A borzalmas szíriai háború, tágabb értelemben az „arab tavasznak” nevezett felfordulás elérte immár közvetlen módon Európát is. A kontinensünkre özönlő menekültek jelentős része a tönkretett, háborúba taszított Szíriából érkezik (a többiek pedig a tönkretett, háborúba taszított Líbiából, Irakból, Afganisztánból).
A kilátások nem túl jók. A közelmúltban Basar Aszad szíriai elnök amnesztiában részesítette a katonai szolgálat elől elmenekülőket, és beismerte, hogy a szír hadsereg nem tudja visszaszerezni a kontrollt az ország felett. A szír reguláris hadsereg defenzívában, és úgy tűnik, felbomlóban van, a hetekre eltünedező Aszad elnök arca egyre megviseltebb.
Az, hogy Aszad immár több mint négy éve kitart a terroristák elleni harcban, annak köszönhető, hogy világi rendszerének jelentős támogatottsága van, nyilván elsősorban a siíták (alaviták), a keresztények és a világi életforma hívei között. Ám a normális életet akaró szíriaiak a jelek szerint belefáradtak a harcba. Inkább elmenekülnek. A békés élet híveinek nincs esélyük a magukat gyilkolásban kiélő terroristákkal szemben.
Pedig 2011-ig békében éltek egymással a világi Szíria különböző népű és vallású emberei. Eleinte Szíriába is úgy kellett importálni a terroristákat, kezdetben a szíriai iszlamista fegyveresek 80-90 %-a nem is szíriai volt, ezeket az emberevő fenevadakat ünnepelték a nyugati propagandában szabadságharcosként (Magyarországon elsősorban a 444.hu), akkor is, amikor nyilvánvalóak voltak az általuk végrehajtott tömeggyilkosságok.
Mi lett az eredménye az „arab tavasznak”? Tunéziában a strandon ölnek nyugati turistákat; Líbia mint állam felbomlott; Szíria jelentős részét hatalma alá hajtotta az „Iszlám Állam” nevű terrorszervezet. Még Egyiptom járt a legjobban, ahol 2013-ban „ellenforradalom” ment végbe, és a régi-új világi rezsim keményen leszámol az iszlamistákkal (Egyiptomnak elnézik az ellenforradalmat, hiszen mi lenne, ha több tízmillió egyiptomi is megindulna Európa felé, az erős egyiptomi hadsereg felett iszlamisták vennék át az irányítást, a szuezi csatorna elzáródna?).
A Mediterráneum térségének világi-modernizáló rezsimjeit tehát elérte végzetük. Líbia, Szíria „felbomlasztásában” jelentős szerepet játszottak a nyugati hatalmak, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, a skandináv államok, az USA. Dehát nincs új a Nap alatt, a Nyugatnak nem érdeke, hogy modernizáló rezsimek legyenek a perifériáján. Nincs szükség egy szír vagy líbiai Nagy Péterre, aki erős államot, oktatási rendszert, ipart, hadsereget hoz létre. Sokkal jobban megfelelnek az iszlamisták, akik úgyse fognak egyetemeket építeni, csak megveszik a Mercedest. Az USA különböző okokból abban is érdekelt lehet, hogy instabil övezeteket hozzon létre Európa perifériáján (Mediterráneum, Ukrajna). Ez hát a nagypolitikai számítás, közben meg Szíriában emberek millióinak élete ment tönkre. Az emberiség történetének felbecsülhetetlen értékei vesztek el, ősi kultúrák semmisültek meg. Reméljük, a történelem számon tartja majd a felelősök nevét.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2015/08/10/sziria_tragediaja)