Woodrow Wilson és Barack Obama

Csodálkozva olvasom a – főleg kormányközeli sajtóban megjelenő cikkeket – arról, hogy Barack Obama milyen rossz elnök és 2008 óta tartó „uralma” csupa kudarc. A valóság éppen az ellenkezője.  Barack Obama elnöksége idején Amerika visszanyerte 2007-2008-ban megroggyant pozícióit, és demonstrálta, hogy minden vita felett állóan a világ vezető hatalma.

Pedig 2008-2009-ben azzal voltak tele a lapok, hogy a válság bedönti Amerikát, mely elveszti globális vezető szerepét, sőt, talán még szét is esik (érdemes visszakeresni a 2009-es kommentárokat!). Ehhez képest a 2008-as válságot Európa és a Mediterráneum sínylette meg a leginkább, Amerika viszont győztesen került ki belőle, és Kelet-Ázsia is rendületlenül száguld tovább.

Obama végigvitte az egészségügyi reformot; Amerikában egyfajta reindusztrializáció kezdődött; Amerika áthelyezte külpolitikai súlyát a Csendes-óceán térségébe, miközben az ukrán válság szításával sikeresen meggátolta az európai-orosz együttműködés lehetőségét. Az amerikai gazdaság lendületesen növekszik, a munkanélküliség csökken. Obama tehát sikeres és jó elnöke Amerikának, bár talán nem lesz olyan korszakalkotó személyiség, mint Roosevelt vagy Reagan, akik teljesen új mederbe terelték Amerika fejlődését.

Történészként úgy vélem, hogy semmi sem „önmagában van”, mindennek megvan a maga történelmi előzménye, gyökere, „kontextusa”. Ezt figyelembe véve véleményem szerint elég sok párhuzam mutatható ki a demokrata Woodrow Wilson (1913 – 1920) és a demokrata Barack Obama (2008 – ) politikája és „politikai filozófiája” között.

Tudom persze, hogy Wilson és Obama között sok különbség is van. Mi az hogy! Amerika legrasszistább elnöke (a Magyarországon progresszívnak tartott) Woodrow Wilson valószínűleg fordult néhányat a koporsójában, amikor a néger Obamát elnökké választották (és éppen a Demokrata Párt színeiben…).

De mégis vannak érdekes közös vonások a két politikus elnöki életművében. Természetszerűleg mindketten képviselik a Demokrata Párt „plebejus” örökségét (legalábbis a retorika szintjén). Wilson és Obama is békepárti, progresszív politikusnak tudta magát eladni a világ közvéleménye előtt (Wilson 14 pontja az első világháború végén a jövő egyetemes békéjének zálogául tűnt, holott Wilson korántsem volt olyan pacifista, mint láttatta magáról, több békeajánlatot is visszautasított 1917-1918-ban; a tényleges elnöksége előtt Nobel-békedíjat kapott Obama (mire is föl?) pedig Líbiában, Szíriában, Ukrajnában bizonyította, mennyire is érdekli a béke).

Wilson külpolitikai ideáljának egyik érdekes eleme volt a titkos megegyezések nélküli diplomácia (ez a 14 wilsoni pontból mindjárt az első). Az Obama idején kirobbant Wikileaks-botrány ugyancsak a titkos diplomáciára mért csapást. A Wikileaks eredete meglehetősen homályos (állítólag egy katona töltötte le az egész amerikai diplomáciai levelezést, majd közzétette), de az biztos, hogy a kiszivárgott „Bizalmas” jelzésű amerikai diplomáciai táviratok nem Amerikát érintették a legkínosabban (mint ahogy a Budapestről származó iratok is inkább az egymást Amerikánál feljelentgető, bemártó magyar politikusokra vetettek árnyékot).

Amerika Wilson idején lett a világ első számú hatalma – Európa rovására. A „pacifista” Wilson békét ígért Amerikának még az 1916-os választási kampányban is, aztán megválasztása után néhány hónappal az USA hadat üzent Németországnak. Egyébként ha Wilson kezdetben világossá tette volna, hogy Amerika beszáll a háborúba német támadás esetén, akkor valószínűleg nem is lett volna háború…Az első világháború elsősorban Európa katasztrófája, önfelszámolása volt. S ma megintcsak azt láthatjuk, mint az első világháború idején: Európa globálisan háttérbe szorul, kontinensünkön háború dúl, s mindez Amerika érdekeinek és közbenjárásának megfelelően (épp a minap ismerte be nyilvánosan is Obama, hogy Amerika „közvetítésével” zajlott a hatalomátvétel Ukrajnában 2014 februárjában). Persze nem akarom Amerikát valami „Nagy Sátánként” lefesteni, Európa problémáiért elsősorban Európa a felelős (a jóléti államot leépítő európai elit), Amerika csak kőkeményen érvényesíti érdekeit, és az egyik ilyen érdek Európa és Oroszország túl szoros együttműködésének megakadályozása, amit sikerült is elérni az ukrajnai konfliktussal. Ha nem halt volna meg ennyi ember, azt is mondhatnánk, bravó Obama! 

(https://nepibaloldal.blog.hu/2015/02/03/woodrow_wilson_es_barack_obama)