2009 augusztusában a Népszabadság nem volt hajlandó közölni Bächer Iván a kormányt kritizáló és a Jobbikra, a „fasisztákra” szavazásra buzdító cikkét, pedig ekkor már tömegessé vált a balliberális értelmiség pánikszerű menekülése korábbi patrónusuk és bálványuk, Gyurcsány Ferenc és kormánya, öröksége elől. Az ellenzéki és akkor még népszerű Magyar Hírlap valahogy megszerezte és leközölte az írást (a szerző beleegyezése nélkül).
Bächer szerint (Séta) a szociálliberális kormánynak „köszönhető” a szélsőjobb felemelkedése: „Hát ők idézték a kórt elő. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelőtt: az eszelős korrupcióval.
Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás.
Nem tudnak lopás nélkül lenni már.
Javíthatatlanok.
Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom őket, mennyire utálhatják őket a többiek.
Odaérek a kiglancolt Gozsdu udvar kapuja elé. Kivételesen nyitva van. Mert nem szokott nyitva lenni. Nehogy átjárjon valaki a világörökség átjáróházán. De úgy látszik, rájöttek, hogy ez senkit sem zavar. Lakója ugyanis nincsen a házmonstrumnak. A boltok, irodák is kivétel nélkül üresek. Beleloptak a romvárosba egy kísértetházat. Végigsétálok a Király utcáig. Kong a ház. Megcsinálták a semmit.
Nem kár értük.”
Bächer Ivánnak csak részben volt igaza. Nem önmagában a „lopás”, a korrupció miatt örvendett közutálatnak a 2006-2010 közötti kormány, hiszen akkor a Fidesznek már régen bukni kellett volna. Az igazi baj az volt, hogy a szociálliberális kormányzatnál a „lopás” együtt járt egyfajta arrogáns-kioktató viselkedéssel. Mert miközben lelopták a csillagokat is az égről, azt üzenték a folyamatosan (meg)szorított magyar társadalomnak, hogy „éljen meg a piacon”, meg „nincs ingyenebéd”. Nyílt titok volt például, hogy a BKV kifizetőhelyként működik, miközben a jegyek folyamatosan drágulását piaci retorikával igyekeztek megindokolni (vagyis a társadalomra hárítani a korrupciós terheket). A fideszesek okosabban „lopnak”, vagyis sajátítják ki az adófizetők pénzét, mert miközben ezt teszik, nem oktatják ki a társadalmat, igyekeznek kicsit hagyni is az embereknek (a BKV-jegyárak 2013 óta nem változtak, a bérletárak még csökkentek is).
Egy példa a mechanizmusra, az állami pénzek kilopására (2009): “A pénteki Magyar Nemzetszerint a vasútnál is alkalmazták a Budapesti Közlekedési Vállalatnál kiderült botrányos rendszert, ami szerint a milliókból elbocsátott vezető tulajdonképp a cég kapuin belül más jól fizető állást kapott.
A lap úgy tudja, körülbelül 40 millió forintos végkielégítést kapott például Kiss Péter, aki 2007 májusának végén távozott a MÁV Zrt.-től. Kiss egy hónapon belül már a leánycég MÁV-Start biztonsági igazgatója volt, egymillió forintot meghaladó fizetéssel, szolgálati autóval.
Ráadásul a milliós fizetésért visszacsábított igazgató feladata szerint olyan szervezetet hozott létre és vezet, amelyből egy már működik a vasútnál, írja a Magyar Nemzet.
A BKV-nál a becslések szerint több milliárd lehet a 2006 óta kifizetett végkielégítések, hallgatási, lelépési pénzek összege, a kedvezményesen vagy térítésmentesen átadott szolgálati autókkal és más juttatásokkal együtt.”
2007 óta a BKV 1,5 milliárd forintért fizetett ki végkielégítéseket, részben olyan munkatársaknak, akiket később visszavettek. A leghíresebb eset Szilágyiné Szalai Eleonóráé volt, aki 100 milliós végkielégítést kapott, majd utána ismét fölvették egy havi 1,2 milliós állásba.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/08/30/2009_augusztus_564)