1991 nyarán, amikor eltűnt a 18 éves szegedi lány, Farkas Helga, – a médiának is köszönhetően – az egész országot sokkolta az emberrablás, az első emberrablási eset az újkori Magyarország történetében. Még ma is emlékezetes az ügy, főleg, hogy soha nem került elő a lány (vagy holtteste).
Kicsoda Farkas Helga? Az orosházi származású, Szegeden élő lány jómódú családban nőtt fel. Apja, a pályáját egykoron egyszerű pincérként kezdő Farkas Imre Orosházán üzemeltetett vendéglátóipari egységeket, és szerencsejátékkal – játékautomatákkal – is foglalkozott, később a budapesti éjszakai életbe is befektetett. Papíron ezekből a vállalkozásokból gyűjtött csinos, legalább több tízmillió forint értékű vagyont. Hogy emögött volt-e még valami, ki tudja? Az 1980-as években, a magánvállalkozások 1982-es engedélyezése után sok élelmes, vállalkozó szellemű ember tudott szert tenni szép kis vagyonra, elsősorban a vendéglátási szektorban. A késő Kádár-korban kialakult egyfajta új nepman-réteg Magyarországon (nepmannek hívták az 1920-as években a Szovjetunióban a részleges szabadpiaci viszonyokat kihasználó feltörekvő embereket), ennek egyik képviselője volt Farkas Imre is. Ez az 1980-as években kialakult, tehetséges, passzionárius emberekből álló újvállalkozói, “maszek”, ahogy annak idején nevezték, réteg fontos szerepet játszik a rendszerváltás során. Az 1990-es évek elején ők lesznek a vagyonukat immáron kötöttségek nélkül demonstrálni tudó vállalkozók, egyértelmű nyertesei az átmenetnek. Az 1980-as évek “maszekjai” sajátos szocikulturális csoport. Ezek azok az emberek, akik virtuóz módon kitanulták a “trükközéseket” az egyenlősító-túladóztató, a nagy egyéni jövedelmek kialakulását korlátozni kívánó kádári világban, s viszonylag gyorsan nagy javakra tettek szert, miközben a “lúzer” melósok alacsony bérekért güriztek, s talán az a világlátás is kialakult bennük, hogy megvetéssel tekintettek kevésbé sikeres/vagány/gátlástalan embertársaikra. Farkas Imrében biztosan volt egyfajta, ezen új vállalkozói réteghez kapcsolható messianisztikus küldetéstudat. A Délmagyarországnak 1991. november 25-én adott interjúban így fogalmazott: “Higgye el, mi fogjuk gazdaggá tenni ezt az országot. […] Örülnék, ha minél többen lennénk.”
Vajon mennyire tartották szemmel, fogták ezeket az embereket az 1980-as években? Állambiztonsági szempontból potenciálisan értékes emberanyagról van szó, hiszen a felemelkedő “maszekok” az élet iskolájában bizonyították talpraesettségüket, elszántságukat, tehetségüket. Arra vonatkozóan ismertek adatok, hogy a korabeli “nepmenek” között voltak állambiztonsági hátterű emberek, akik aktívan részt vettek az 1990-es évek elején a maffiaszerű újkapitalizmus nagy ügyeiben (például az olajügyek nyomán ismertté vált Nógrádi József soltvadkerti “olajvállalkozó”), de ezek száma nyilván elenyésző lehetett. Mindenesetre a Farkas Helga-ügy időben és térben éppen a magyar maffia születésére esik, az 1990-es évek elején, Békés, Csongrád, Bács-Kiskun megyékre (melyek epicentrumai voltak az olajmaffiának is). Figyelemre méltó, hogy a mezei pincérként induló, s amúgy nyilvánvalóan tehetséges, feltörekvő Farkas Imre pályája eléggé hasonlít az 1990-es években ismertté vált alföldi “vállalkozók” élettörténeteihez, amikor a szinte félanalfabéta pásztorokból, árvaházi gyerekekből, piti csalókból, pajszeres betörőkből lesznek egyszercsak, hirtelen tízmilliók, százmilliók forgatói… (Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a Farkas Helga-ügynek bármi köze lenne az olajmaffiához, erre nemhogy bizonyíték, de még halvány utalás sincs. Csak az általános körülmények a fontosak).
Az 1980-as évek második felében olyan jól ment Farkas Imréék vállalkozása Orosházán, hogy 1989-ben Szegedre tudtak költözni (ami a dél-alföldi hierarchiában a feljebb lépést is demonstrálta), de nem szakadtak el Békés megyétől, üzleti érdekeltségeik és személyes kapcsolataik továbbra is megmaradtak. Szeged az 1990-es években a magyarországi bűnözés egyik székhelye volt. A jugoszláviai háború idején az átszivárgó délszláv bűnözői csoportok egyik magyarországi bázisa Szegeden volt. Ma is sajnálatosan emlékezetes Magda Marinko tevékenysége, a Z. Nagy család brutális lemészárlása.
Farkas Imre gazdagsága 1991-re országos hírű lett, egy lap beszámolója szerint 40 millió forintos nyereséggel rendelkezett. Farkas Helga az érettségijére egy tűzpiros Mazda gépkocsit kapott ajándékba, amikor a magyarországi utakon még ritka volt a nyugati autó. Fejedelmi ajándék!
Ezzel a tűzpiros Mazdával utazott Farkas Helga Orosházára, majd onnan vissza Szegedre 1991. június 27-én este, amikor rejtélyes módon, örökre eltűnt. Aznap Helga az édesanyjával és a húgával voltak Orosházán, ám az anya és a testvér előbb hazamentek, míg Helga a Mazdával Orosházán maradt, mivel a kocsiban olajat kellett cserélni. Az olajcserét a későbbi visszaemlékezések szerint az anyuka javasolta. A lány Orosházán egyik barátját is meglátogatta, tőle indult vissza Szegedre 20:30 körül. Később szemtanúk úgy nyilatkoztak, hogy amikor áthajtott a vasúti átkelőn, nem volt kivilágítva az autója és egy fehér BMW követte (ezért felmerült, hogy már ekkor elrabolták volna). Indulás előtt mindenesetre még hazatelefonált!
Mivel nem érkezett vissza időben (?) Szegedre, édesanyja autóba ült, és bejárta a Szeged–Orosháza utat, hátha bajba került a lány, de nem talált semmit. Ezt követően értesítette a rendőrséget. Este 23 óra után telefonon felhívták a családot, egy suttogó hangú férfi közölte, hogy Helgát elrabolták, és váltságdíjat kérnek érte, 500 000 német márkát (több mint 20 millió forintot akkori árfolyamon. Több helyen is olvasható az az információ, hogy Farkas Imre, úgymond, éppen ennyit nyert kaszinón nem sokkal lánya eltűnése előtt). Az első hívást Farkas Helga húga fogadta. Az édesapa a bűncselekmény elkövetése időpontjában Budapesten tartózkodott, csak éjjel ért haza. Éjjel újabb telefonhívás érkezett, majd a következő három napban még tizenkettő, összesen tizennégy. Minden alkalommal egy suttogó férfihang beszélt. A hívások, mint ezt az azonnal bevont hatósági szervek rögzítették, Szegedről, Lajosmizséről, Budapestről érkeztek. (Az is előfordult, hogy Farkas Imrének egy előre kikészített, megfelelően átalakított telefonfülkéből kellett beszélnie.) Másnap, pénteken megtalálták Farkas Helga Mazdáját az algyői hídnál, a járművet az ülésállítás alapján egy 180 cm. magasságú ember vezethette. Végül a hívások pár nap után abbamaradtak, Farkas Imre nem fizette ki a váltságdíjat.
Már ekkor, gyakorlatilag azonnal gyanúba került Farkas Helga egyik ismerőse, udvarlója, Csapó József – akit Helga elhajtott – és cimborája, Juhász Benedek, akiket ki is hallgattak (szagmintáikat megtalálták a Mazdában, ám a kocsi mellett volt egy hatalmas lábnyom is, mely nem lehetett sem Csapóé, sem Benedeké. Lehet, hogy ezt a lábnyomot félrevezetésként tették oda?). A jelek szerint Farkas Imre hívta fel a figyelmet a férfiakra, akiknek a hangját felismerni vélte a suttogás mögött (egy pillanatban a zsaroló valóban megfeledkezik magáról, nem suttog, hanem rendes hangján beszél). Ezen megborzongtató beszélgetések közül néhánynak a részletei nyilvánosságot kaptak, lásd: https://www.youtube.com/watch?v=Rhc7cSFkt0U&t=114s, https://www.youtube.com/watch?v=PskkA7prdyA&t=165s, https://rtl.hu/rtlklub/fokusz/cikkek/2010/06/30/farkas_helgarejtely_leleplezo_felvetel_kerult_elo.
Csapó az 1990-es évek elején gépjárműveket csempészett és betörésekben vett részt. Társa, Juhász Benedek, nem kizárt, hogy rendőrségi besúgó lehetett, erre utalhat néhány kósza információ (1991 júliusában tájékoztatta a rendőrséget Csapó autócsempészi tevékenységéről, illetve felesége/özvegye szerint a Farkas Helga-ügyről is). Csapó és Juhász megfigyelését már szombaton reggel elrendelték (Helgát csütörtök este 20:30 körül látták utoljára). A két férfi valahogyan megtudta, hogy figyelik őket (ennyire pancser volt a megfigyelőbrigád?), önként jelentkeztek a rendőrségen, de elküldték őket.
Pár nappal az eltűnés előtt, június 24-én hétfőn Csapó és Juhász “véletlenül” összefutottak Helgával és húgával, amikor azok Orosházáról hajtottak Szeged felé. A Ladán kocsikázó Csapó és Juhász Szeged előtt megállították a lányokat, Csapó került egyet Helgával a Mazdán, míg a hugica Juhásszal várakozott. Később felmerül, hogy a június 24-i találkozás nem volt véletlen, mintegy az előkészítése, a próbája lehetett Farkas Helga valódi elrablásának. Végül Csapót és Juhászt elengedik, az ügy megoldása zsákutcába jutott és 1992 februárban hivatalosan is le is zárták. Közben még 1991-ben a Farkas-házaspár elvált.
Szeged vidékének akkor legjelentősebb lapja, a Délmagyarország először 1991. július 3-án, majd egy héttel a történtek után adott röviden hírt az ügyről Emberrablók Szegeden? című cikkében (ha valaki elolvassa a lap korábbi számait, abban bőven szerepelnek autókoccanások, feltörések, lopások, algyői vonatkozásban is). A cikk szerint Farkas Helga szegedi lakost az Orosháza–Szeged autóúton tartóztatták fel ismeretlenek június 27-én 20:30 és 23 óra között. A lap cikke arra célozgat, hogy a rendőrség titkolózik, s a másnapi szám nyíltan meg is írja, hogy maga a rendőrség kérte a Délmagyart, hogy ne közöljék a hírt… A rendőrség óvakodik az emberrablás kifejezéstől (ami ekkor hivatalosan nem is szerepelt a Btk-ban), szerintük helyesebb a zsarolás.
Az apa nem adja fel, továbbra is kétségbeesetten próbálkozik az ügy felderítésével, hirdetést adott fel a Danubius rádióban, még az akkor Magyarországon nagyon népszerű parafenomént (szélhámost) Uri Gellert is meghívta, hogy segítsen feltárni az ügyet (a szélhámosnak 8 millió forintot fizetett). Geller jelenlétét természetesen felkapja a sajtó, nagy nyilvánosságot biztosítva az ügynek, demonstrálva egyben az apa megrendítő erőfeszítéseit. Uri Geller akkor tűnik fel, amikor a hivatalos nyomozást lezárják. A szélhámos profi módon, naponta sajtótájékoztatót tartva, apránként csöpögtetve az “információkat” (miszerint pl. az egyik elkövető megérzése szerint bajszos volt…) folyamatosan fenn tudja tartani a bulvár érdeklődését. A lány sorsa továbbra is ismeretlen. Farkas Imre 1992 februárban azt közölte a közvéleménnyel, jelentkeztek nála a valódi emberrablók, és arra lehet következtetni a szavaikból, hogy Helga még él…
Az ügyben csak 1995-ben történt előrelépés, mondhatni véletlenszerűen. Egy sikertelen kecskeméti emberrablási kísérletet követően valaki arra tett utalást, hogy ismerősei, Csapó József és Juhász Benedek érintettek Farkas Helga elrablásában. Ezután, 1995 áprilisában egy újsághirdetésben adja tudtul a rendőrség, hogy keresi az ismeretlen helyen tartózkodó Juhász Benedeket a Farkas Helga-ügyben. Valószínűleg ez lesz a veszte, hogy ne beszéljen, meggyilkolják. Még 1995 tavaszán egy békési mezőgazdasági telepen egy csatornában megtalálják Juhász Benedek holttestét ( felesége szerint nem engedték meg neki, hogy megnézze a holttestet, a férfit zárt koporsóban temették el…). A férfit öt pisztolylövéssel ölték meg. Juhász özvegye elmondja a rendőrségnek, hogy a férje elmesélte neki (1995 tavaszán, az újsághirdetés megjelenése után, aminek következtében Juhász Benedek úgy érezte, veszélyben az élete! – állította az özvegy 2008 júliusában a Délmagyarországnak adott interjúban), hogyan történt Farkas Helga elrablása és meggyilkolása 1991-ben. A lányt egy orosházi bérelt ház szerelőaknájában tartották fogva, majd amikor kiderült, hogy nem tudnak érte váltságdíjat kérni, mert a rendőrség lecsapna rájuk, Csapó fejbevágta és megfojtotta az áldozatot. A holttestet egy csatornába dobták, de mivel a rendőrség egy évvel később átkutatta a csatornát (érdekes, milyen információ alapján?) a hullát kivitték a pusztába, gázolajjal lelocsolták és elégették. Az özvegyet nyilatkozata után ismeretlenek megfenyegették, hogy ne beszéljen, mert úgy jár, mint a férje. Hátborzongató, hogy a rendőrségi tanúvallomás után (!) is fenyegetéseket kapott Juhászné, ami minimum arra utal, hogy a rendőrség berkeiből információk szivárogtak ki bűnözői csoportokhoz (a rosszabb esetre meg belegondolni sem merek).
Végül Csapót sikerült elítélni az ügyben, de nem gyilkosságért, életfogytiglant, majd másodfokon 10 évi börtönbüntetést kapott, “személyi szabadság megsértése miatt”, de a férfi 2006-ban szabadult, állítólag Angliában/Írországban kezdett új életet. A “személyi szabadság” sérelmére elkövetett bűncselekményt igazolta, hogy Csapó tárgyalásán szakértő állapította meg, hogy a váltságdíjat követelő suttogó hang az övével azonosítható be.
Hogy mi lett Farkas Helga sorsa, biztosan ma sem lehet tudni, mivel holttest nincs, s éppenséggel az sem lehet kizárni, hogy eltűnése valamiféle megrendezett színjáték volt, és ma is valahol él (bár ez azért kevéssé valószínű). A rendőrség körözési listáján mindenesetre még ma is szerepel az 1973. augusztus 2-án Orosházán született Farkas Helga Tünde…
Visszatérve 1991. június 27-ére. A Farkas-család három nőtagja együtt utazott Szegedről Orosházára, de hazafelé már külön indultak el, Helga az információk szerint váratlanul szükségessé vált olajcsere miatt egyedül, amiről elvileg csak a családtagok és az autószerelő tudhatott. A lány 20:30 körül indult útnak, előtte hazatelefonált.
Hogyan lehet egy országúton közlekedő gépjárművő sofőrjét elrabolni? A vezetőnek nyilván meg kellett állnia, ami elképzelhető baleseti szituációnál, de mivel ilyen nem ismert, egy ismerős állíthatta meg, vagy esetleg előre megbeszélt találka során került közvetlen fizikai kontaktusba elrablóival?
A papa a bűncselekmény elkövetése idején a fővárosban van, tehát alibije biztos. Érdekes az első telefonhívás, amit Lajosmizséről indítottak, ami éppen a Budapest–Szeged útvonalon fekszik, és a rablók is megtehették a hívás idejére az Algyő (Orosháza?) – Lajosmizse utat. Ebben az esetben viszont a rablók és az apa valahol keresztezték egymást az 5-ös úton.
Első hallásra elég furcsák azok a telefonbeszélgetések, melyeken a suttogó hangú bűnöző beszél az apával. Az apa hangja mesterkéltnek tűnik (ami magyarázható lehet a felfokozott a stresszhelyzettel is), de a suttogó emberrabló kommunikációja is furcsa, és nemcsak azért, mert érezhetően izgul, nagyot sóhajt mielőtt megszólal. A két fél kommunikációjában mintha valamiféle alá-fölé rendeltségi viszony lenne érezhető, méghozzá nem úgy, ahogy ezt elsőre gondolnánk. Az emberrabló egy helyen meg is jegyzi: “Maradj csendben, te itt nem diktálhatsz.” Az aggódó apa lánya hangját szeretné hallani, hogy az közölje vele, jól van. A következő híváson megszólal a lány is (Apa te vagy az, semmi bajom, fizess nekik jó? – ez Farkas Helga utolsó ismert megszólalása), de az apa gyanúja szerint ez magnófelvétel volt: “A hangját akarom hallani!” – kiáltja a bűnözőknek.
Csapó és Juhász vasárnap önként jelentkeztek a rendőrségen, miután valahogyan megtudták, hogy figyelik őket. Talán megsejtették, hogy be lettek ugratva balekként egy, a vártnál sokkal sötétebb ügybe, és mentve a menthetőt ki akartak szállni? Mindenesetre több hívás, több követelés ezután nincs. Az emberrablók megértették, hogy nincs értelme folytatni a játszmát.
Helga eltűnése után szülei elváltak. A sokk sajnos nem összehozta a családot, hanem szétszakította. Vajon van-e összefüggés a válás és a lány rejtélyes eltűnése között.
Október 3-án Farkas Imre a Délmagyarországnak adott interjúban kijelentette, hogy a rendőröknek fogalmuk sincs, mit történt: “Egyszerűen nem tudnak semmit, de semmit, mert hiányzik a szakértelmük.” Az interjúban arra célozgatott, hogy a lánya még élhet valahol külföldön.
A nyomozók nyilván minden eshetőséget számba vettek. Talán azt is, hogy megrendezett emberrablás történt? Nyilván ez esetben, ha ez a verzió felmerült, a gyilkosság nem lehetett cél. Egy emberrablás megrendezése, és az ezzel járó nagy sajtónyilvánosság (kreálása) óriási véderőt jelent, és ártatlan áldozatként pozicionálhatja azt, akinek esetleg tartania kell valamitől. Csak hiba csúszott a számításba, és két érintett akaratlanul is fedezte egymást, körülbelül mint Alfred Hitchcock tökéletes bűntényről szóló krimijében (Gyilkosság telefonhívásra)? Vagy az is elképzelhető, hogy a függetlenedni kívánó lány maga szervezte meg a saját elrablását, hogy így jusson pénzhez?
Ebben az esetben egy színlelt emberrablásról lehet szó (erre utalt Juhászné is a vallomásában). E hipotetikus verzióban Csapó és Juhász megbízást kapnak, hogy “rabolják el” a lányt, cserébe az 500 000 márkából ők is kapnak valamit. Egy olyan napon kell történnie az esetnek, amikor az apa távol tartózkodik, nincs a helyszínen. Utána a rablók telefonhívásokkal “igazolják”, hogy megtörtént az emberrablás, egyben az esetleges megrendelő (akárki is legyen az) ártatlanságát. Az értesített rendőrség kontroll alatt tartja az emberrablók és a család közti kommunikációt. A rablók hamarosan rájönnek arra, hogy nagy valószínűséggel beazonosították (feldobták?) őket, és semmiképpen nem jöhetnek ki jól a történetből, csőbe vannak húzva, ők fogják elvinni a balhét. Szembesülve kiúttalan helyzetükkel, megölik az elrabolt lányt, ami eredetileg nem szerepelt a tervekben. A pánikba esett apa kétségbeesetten újsághirdetéseket ad fel, majd meghív egy világhírű szélhámost, hogy ezzel is demonstrálja a közvélemény számára elszántságát. Közben – mialatt az egész ország azt vitatja, hogy mi történt Farkas Helgával – különböző verziókat dobnak be nyomelterelés céljából, és már ahogy ez lenni szokott ilyen esetekben, a rémmesék és történetek maguk is szárnyra kelnek (Helgát látták Németországban, látták Szabadkán egy benzinkúton amint fegyveresek kísérték, látták Kecskeméten amint egy kocsiban ül és pisztolyt szorítanak az oldalához, és megjelenik az olasz maffia szál is, miszerint Helgát, úgymond, több határon át kivitték Németországba vagy Olaszországba). Talán az is a nyomok összekuszálását szolgálta, hogy 1991. július 18-án München közeléből valaki (az akkor éppen Németországban tartózkodó Juhász vagy Csapó?) felhívta a BM ügyeletet, mondván, Farkas Helga Németországban van. Otthon a feleség talán megsejt valamit, mindenesetre a házasság válással végződik. A férj az ország másik végében kezd új életet.
Akárhogy is vesszük, eredetileg nem lehetett cél a lány megölése. Erről tanúskodik az a névtelen levél is, amit a tettesek juttattak el Farkas Imrének, és amit a Délmagyarország közölt 1991. október 3-án. “Jól figyeljen. A lányát már nem kaphatja vissza. Az egészet nem így terveztük. A lányt a Pesti találkozónál adtuk volna vissza. Hülye voltál amiért bevontad a rendőrséget és…[olvashatatlan] A kemény balhéba én nem vagyok benne.” Majd tovább olvashatatlan.
Az Echo TV Újranyitott akták című műsora jó összefoglalást nyújt a Farkas Helga-ügyről. A műsor készítői ellátogattak Orosházára, érdekes volt a helyiek nyilatkozata, akik szerint általánosan ismert, hogy mi történt, “mindenki tudja és csendben van”, tehát van egy elterjedt verzió a történtekről, csak ezt senki nem meri nyilvánosan hangoztatni, “Mert senki nem fogja felvállalni. Olyan emberek állnak a hátuk mögött.” Kinek a háta mögött? Mindenesetre az egész ügy, a gyilkosság(ok), médiakampányok (dezinformációs kampányok), a koronatanú többszöri bántalmazása, a megfélemlítés valóban már-már egyfajta apparátus jelenlétét feltételezi.
Milyen jó lenne, ha mindez tévedés lenne, és kiderülne, hogy a lány még él. Ma sem lehet tudni, hogy mi történt 1991. június 27-én este az Orosháza – Szeged közti 47-es főúton Farkas Helgával. A magyar kriminalisztika történetének egyik legnagyobb rejtélye ma is megoldatlan.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/09/01/a_farkas_helga-ugy)