Népi mozgalom és nacionalizmus

Az Eszmélet c. folyóirat (amely kezdettől fogva a magas színvonalú rendszerkritikus gondolkodást jelenítette meg, akkor is, amikor nem ez volt a mainstream) 99. száma újraközölte Bimbó Mihály filozófus eredetileg 1967-ben, az Alföld című folyóiratban megjelent írását a népi mozgalomról.

A szerkesztőség bevezetője mintha arra utalna, a népi mozgalom témája ma is aktuális lenne, bár szerintem – annak ellenére, hogy a közelmúltban jelentek meg monográfiák a népi mozgalommal kapcsolatban – ez sajnos nem igaz. A korunkra jellemző, külsőségeket előtérbe helyező Nagy-Magyarország matricás, tarsolylemez-tarisznyás, könyvekből tanult csujjogató népieskedés a lehető legtávolabb áll a népi mozgalomtól. Sajnos a népi mozgalom örökségéről ma kevesen tudnak, ráadásul „a jobboldal kisajátította a népi gondolatot”, mondanám, ha propagandista lennék, de helyesebb, ha azt írom, a (urbánus-népmegvető-jozefinista) baloldal taszította el magától a kezdetben nagyon is markáns baloldali népieket.

Bimbó Mihály cikkében visszatérő gondolat – amit az „urbánusok” többször is megfogalmaznak – a népiek „nacionalizmusa” és a vád, hogy megpróbáltak kiegyezni Gömbössel (a polgáriak meg azt vetik amúgy a népiek szemére, hogy az 1950-es években kiegyeztek a kommunistákkal…). Bár a hatalommal való kiegyezés végül elmaradt, sőt, az 1930-as évek második felében a népi mozgalom egyre inkább balra tolódott, a hatalom pedig egyáltalán nem tolerálta a népi mozgalmat (1937-ben perbe fogták és börtönre ítélték Kovács Imrét A néma forradalom c. zseniális szociográfiája miatt, melyben a szerző nagybirtokrendszert bírálta és mély elemzését adta a magyar népi életnek, a cselédek és agrárproletárok melankolikus, rabszerű életének).

Bimbó azt írja: „a nacionalizmus, amely több-kevesebb mértékben jelen van a „népi írók” gondolatvilágában”, továbbá, „a népi írók történelemfelfogása, társadalomszemlélete lényegében ugyanazon elméleti alapokon nyugszik, mint az uralkodó osztály érdekeit kifejező hivatalos szellemtörténeti felfogás”. Mindez rágalom.

Népi gondolat és a nacionalizmus? Éppen a népi írók szakítottak a magyar uralkodó osztály magyar felsőbbséget és „kultúrfölényt” hirdető eszméivel! A népiek elsöprő többsége – helyesen – azt tekintette erkölcsi fundamentumának, hogy minden nép egyenlő. Nem tetszett olvasni Bartók Bélát, Németh Lászlót, Illyés Gyulát? Éppen a népiek haladták meg a hagymázas „Mindent vissza!” gondolatát és kultiválták az együttműködést a szomszédos népekkel! Ők hívták fel a figyelmet a Kárpát-medence népeinek egymásrautaltságára (Ady: „Dunának, Oltnak egy a hangja”), utasították el a hígmagyar, pántlikás pöffeszkedést! Elutasították a nacionalizmust, ahogy Illyés Gyula fogalmazott: „Nacionalista, aki jogot sért, patrióta, aki jogot véd.”

Vagy mi Bimbó Mihály szerint a nacionalizmus? Ha valaki népdalokat gyűjt a Székelyföldön, nacionalista? Aki szerint vannak magyar sorskérdések, nacionalista? Aki szerint Magyarország problémái hazánk történelmi fejlődésével vannak összefüggésben, és a problémák megoldása is csak Magyarország, a magyar és más népek ismeretével lehetségesek (tehát alulról, és nem felülről-kívülről, sablonok alapján), nacionalista? Akit izgat a határon túli magyarok sorsa, nacionalista?

Valóban, a népiek egy része szélsőjobbra sodródott az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején (a legismertebb példa talán Erdélyi József költő, aki a nyilasokkal szimpatizált. Ugyanő később 1956-ot „fasiszta ellenforradalomként” ítélte el), de ez csak marginális csoport volt. A „népiek” szélsőjobboldala illetve a centrum és baloldal ádáz ellenségeskedést folytatott ezekben a tragikus években (Erdélyi József ekkor „zsidóbérencnek” titulálta Illyés Gyulát).

Összességében, úgy gondolom, a népi mozgalom egészére vonatkoztatva nem állja meg a helyét a nacionalizmus vádja. 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2014/01/13/a_nepi_mozgalom_es_a_nacionalizmus)