Tóbiás József történelmi beszédet mondott? (2014)

Ha jól csinálják, akár valódi mérföldkőt is jelenthet Tóbiás József, az MSZP júliusban megválasztott elnökének szózata az október 12-i, a Fidesz győzelmével végződött önkormányzati választások estéjén. 

Tóbiás József markáns hangvételű beszédében véleményem szerint két fő elem tűnt ki: az egyik Gyurcsány Ferenc éles hangú, láthatólag régóta érlelt és eddig elfojtott bírálata, egyben az elitista kamarillapolitika elvetése; a másik, hogy Tóbiás vagy háromszor is kiejtette száján a „nemzeti” szót – az MSZP, úgymond nemzeti párt kíván lenni a baloldali értékek felvállalása mellett is.

Tóbiás beszéde azért újszerű, és lehet akár fontos, mert minden ízében szakítást jelent a rendszerváltás utáni MSZP karakterével. Szakítást jelent az elitizmussal, a kulisszák mögötti alkuk világával (amikor a politika, gazdaság stb. szereplői azt hiszik, egy asztal körül ülve lehet dönteni az ország sorsáról, azt hiszik, annak van jelentősége ki lesz a helyettes államtitkár meg a tudomisénmilyen bizottság elnöke. Aki például az 1990-es évek Népszabadságát olvasgatja, azt láthatja, lépten-nyomon e kamarillapolitika elemei tűnnek fel az újságban. Az MSZP 1994-es választási győzelme után hetekig arról írt a lap, ki lesz az államtitkár meg az osztályvezető, hogyan alakítják át a minisztériumi struktúrákat – mintha ennek bármi jelentősége is lenne. Dehát Gyurcsány Ferenc is azt mondta az őszödi beszédben, „csak néhány ember tudja körülülni azt az asztalt”, a többiek meg igyanak meg jó sok bort, aztán csak nyomják a gombot), a felülről „modernizációt” hirdető jozefinizmussal, a rendre felbukkanó népmegvetéssel (bár szerintem az MSZP „törzsbázisának” nem lényege a népmegvetés, ez a liberális értelmiségtől származó fertő), a baloldali értékek elárulásával. Tóbiás József szerint az emberek felé kell nyitni, mégiscsak az embereknek kell meghatározniuk egy ország sorsát, nem pedig „az asztal körül” valakiknek. És történészként biztosíthatom is Tóbiás Józsefet, egy ország sorsát végső soron valóban az emberek határozzák meg, nem a háttéralkuk homályos világa, még akkor is, ha az MSZP elnöke felkészülhet arra, hogy „populizmussal” fogják vádolni őt az elitista-népmegvetők. 

A másik markáns elem Tóbiás választás utáni beszédében a nemzeti jelző feltűnő használata volt. Ez megint csak szakítást jelent az elmúlt főleg tíz év „balliberális” hagyományaival. Tóbiás bizonyos körökben szalonképtelenné fog válni, ha sokat emlegeti a „nemzeti” szót. Azon körökben, akik szerint a baloldaliság és a nemzeti érdekképviselet nem kiegészíti, hanem kizárja egymást, akik szerint a baloldaliság a nemzet „meghaladását”/megtagadását jelenti. Akik szerint a baloldaliság és a nemzet összeférhetetlen fogalmak (vannak ilyen emberek). Ebből a szempontból egyébként a 2004-es rossz emlékű népszavazás hozott fordulópontot. 2004 előtt azért az MSZP-nek is voltak jó határontúli magyar kapcsolatai (pl. a részben MSZP-s kötődésű sikeres Félsziget tábor Marosvásárhelyen), a határon túli magyarokat megalázó népszavazási kampánnyal az MSZP maga lökte el magától ezt a 3-4 milliós magyar közösséget.

Összességében, mintha Tóbiás József észrevette volna, hogy pártját, az MSZP-t, főleg az elmúlt tíz évben, csúnyán átverték, lenyúlták, „megszállták” olyan emberek és csoportok, akiknek nem sok közük van a baloldalhoz. Abban, hogy ez bekövetkezhetett, természetesen elsősorban az MSZP a hibás, hiszen nem tudott önálló és életképes baloldali alternatívát kidolgozni, leszámítva egy szalmalángnyi időszakot 2002-ben (és a Gyurcsány-féle Nagy Átverés Showt 2006-ban). Az MSZP sokáig Magyarország legnagyobb és legnépszerűbb pártja volt, hatalmas infrastruktúrával, hálózattal, beágyazottsággal, stabil és fegyelmezett választói bázissal. Az „álbaloldali” jöttmenteknek ezen infrastruktúra megszerzése volt, és ma is ez a céljuk. Ez a tétje a baloldalinak nevezett pártok közötti viszálykodásnak, ezért akar Gyurcsány Ferenc egységes Demokrata Pártot létrehozni, bekebelezve, végleg megszállva az MSZP még romjaiban is létező bázisát. Igaz, Gyurcsány Ferenc ezen esetleges „győzelme” a baloldal végleges és totális megsemmisülését vonná maga után, hiszen az általa kínált neoliberális alternatíva és személye is a magyar társadalom többségének elutasítottságába ütközik.

Mindenesetre ha az MSZP valóban BALOLDALI lesz, DEMOKRATA, PLEBEJUS (alulról szerveződő) és PATRIÓTA, talán még én is, életemben először, hajlandó leszek rá szavazni. 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2014/10/13/tobias_jozsef_tortenelmi_beszedet_mondott)