Úgy kell neked, ellenzék! (2013)

Úgy tűnik, a rezsicsökkentési kampánnyal a Fidesz már meg is nyerte a 2014-es parlamenti választásokat. A 10 %-os rezsicsökkentés realizálása után – amelyet újabb rezsicsökkentési akciók követnek majd, az ígéretek szerint összességében mintegy 30 %-kal csökkentve a háztartások rezsiköltségeit – több százezer, egyes adatok szerint félmillió támogatót szerzett vissza/meg a Fidesz.

Nagy „húzás” tehát a rezsicsökkentés, de véleményem szerint nem pusztán a választási érdekekkel magyarázható (még ha persze a kivitelezés időzítése, három lépcsőben a választásokig, szavazatszerzési célokat is szolgál), hanem valóban a „nemzeti” érdekeknek, a magyar  nép érdekeinek felel meg. A Fidesznek persze nagyon is kapóra jön a több százezer visszaszerzett (újonnan megszerzett?) támogató, hiszen az elmúlt három év kormányzati teljesítménye – annak ellenére is, hogy a Fidesz végig megőrizte vezető helyét a pártok népszerűségében – sokszor ellenérzéseket szült: különböző botrányok, korrupciós ügyek (Közgép, az Ángyán József által kommunikált földügyek, új latifundiumok kiépítése vidéken), az ellenzéki véleményformálók megfélemlítése („filozófus-ügy”, Klubrádió), gazdasági növekedés helyett visszaesés, a forint gyengülése, a gátlástalanul hazug kormányzati propaganda (pl. Selmeczi Gabriella bicskanyitogató nyilatkozatai, az MTV „közszolgálati” híradója a  Ceausescu-korszak román híradóira emlékeztet, még a Hír TV is objektívnak tűnik hozzá képest), Magyarország külpolitikai elszigetelődése, konfliktusai a Nyugattal; félmillió magyar kivándorlása, a fiatalok elfordulása a Fidesztől, Szafarov-ügy, Schmitt-ügy stb.

Különösen a tavaly decemberben kezdődött diáktüntetéseket tartom egyfajta fordulópontnak. Az egyetemisták – akiket később vélhetően a Fidesz megrendelésére Budapesten és Debrecenben futball ultrákkal kívántak megfélemlíteni – tiltakozása elsősorban a hazugság és a cinizmus ellen szólt. Bár ettől még a Fidesz simán nyeri a 2014-es választásokat, de 2012 decemberében valami megpattant, aminek a későbbiekben komoly következményei lehetnek a nyugdíjaspárttá változó Fidesz számára.

A rezsicsökkentés hatása különösen a lakótelepeken élők, távfűtéssel rendelkezők, nyugdíjasok, tehát hagyományosan MSZP-párti lakosság számára jelent jelentős könnyítést.

Nem csoda, hogy az MSZP támogatottsága tíz éves mélypontra került. A Jobbik pedig a legerősebb ellenzéki párttá válik (így muníciót kapnak a magyargyűlölők is, akik szerint a magyar „fasiszta nép”), igaz, ez sem menti meg attól, hogy legfeljebb csak 20 képviselőt küldhessen a következő törvényhozásba.

Az MSZP – és az előző balliberális kormányokhoz köthető ellenzéki csoportosulások – persze egy könnycseppet sem érdemelnek. Kormányzásuk idején fontosabbnak tartották a külföldi kézben lévő szolgáltatók érdekeit, államilag garantált haszont biztosítani nekik, mint a magyar lakosság érdekében fellépni.

Mindez nem véletlen. A balliberális szellemi elit gondolatvilága termelte ki ezt a „komprádor”, „gyarmatosító” világszemléletet. Hiszen a balliberális-urbánus hagyomány szerint a londoni közgazdászok, brüsszeli bürokraták, washingtoni „szakértők” véleménye legitimebb, mint a „mucsai”, „kolbásszagú”, „mocsárszagú” magyar népé. Egyfajta elitista-technokrata-népmegvető mentalitás lenyomata ez, melyet oly sokszor láthattunk visszaköszönni az elmúlt években az MSZP-SZDSZ politikusai és holdudvara részéről.

Minden olyan intézkedést, mely a nyugati cégek érdekeit sértette volna, „populistának” bélyegeztek, s miközben valami szabad versenyre hivatkoztak, államilag garantálták a nyereséget a külföldi szolgáltatóknak. Ez lenne a szabad verseny, a piac?

Szétlopták az állami javakat (pl. BKV), miközben fokozódó terheket raktak a lakosságra (bizonyos balliberális közgazdászokat és véleményformálókat hallgatva, olvasva már-már úgy tűnik, számukra a megszorítás nem eszköz, hanem maga A CÉL), s az adósságot is jelentősen növelték. Autópályákon – melyek a korrupció miatt rendkívül drágák voltak – kívül semmi nem épült, a vasút, tömegközlekedés mégis drága lett és lerohadt. A termelő kapacitásokat a „londoni közgazdászok” tanácsaira leépítették, a növekedést hitelekre alapozták – így valósítva meg hazánk újgyarmati sorba süllyesztését.

Semmit nem építettek. Maguknak sem. Orbán Viktor és a Fidesz évtizedes szívós munkával létrehozta a maga háttérbirodalmát: médiát, kutatóintézeteket, utcára kész mozdulni tömeget. A balliberálisok nem építettek semmit, és nem is építhettek! Azért nem építhettek, mert az ő filozófiájuk („az állam rossz gazda”, „mindent eladni, amit lehet”, „a londoni elemzők a mérvadók”) az ürességre és rombolásra épült. Ebből nem is jöhetett ki más, mint a „fogd a pénzt és fuss!” gondolkodásmód és egyfajta kolonizátori attitűd. Most persze csupasz fenékkel állnak, nincsen mögöttük olyan intézményi háttér, mint a Fidesz mögött (a Fidesz-háttérbirodalom intellektuális színvonala persze erősen megkérdőjelezhető, hiszen annak újságírói, „szakértői” valójában mind pártkatonák, akik a fehérre rámondják, hogy fekete, a feketére hogy fehér, ha ezt a párt érdeke úgy kívánja).

Persze, nem szeretnék a Fidesz fogadatlan prókátora lenni. Hiszen ők is voltak kormányon 1998 és 2002 között. Magyarország neokoloniális függése a ’90-es és 0-ás években egy másfajta geopolitikai konstelláció keretében alakult ki. A Horn-kormány az euroatlanti integráció előmozdítása érdekében adta el az energiaszolgáltatókat garantált állami haszonnal nyugati cégeknek. Adott helyzetben ez védhető döntés volt.

2008 azonban döntő változást jelentett világunk számára. Az EU szétesőben, a kötelékek fellazultak, lehetőség kínálkozott a neokoloniális függés lazítására, amit a Fidesz megtett: a balliberálisok ezt nem tették volna meg. Hogy miért nem, az egy következő cikk témája lesz.

Magyarország persze így is nagyon nagy bajban van, ám gondjaink túlnyúlnak a napi politika szintjén. Hazánk legnagyobb problémája a korrupció és a demográfiai válság. Tegnap jöttek ki a KSH sokkoló adatai. Ha a demográfiai válságot nem sikerül megoldani, hazánknak befellegzett!

A rezsicsökkentés persze éljen! 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2013/05/04/ugy_kell_neked_ellenzek)