Magyarország – 2009 március

Éppen tíz éve, 2009 érdekes és feszült év volt: az 1990 után kialakult liberális gazdasági és politikai rendszer nyilvánvalóan csődöt mondott, Magyarország gyakorlatilag a felbomlás szélére került. Egy gyenge technikai kormány állt az ország élén, minimális belső támogatottsággal, az ország (pénzügyi) sorsa, beteljesítve a félgyarmati függést, a nyugati partnerek jóindulatától függött. A Gyurcsány-kormány 2006 utáni éles és váratlan (a választókat megtévesztő) neoliberális fordulata gyakorlatilag csődbe juttatta a magyar gazdaságot, a magyar társadalmat újabb megpróbáltatások elé állította, kiélezte a konfliktusokat (1956 óta először vér folyt a pesti utcákon), az államapparátus szétzilálódott, Gyurcsány miniszterelnök lemondott, és az MSZP-SZDSZ-t korábban támogató „értelmiségi holdudvar” is pánikszerűen menekült az általa meglékelt hajóról. Nyilvánvaló volt, hogy 2010-ben az Orbán Viktor vezette Fidesz Magyar Polgári Párt kerül hatalomra.

2009 márciusában már nyilvánvaló, hogy Magyarország mély válságba került, függetlenül a 2008-as őszi világméretű krízistől, de annak az örvényében is.

Március 17-én a kormányközeli Népszabadság felvezette Gyurcsány Ferenc távozását (Gyurcsány Ferenc maradjon?…Menjen?). Az akkor még MSZP-közeli körökben mozgó, újabban a Fidesz házatáján sertepertélő Galló Béla és Gábor Péter közgazdász kénytelen volt megállapítani, hogy Gyurcsány Ferenc politikája se a nemzetnek, se az országnak, se az MSZP-nek, se saját magának nem tett jót. A párt összezár, és történetében immáron nem először, igyekszik lerázni magáról a népszerűtlenné váló kormányfőt. „Gyurcsánynak mennie kell, mégpedig minél előbb, hogy az MSZP maradhasson.” Gyurcsány Ferenc alkalmatlannak bizonyult, Magyarország 2004 óta (vagyis a Medgyessy-Gyurcsány váltás óta) megy lefelé a lejtőn – olvasható a verdikt. A miniszterelnök néhány nap múlva valóban lemond.

A neoliberális Reformszövetség további kiadáscsökkentést javasol. A névlegesen ellenzéki, de valójában sokszor a kormánnyal együtt szavazó neoliberális MDF elnökasszonya a minimálbér eltörlését javasolja. A zsák megtalálja a foltját: a Dávid Ibolya elnöksége idején markáns neoliberális fordulatot vett MDF és a neoliberális ikon, a megszorításokat fétisként kezelő, a megszorítások által permanens válságokba jutott Magyarországot újabb megszorításokkal terhelni kívánó Bokros Lajos egymásra talál. A megszorító politikus vezeti az MDF listáját az EU-parlamenti választásokon és ő lesz 2010-ben a párt miniszterelnök-jelöltje. Bokros megjelenése az MDF háza táján újabb törést okoz a pártban, most annak a jobboldali törzsgárdának a maradványa, mely eddig hűen követte Dávid Ibolya meredek irányváltását, bedobja a törölközőt. A volt miniszerelnök Boross Péter vállalhatatlannak nevezi Bokrost, miközben a pártelnök azzal kábítja a tagokat: az MDF támogatottsága 10 % fölé nőtt. Mint később kiderül, Bokrossal törököt fogott az MDF, bár kikerült az EU parlamentjébe, de később nem volt hajlandó visszaadni mandátumát.  

Egy másik ismert neoliberális kuruzsló, Surányi György, a CIB elnöke, az MNB volt elnöke a forint gyengülésétől óv. Szerinte már a 290 forintos árfolyam is tragédia lenne.

Szelényi Iván március 21-én a Népszabadságban megjelent (A globális pénzügyi válság és Közép-Európa nyomorúsága), kicsit a kárörvendés érzetét keltő cikkében a liberális toposzokat újramondva „koraszülött jóléti államról”, „elmaradt reformokról” írt.

Közben Babarczy Eszter, a 2000-es években befolyásosnak számító újságíró a HVG-ben hamut szór a fejére (Rossz lóra tettem Gyurcsánnyal). Hiba volt Gyurcsányt támogatni 2006-ban. Babarczy nemcsak Gyurcsányt bírálja a cikkben, hanem a hangadó liberális értelmiséget, mely nem érte el azt az intellektuális színvonalat, mely lehetővé tenné számára, hogy vezesse az országot.

Heim Péter akkor még gyakran nyilatkozó (később valamiért amerikai tiltólistára került) befolyásos gazdasági szakember 168 órának adott interjúja szerint Magyarország lényegében államcsődbe került, az EU és az IMF lélegeztetőgépén fekszik. Heim szerint adócsökkentésre lenne szükség, hogy megérje dolgozni, és radikálisan le kell nyesni a munkanélküli segélyeket (ami be is következik 2010 után). Ezt mondja: „Minden területen reformálni kell. Két év alatt az alapoktól újra felépíteni a magyar államot, társadalmat, gazdaságot. A régi struktúrák ellenállnak. Csak egy nagy, erős csapással alakíthatók át.” Egykulcsos adó, családtámogatási rendszer, a minimálbér megadóztatása kell – látja előre a jövőt.

Orbán Viktor az ATV-nek adott interjúban 1 millió munkahely megteremtését ígéri, adócsökkentéssel együtt, ugyanakkor kilátásba helyezte a minimálbér megadóztatását. Belengette a „munkaalapú társadalmat” is, miszerint a jövőben majd több embernek kell dolgozni.

Magyarország süllyedő nemzetközi tekintélyét jelzi, hogy Sólyom László köztársasági elnöknek a románok nem engedték meg, hogy repülőgépével Romániába utazzon. „Felmosórongy lettünk” – írta Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban, az akkori szomorú igazságnak megfelelően.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2019/03/09/magyarorszag_2009_marcius_934)