Bulldogok a szőnyeg alatt

Bulldogok küzdelme a szőnyeg alatt – Winston Churchill jellemezte így a maga idején a szovjet-orosz viszonyokat, de ugyanez elmondható a magát „demokratikusnak” mondó magyar ellenzékről is 2017-ben. Botka László szegedi polgármester, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének lemondása után elégedetten dőlhetnek hátra az örök intrikusok, akik az intrikát mintegy öncélnak, kifejezési formának tartják. Vannak ilyen emberek, akik a politikáról (tudományról, sportról, művészetekről, meg egyáltalán az életről) is azt hiszik, lényege a cselszövés, és úgy gondolják, valami nagyot alkottak azzal, ha sikeresen megintrikálhattak (hátba szúrtak, elárultak) valaki mást. Ezek az intrikusok persze valójában örök kudarcra vannak ítélve, mert az áskálódásaik mögött nincs semmi tartalom, csak az intrika szeretete (mint egy pókerjátszma, ki tudja átverni a másikat? Ha sikerült ledöfni az ellenfelet, jöhet a következő áldozat).

Valójában az MSZP-ben nem történt semmi különös, csak az ismétlődik új felvonásban, ami immár 23 éve. Az úgymond, a „baloldaliak” (ez persze sokszoros idézőjelben) és a liberálisok küzdelméből az utóbbiak kerekednek felül. Botka László egy markáns baloldali programmal lépett színre („Fizessenek a gazdagok!” plakáttal), a háta mögött Pogátsa Zoltán közgazdásszal, aki szinte egyedül (legalábbis a nyilvánosságban) vállal fel baloldali közgazdasági nézeteket, próbál valami intellektuális talajt képezni egy korszerű baloldali gondolkodás alá (a Botka – Ujhelyi párostól természetesen semmilyen intellektuális természetű megnyilvánulást nem lehet várni). Botka markánsan baloldalinak tűnő nézetei azonnal sikítófrászt váltottak ki a médiát illetően túlsúlyban levő liberális táborban, végül a baloldali retorikát el is hagyta Botka, maradt a balliberális oldalon megszokott, primitív orbánozás.

Szóval semmi újdonság, az már 1994-1995-től úgy van, ha valamilyen baloldali, urambocsá’ „nemzeti” irányultság felüti a fejét az MSZP-ben, azt azonnal agyagba döngölik (nem véletlen, hogy az összes olyan politikust, akik valamilyen érzékenységet tanúsítottak a nemzeti kérdések iránt – Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szili Katalin – ki- vagy félretúrták az MSZP-ből). SZDSZ már nincs, de nem is kell, a liberális véleményformálógépezet elég ahhoz, hogy túszul ejtse az utódpárt vezetését, és azon keresztül még mindig kb. 1 millió körüli választóközönségét, akiknek a hátán be lehet kapaszkodni a biztos megélhetést adó képviselői és egyéb helyekre. Persze mindennek alapfeltétele az MSZP szellemi üressége. Ha nem lenne vákuum a fejekben, a behatolás is nehezebb lenne, mint a légüres térbe. 1994-ben az SZDSZ ejtette túszul a szellemileg nulla MSZP-t; 2004-től Gyurcsány Ferenc egy ügyes trükkel, magát baloldalinak álcázva tett kísérletet a párt lenyúlására, a kezdeti taktikai győzelmeket követően, miután lehullott az álarc,  jött a törvényszerű stratégiai vereség, amiből már nincs felállás; Botkáék mostani halványpiros elmozdulását pedig csírájában fojtották el. A harc, mint eddig mindig, a liberálisok győzelmével ért véget, az eredmény, mint mindig, az lesz, hogy még mélyebbre rántják a „baloldalinak” csúfolt MSZP-t. Az MSZP-t csápként fojtogatják, ölelik-szorítják, húzzák le a különböző kisebb szervezetek, melyek a kádárista nyugdíjas szavazótömeg (az MSZP egyetlen biztos szavazóbázisa a lakótelepi, kádári idők után nosztalgiázó nyugdíjas) hátára kívánnak felmászni, de mint a Demokratikus Koalíció példája is mutatja, csak addig használják parazita testként az MSZP-t, amíg kellően meg nem erősödnek, utána felfalják, belülről szétrágják a gazdaállatot.

Nem gondolom amúgy, hogy az MSZP-t sajnálni kellene: nem lennének ilyen gondjaik, ha saját, autentikus szellemi tartalommal tudnák megtölteni üres fejeiket, de mivel gondolat („narratíva”) nincs (és nem is lesz), törvényszerűen zuhannak a mélybe. Sőt, az MSZP eddigi története éppen azt mutatja, hogy ha valaki megpróbálja felkavarni az állóvizet ebben a posványban, az intrikusok kérlelhetetlenül visszahúzzák a mocsárba. 2018-ban is meglesz a félmillió nyugdíjas szavazó (akik csak a Kádár-rendszer miatt szavaznak az MSZP-re, semmi másért), egy-két parazitapárt még felkapaszkodik a közös listára, jut néhány bizottsági hely pár politikus celebnek, a Fideszt meg semmi nem állítja meg 2018-ban sem, sőt, a jelek szerint bő fél év múlva a kormányzó párt még annál is nagyobb győzelmet fog aratni, mint 2014-ben.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2017/10/03/bulldogok_a_szonyeg_alatt)