléti intézményeket leépítő, a társadalmi egyenlőtlenségeket és a munkanélküliséget növelő, a gazdasági növekedést lassító, a növekedést hitelekre alapozó, a termelő struktúrákat a harmadik világba kihelyező, a középosztály jelentős részét felszámoló, az európai demográfiai lendületet megtörő neokonzervatív gazdasági-társadalmi modell ásta alá a Nyugat vezető szerepét).

Mindenesetre az 1980-as évek még az illúzió korszaka volt.

Ennek az időszaknak a hangulatát zseniálisan tükrözi Bob Giraldi 1984-es reklámklipje Michael Jackson részvételével, a Pepsi Generation.

Persze egy reklámfilmről van szó, de ez sokkal kevésbé mesterkélt (szociális értelemben) mint azok, a reklámok többsége, melyek egyfajta idilli felső-középosztálybeli környezetben játszódnak.

Ebben a filmben egy amerikai külvárosi utcát láthatunk, ócska bérházakkal, öreg autókkal, sok néger gyerekkel. A lehangoló városkép azonban egyszerre hihetetlen élettel telik meg. Dinamikus zene szólal meg, a fiatalok lendületes tánca élettel tölti be a lomokkal teli, elhanyagolt utcát. A filmben csak fiatalok jelennek meg, az 1960-as években született akkor huszonévesek, és az 1970-es évek végén született nemzedék tagjai. A fiatalok mellett az is növeli a kép dinamikáját, hogy a táncolók mögötti „háttér is mozog” – nincs olyan másodperc, filmkocka, amelyen ne lenne valamilyen mozgás (mozgó autó, gyalogosok stb.).

A két nemzedék képviselőit összeköti a zene, a tánc, és a Pepsi-kóla (és vélhetően a közös szociokulturális származás is – legalábbis mintha erre utalna a fekete szereplők dominanciája). Mindahányan a Pepsi-generáció(k) tagjai, az idősebbek Michael Jackson vezetésével mintegy átadják a stafétabotot az új Pepsi-nemzedéknek, amely immáron, mint ezt a dal szövege is kifejezi, teljes értékű generáció.

Az az új (Pepsi-)generáció, amelyre az új kor feladatai, kihívásai várnak. Márpedig a film sugallata szerint a külvárosi, lepusztult bérházakban lakó gyerekekre dinamikus és reményteljes jövő vár (ezt a jövőképet mintegy Michael Jackson és csapata perszonifikálja).

A Pepsi-generáció a szabadság szimbóluma volt az 1980-as években Kelet-Európában (is). Nem véletlen, hogy Viktor Pelevin leghíresebb könyve, az 1990-es évek Oroszországát bemutató P-Generation is a Pepsi-generációra hajaz (igaz, Oroszországban elsősorban az 1990-es évek nemzedékét nevezik Pepsi-generációnak). Abban, hogy ez a kólamárka vált a szabadság szimbólumává, az ilyen klipek is jelentős szerepet játszottak.

Biza, valóban legendásak voltak a ’80-as évek!

„Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta.” (Viktor Pelevin: Generation P).

(https://nepibaloldal.blog.hu/2012/11/07/egy_zsenialis_klip_1987-bol)