Magyarország – 2009 július

I. Július 22-én az SZDSZ egyik korábbi meghatározó alakja, Kőszeg Ferenc kelt ki a korábbi, elsősorban Magyar Bálint nevével fémjelzett pártelit ellen a Népszabadságban (Az SZDSZ hercegei). Kőszeg visszanyúlt egészen 1991 novemberére, amikor Tölgyessy Pétert választották az SZDSZ elnökévé. Tölgyessy akkor kijelentette, hogy „patriótább” pártot szeretne, amit kihívásként vett a főleg budapesti pártelit, hogy az megindítsa az ellene irányuló médiahadjáratot. Kőszeg szavaival: „Tölgyessy szerint tehát az SZDSZ nem elég patrióta és egyházellenes. De hiszen ezek az SZDSZ acsargó ellenségeinek a vádjai. Tölgyessy velük ért egyet? A hazafiatlanság jó százhúsz éve az antiszemitizmus kódszava.

Innen aztán szabadon szárnyalhat a képzelet…”

Az SZDSZ-nek új elnöke lett Retkes Attila személyében. A „régi gárda”, miután elvesztette az irányítást, hátat fordított a pártnak. Magyar Bálint szerint Retkes a régi SZDSZ-ellenes vádakat „böfögi vissza.” Magyar Bálint a rá jellemző népmegvető, nárcisztikus szellemben ezt mondja a Népszabadságnak adott interjúban (Magyar Bálint: Ennek az SZDSZ-nek vége): „A demokratikus ellenzék tagjai ugyanakkor nem „hősökként” vonulnak be a magyar történelembe, hanem a társadalom vagy az értelmiségi elit frusztrációjának céltáblájává váltak, hiszen élő felkiáltójelként mozogtak egy olyan világban, ahol az értelmiség jelentős része alkut kötött a rendszerrel.” Értsd: a demokratikus ellenzék tagjai erkölcsileg és intellektuális is kiemelkednek az őket övező sötét masszából. Magyar Bálint az önreflexió legkisebb jele nélkül nagyon elégedett a Magyarország csődbe juttatásában fontos szerepet játszó „SZDSZ-es elit értelmiség” tevékenységével, és nem bírja megállni, hogy ne becsmérelje a választópolgárokat: „Az SZDSZ-es értelmiségi elit mindig kérlelhetetlen következetességgel próbálta képviselni elvi álláspontját. Ez az elemző gondolkodásból adódik, hiszen a kutatók megpróbálnak következetesek lenni, és minden ellentmondást kiiktatni gondolatmenetükből. Eközben a választók kevésbé koherensen gondolkodnak…” Magyar az interjúban Fodor Gáborba is belerúg, aki kétszázalékos pártot csinált a Szabad Demokraták Szövetségéből, és “rászabadította Retkes Attilát.

II. Az Állami Számvevőszék hivatalosan is megállapítja, hogy a magáncégek megjelenése nem tette sikeresebbé az egészségügyi szervek gazdálkodását. „Például az azóta már megszüntetett Országos Neurológiai és Pszichiátria Intézet 2006 novemberében úgy kötött meglehetősen sajátos feltételekkel – a magáncég hasznát tíz évre szavatoló szerződést a mosatásra, hogy a kontraktus megkötésekor köztudott volt, hogy a szakminiszter az intézmény bezárását tervezi. Ehhez az intézményhez kapcsolódik a CVI Gyógyító, Kutató és Oktató Kht. ügye – amely drága képalkotó diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére szerződött. A 2020-ig érvényes megállapodás szépséghibája, hogy nem voltak a cég tulajdonában a munka elvégzéséhez szükséges gépek, ezeket bérelte egy másik vállalkozástól, amely pedig lízingelte őket. Azóta egy bank az eredeti tulajdonostól lefoglalta a műszert az elmaradt lízingdíj fejében. A CVI ettől függetlenül perli a pszichiátria bezárása miatt elmaradt hasznát az államtól.

Aggályosnak találják a számvevők például az esztergomi Vaszary Kolos Kórház energetikai rendszerének korszerűsítésére és működtetésére kötött megállapodást. A kórház ugyanis az országos kommunális hődíj több mint kétszeresét fizeti ki a szolgáltatónak vállalkozói díjként.” Magyarul: „reform” címén azt próbálták eladni, hogy a kórházak pénzét – feltételezhetően ismerősök által működtetett, alkalmasint a szükséges szakmai feltételekkel nem is rendelkező – magáncégekhez csaklizták ki, túlfizetésekkel, a „reform” éppenhogy nem racionalizált (mint azt a hivatalos propganada hangoztatta), éppen ellenkezőleg, megdrágította a működési költségeket, melyeket a lakosság nyakára kívántak rakni.

III. Németh Zsolt, a Fidesz akkor vezető külügyes politikusa pártja külpolitikai elképzeléseit ismertette 2009 júliusában. Németh Zsolt 1989 és 2009 között a Fidesz oroszellenes retorikájának fő szószólója volt. 2009 nyarán Németh szavai alapján még úgy tűnt, a Fidesz oroszgyűlölete változatlan: „a térség számára a legnagyobb új kihívásnak talán az orosz külpolitikai doktrína újrafogalmazását látom. Közép-Európa keleti szomszédságában egy olyan hatalom emelkedett ki napjainkra, ahol a belpolitikában autokratikus tendenciák, külpolitikájában pedig expanzív törekvések erősödtek meg. A régió ennek az energiafüggőségen alapuló expanziónak lett a célpontja. Közben pedig a magyar külpolitika térségünkben egy olyan különutas orosz politikának lett a mintája, amely nem erősítette a megbízhatóságunkat a külvilág szemében.” És: „Nem folytathatjuk tovább a különutas orosz politikát. Politikánknak e téren is a térségi együttműködést kell szolgálnia. Az energiabiztonság az egész régió számára kiemelkedő fontosságú ügy. A Nabucco-szerződés aláírása nyomán a régiónk egyaránt megerősítheti energetikai függetlenségét és javíthatja piaci alkupozíciót. Természetesen az új orosz ambíciókkal szembesülve Európa számára nem a konfrontáció az alternatíva – olyan alternatívát kell kínálni Moszkvának, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén a mostaninál is szélesebb körű együttműködést eredményezhet az unió és Oroszország között. De ennek legyenek világos kritériumai; nem eshetünk bele újra az orosz megosztási kísérletek csapdájába. Mint ahogy ebbe – lásd a Déli áramlat ügye – mi már egyszer beleestünk. Ezért is szükséges a Déli áramlat előkészítésének leállítása.”

Szerintem a Fidesz ekkor még őszintén gondolta a Déli Áramlat leállítását. Pedig miután 2008 augusztusában a medvegyevi Oroszország hatalmas győzelmet aratott a Nyugat felett, és a nyugati-orosz kapcsolatok új, pozitív lendületet vettek, miközben a gazdasági válság hullámai jelentős geopolitikai átrendeződést vetítettek előre, nyilván a Fideszben  is megérett az elképzelés, hogy átgondolják a párt egyik elvi alapvetésének számító ruszofóbiát. De ekkor még talán azért gondolták őszintén a Déli Áramlat leállítását, mert valójában ők akarták nyélbe ütni a boltot.

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében regisztrálta a liberális, piaci fundamentalizmuson alapuló világrend bukását. A lényegét tekintve helyes állásfoglalása szerint a magyar baloldalt is felvásárolta egy „neoliberális tőkés csoport.” Orbán nagy reményeket fűzött a magyar-román kapcsolatok javulásához.  Beszéde oroszellenes volt, magyar-román energetikai együttműködést javasolt az orosz Déli Áramlat ellen.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/07/20/magyarorszag_2009_julius)