2006-ban először fordult elő a Magyar Köztársaság történetében, hogy egy párt ismételten győzni tudott a parlamenti választásokon. A kádári idők után nosztalgiázó magyar társadalom az utódpárt, de alkalmazkodni tudó MSZP-től várta a rendszerváltás rendszerének konszolidációját. A 2006-os MSZP-SZDSZ választási győzelem annak a jegyében született, hogy Magyarország sikeres ország, de ez a retorika csak a kampány végéig tartott, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány valójában megszorításokra és neoliberális „reformokra” készült.
Szóval, valahogy le kellett nyomni az emberek torkán a „reformok” szükségességét (ez az oka annak, hogy Gyurcsány közzétette az őszödi beszédet, ne legyen kétség, ő volt). A 2006-os győzelem után a volt miniszterelnök, Horn Gyula is megszólalt a „reformok” (értve ezalatt elsősorban az egészségügyi rendszer neoliberális átalakítását, ami a gyakorlatban drágább, a lakosság által közvetlenül finanszírozott, korrupciós csatornákon hízlalt baráti cégek gyarapodását elősegítő szisztéma lett volna) mellett. Horn Gyula 2006-os, „reformok” melletti, videón is elérhető kortesbeszéde azért érdekes, mert mintegy az esszenciáját adja a balliberális elit világlátásának, s annak a „reformkurzusnak”, amely kb. 1980 óta meghatározta Magyarország sorsát. Horn a következő argumentációval vezeti elő a „reformok” melletti kiállását:
- Mi (értsd: a posztkommunista elit) vagyunk a jobbak. Nálunk van a szakértelem, az államigazgatási tapasztalat (még a lányaink is szebbek).
- Nincs választás, nincs alternatíva (nincs diszkusszió, nincs elméleti vita, nincs kiútkeresés) reform vagy pusztulás.
- A magyar reformok élenjárók a régióban (a románok, lengyelek, stb. előtt járunk).
- Sokaknak nem tetszik majd a reform, de velünk van a külföld, a Nyugat. Tony Blair már megkapta az anyagot. Politikánk elsődleges legitimáló ereje Nyugat-Európa, London, Brüsszel stb.
- A reformok hamarosan elhozzák a várva várt jólétet, már csak egy kicsit kell tűrni.
- El kell fogadnunk azt, amit a Nyugat mond.
A szoci talpasok közönsége elhűlve hallgatta Horn Gyula előadását. Mindenki tisztában volt azzal, hogy pár hete, a választási kampányban még nem erről volt szó.
S hogy mit hoztak a „reformok”? 2009-2010-re a magyar állam a felbomlás szélére került, kiderült, hogy az országot gazdasági csődbe vezető posztkommunista elit sokat hangoztatott „szakértelme” ordas nagy kamu, s a beígért kiigazítások semmivel nem tették volna jobbá, olcsóbbá a nagy ellátórendszereket, éppen ellenkezőleg, hatalmas korrupciós kockázattal jártak és kegyetlen szociáldarwinista kísérleti tereppé tették volna Magyarországot.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/07/30/2006_horn_gyula_beszede)