Paul Krugman írta még a 2008-as válság kapcsán, hogy Amerikában jelentősen előretört a baloldali gondolkodás, és ez idővel a politikában is éreztetni fogja a hatását. S valóban, a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban hatalmasat ment demokrata színekben a nyíltan szocialista Bernie Sanders, akit csak a pártvezetés (Hillary Clinton) intrikái tudtak megállítani, a Demokrata Párt számára végül is végzetes módon.
Amerika Demokratikus Szocialistái évről évre sikeresebben szerepelnek a választásokon, a szervezet tagsága robbanásszerűen nő, és az amerikai fiatalok számára egyre vonzóbb a szocializmus. 2018 nyarán, első ízben a történelemben, a demokrata szavazók többsége úgy nyilatkozott, hogy vonzóbb számára a szocializmus, mint a kapitalizmus. És összességében nézve a huszonéves amerikaiak között a szocializmus népszerűbb, mint a kapitalizmus (míg az idősebbek számára egyértelműen a kapitalizmus vonzóbb). De mit is jelent az amerikai szocializmus? A jelek szerint “csak” az általános egészségügyi biztosítás nevezetéséről, adminisztratív módon kicsikart bérekről, adóemelésről (a gazdaság feletti erősebb kontrollról) van szó gyakorlati inézkedésekként, de ennél erősebbnek tűnik az amerikai baloldal ideologikus oldala. Persze az amerikai szellemi elit balratolódása már így is látványos. Még az 1960-as években volt vicc, miszerint Hruscsov és Kennedy találkoznak, a szovjet és amerikai szimfonikus zenekarok tartanak tiszteletükre fellépést, s Hruscsov úgy dicsekszik az amerikai elnöknek, hogy a szovjet zenekarban pontosan ki van mérve, hány százalék a zsidók, üzbégek, tatárok, ukránok stb. aránya, amennyien a Szovjetunióban laknak. Erre Kennedy úgy válaszolt, neki fogalma sincs, hogy az amerikai zenekarban milyen arányban vannak különböző származású emberek… A vicc értelme: Amerikában csak a tehetség számít, nem a származás. Nem számít, honnan jössz, a lényeg, hogy milyen ügyes vagy. Azt hiszem, ma, a 21. század elején inkább az egykor Hruscsovnak tulajdonított viselkedés jellemzi az amerikai elitet.
Persze még mindig messze vagyunk nemhogy attól, hogy Amerika szocialista országgá váljon (és természetesen az amerikai szocializmus sohasem fogja megkérdőjelezni a magántulajdon elvét), és abban sem vagyok se biztos, hogy a mostani amerikai szocialisták programja baloldalibb-e, mint egykoron a New Deal volt egykoron, de kétségtelenül érezhető egyfajta trend, amely, nagyon lassan, mint a gleccserek mozgása, évtizedek alatt akár tényleg elvezethet egyfajta a szocialista fordulathoz Amerikában. Az outsider Trump váratlan győzelme 2016-ban az elnökválasztásokon mindenesetre látványosan demonstrálta az amerikai társadalom csalódottságát a hagyományos politikai establishmentben.
És amire ki akarok lyukadni végül: a lehetséges amerikai fordulat az egyetlen esélye a szellemileg kiüresedett európai baloldalnak is. Európában csak akkor térhet vissza a megroppant, süllyedőben levő baloldal, ha Amerikában is jelentős pozíciókra tesz szert az új szocialista áramlat. És ez nemcsak a baloldal, hanem általában véve Európa szellemi kiüresedettségét, Amerikához képest alávetett helyzetét mutatja. Hiszen továbbra is Amerika a trendadó, Európa a trendkövető (még úgy is, hogy az amerikai demokratikus szocializmus bevallottan részben skandináv mintákat követ). Azt, hogy mi történik Európában, továbbra is, még mindig jelentős részben az határozza meg, mi folyik Amerikában.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/01/01/az_europai_baloldal_eselye)