Minden idők egyik legjobb és legnagyobb hatású dokumentumfilmje Carl Sagan amerikai csillagász Kozmosz című alkotása (1980). Én minden évben legalább egyszer megnézem. A 13 részes filmsorozat nagy intellektuális igényességgel és látványosan mutatja be nemcsak azt, amit a kozmoszról tudni lehet (érdemes tudni) a természettudományok szempontjából, hanem a világegyetem emberi percepciójának evolúcióját is. Ez utóbbi pedig már elkerülhetetlenül történelemszemléletet is jelent. Hiszen ismereteink a világegyetemről emberi generációk sokaságán át rakódtak egymásra, mígnem eljutottak a mai szintre.
S valóban, a Kozmosz történelemábrázolása nagyon is markáns. Carl Sagan szerint az emberiség történelmének egyik csúcspontja az ókori Hellasz és hellenisztikus kor volt. Az ókori görög matematika, csillagászat, fizika. A püthagóreusok, az alexandriai könyvtár, Demokritosz stb. Aztán a középkori kereszténység időszaka az éjfekete sötétség. Szellemi visszaesés Hellasz világához képest. A gondolatok elfojtása, cenzúra, dogmatizmus, máglyák. A nagy görög civilizáció elveszett. Sagan a vallási fanatikusok által megölt matematikus, Alexandriai Hypatia történetével példázza a kereszténység sötét oldalát, a hellenisztikus-görög-episztemikus világ bukását, s vele szemben a „barbár” kereszténység győzelmét. A kereszténység = barbárság motívum olyannyira erősen végivonul a filmen, hogy talán azt sem túlzás állítani, a Kozmoszban azért van egyfajta keresztényellenesség. Valami javulás csak a koraújkorban jön, a protestáns vidékeken, elsősorban Hollandiában (Huygens). Pedig végül is a keresztény civilizáció volt az, amely az ókorban megalapozott tudományosságot hosszabb távon tovább tudta fejleszteni. Érdekes, hogy a korai iszlám fantasztikus tudományos teljesítménye ellenére végül is a muszlim világban a tudomány enyhén szólva nem tudta elérni azt a fejlettségi fokot, mint a keresztény világban (pedig az iszlám nem kevésbé volt örököse a hellenisztikus civilizációnak, mint a kereszténység). Kopernikusz is egyházi személy volt… Néha elgondolkodom azon, hogy az ősrobbanás-elmélet (amit persze egy pap talált ki) nem valamiféle tudományos átfogalmazása a bibliai teremtéstörténetnek, miszerint egyetlen szingularitásból keletkezik minden (persze tudom, Doppler-eltolódás, táguló világegyetem, bár azért vannak alternatív világegyetem konstrukciók is, lásd pl. Gödelt)?
Visszatérve Sagan sorozatára, új korszakot jelent Amerika és az amerikai tudományosság. Doppler, a kaliforniai obszervatórium, a menedék Einstein számára. Aztán a rádióteleszkópok, a SETI program, a Viking szondák, a Voyager. Sokszor elhangzik, nagy tudomány csak ott lehet, ahol szabadság van, ebben pedig Amerika az élenjáró. A dogmatizmus, sznobizmus, a tekintélyelvűség a tudomány ellenségei, amivel én is egyetértek (bár ismerek olyan tudósokat, akik szerint a tudománynak éppenhogy szerves velejárója a tekintélyelvűség, ami tényleg megint csak igaz: csakhogy a tekintélyelvűség a tudomány belső logikája folytán mintegy önmagából ered, és generációkon át reprodukálódik, ami elvetendő – és idővel mindig meg is bukik – az értelemszerűen az adminisztratív úton fenntartott tekintély elvűség). Az igazi kutató elme alkalmasint az axióma-szerű kinyilatkoztatásokat vagy „általános igazságokat” is megkérdőjelezi. Tehát a tudomány minősége és a szabadság foka egyenesen arányos egymással. Ma Amerika az a tudomány szempontjából, mint ami egykoron Hellasz volt. Ez a gondolatmenet egyébként többször ismétlődik a Kozmosz 2014-es – szintén remek – folytatásában is, azon tudósok példáján, akik gondolataik, felfedezéseik miatt konfliktusba kerültek környezetükkel, a tudományos tekintélyekkel (Newton, Cecilia Payne), de végül az idő őket igazolta, volt akit csak a halála után (például a kontinensek tektonikus mozgását felfedező Alfred Wegenert gyakorlatilag kiutálta a „szakma”, csak a halála után igazolódott, hogy valóban neki volt igaza).
A Kozmosz történelemszemlélete tehát: az ókori Görögország jó, a középkori kereszténység rossz, a protestánsok az új remény, végül a szabadság hazája, Amerika betetőzi az univerzumról való emberi gondolkodás történetét. Nem nehéz felfedezni ebben a sémában, hogy úgy mondjam, az amerikai birodalmiság elemeit.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/08/03/kozmosz_tortenelem)