Gyurcsány Ferenc lemondása után végül hosszas huzavona után a neoliberális konszenzust támogató Bajnai Gordon lett az új magyar kormányfő, 1993 decembere és 2004 augusztusa után a harmadik, aki „menetközben” lett miniszterelnök (tehát nem közvetlenül választások után).
2009 áprilisában látványos kudarcot mutat az MSZP-SZDSZ-kormány által 2006 után erőltetett kórházprivatizáció. Az egészségügyi „reform” egyik zászlóshajójának szánt kiskunhalasi kórház 600 millió forintos hiteltartozást produkál (HospInvest). A magyar magánszemélyek által működtetett cég nagyon rossz gazdának bizonyult.
Róna Péter közgazdász a Népszabadságban ostorozza az országot kivéreztető és csődbe juttató neoliberális gazdaságpolitikát (A régi nóta), a jegybank gyökeresen elhibázott monetáris politikáját.
A koalícióból már kilépett SZDSZ (Horn Gábor) balról támadja a kormányt, felelősségteljesebb szociálpolitikát követelve. Bajnai Gordon megdöbbenésének ad hangot, nem feltétlen a követelés tartalma miatt, hanem azért, mert éppen az a párt visít most hangosan szociálpolitikát, amely a megelőző 15 évben megvetően „populistának” bélyegzett minden olyan intézkedést, amely nem volt összhangban a neoliberális-megszorító (tév)tanokkal.
Bajnai mindenesetre „megnyugtatja a piacokat” és megígéri: „mindenkinek fájni fog” az, ami most következik, és kilátásba helyezi: „általános megszorításokra van szükség.” A magyar állam immunrendszere még tovább gyengül, az ország a (nyugati) hitelezők még szorosabb jármába kerül.
A Bajnai-kormány külpolitikai irányvonalon is jelzéseket küld, korrigál a (Washingtonból) túlzottan oroszbarátnak tartott gyurcsányi éra után: bekéretik az orosz nagykövetet „a MOL-részvények orosz felvásárlása miatt.”
Közben pánikszerűen menekülnek a süllyedő hajóról a kormányközeli értelmiségiek, akik egymást felváltva mártják meg a tőrt korábbi bálványuk, Gyurcsány Ferenc hátában. Az Index.hu véleménycikkeiben 2006 óta folyamatosan a fétisként kezelt megszorításokat kérte számon a Gyurcsány-kormányon, most viszont – miután az általuk is megszorítási spirálba hajszolt Feri hajója, és az ország cirkálója zátonyra futott – Bede Márton azt írja (Az első nap Ferenc nélkül): „ennek a köztársaságnak Gyurcsánynál rosszabb miniszterelnöke nem volt. Ő volt az egyetlen, aki működő országot kapott kézhez, és egy összeomlás szélén állót hagyott az utódjára. Olyat, amelynek gazdasági és társadalmi kilátásai egyaránt a reménytelenhez közelítenek. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült elérnie, hogy országának fővárosa csatatérré váljon. Ő volt az egyetlen, akinek rendőrei félholtra vertek embereket.” Bede azt is megállapítja, helyesen: az évtizedes balliberális médiafölény mostanra véget ért, Gyurcsány kormányzása annyira rossz volt, hogy akiben szikrányi jóérzés van, nem támogathatja ezt a társaságot.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/04/01/magyarorszag_2009_aprilis)