Február elején Heller Ágnes ad interjút a 168 óra hetilapnak. A filozófus szerint a magyarországi jobboldal nem konzervatív, hanem nacionalista és populista, igazán pedig csak azok az értelmiségiek számítanak, akiket külföldön jegyeznek és ottani díjakat kapnak – hangzik a második részében öngyarmatosító, sznob, és tulajdonképpen ostoba megnyilatkozás (hiszen a magyar kultúra szempontjából a magyar közönség fontosabb, mint a londoni, párizsi). Heller a választásokon az MDF-SZDSZ szövetségnek drukkol, szerinte az értelmiség egy jelentős része is rájuk fog szavazni.
Boross Péter volt miniszterelnök januári kilépése után lázadás kezdődött (vagy inkább folytatódott) az immár nyíltan liberális MDF-ben. Öt budapesti kerület MDF-csoportja szembefordult a pártvezetéssel, mely represszív-adminisztratív intézkedéseket foganatosít, a kerületi szervek működését felfüggesztik, a lázadó párttagokat kizárással fenyegetik. Az MDF bő húsz éves történetében nem ez volt az első, de az utolsó lenyúlás. Hiszen 1987-ben a Fórum afféle népi demokratikus (balra nem záró) mozgalomként alakult, ahová 1989-ben ejtőernyőzött be Antall József és a körülötte csoportosulók, akik konzervatív-jobboldali pártot kívántak faragni az MDF-ből (hullott is a forgács rendesen).
Az MSZP és a Fidesz is a Jobbik erősödése miatt aggódik. A radikális párt tagjai februárban megtámadják a Szabadság téri szovjet emlékművet.
Kéri László politológus a HVG-ben (A baloldal még mindig foglya az Orbán-fóbiának) Orbán Viktort dicséri. Szerinte a politikus az elmúlt években sokat tanult. Szakpolitikai kérdésekkel foglalkozik, felismerte hogy Oroszországgal és Kínával is együtt kell működni, és középre húz, nem a szélsőjobb felé. A közelgő választások előtt a baloldal csak abban gondolkodhat, hogy megakadályozza a Fidesz kétharmadát.
Az Index tényfeltáró riportot közölt arról, hogy a Gyurcsány-kormány az állami kézen levő vízközmű-vállalatok privatizálását tervezte (Vízháború Magyarországon). Az Index (Bodoky Tamás) megjegyzése szerint „számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy a vízszolgáltatás privatizációja magasabb árakhoz, szociális feszültségekhez és munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A privatizációval szembeni civil ellenállás emellett általában abból táplálkozik, hogy a vízvagyon magánosítása társadalmi igazságossági problémákat vet fel, és a természetes monopóliumok liberalizálása a magánvállalatok minden korábbinál nagyobb piaci hatalmával fenyeget.”
Március. Nemcsak a baloldal, hanem a Fidesz-közeli sajtó is üti-vágja a már 15 % körül álló Jobbikot. Márciusban a fideszes sajtóban is Vona Gábor szexbotrányát csámcsogják, eszerint a szélsőjobbos párt elnöke intim kapcsolatba került az egyik vidéki párttaggal (nővel). Egy honlapon közlik a pártelnök és szeretője intim levelezését. Ez némiképpen új jelenség a magyar politikában, korábbról is ismertek voltak feleségüket megcsaló/elhagyó politikusok, azonban az intim életük nem került ennyire terítékre.
Szintén a kampány része, hogy egy youtube-ra feltöltött videón egy férfi Debrecen fideszes polgármestere, Kósa Lajos állítólagos korrupciós ügyeiről beszélt. A férfi azt állította, hogy 50-75 millió forintos kenőpénzeket fizetett Kósának és a debreceni vagyonkezelő egyik munkatársának, hogy milliárdos értékű földterületeket minősítsenek át. A cég, amelynek a férfi dolgozott, olcsón megvásárolta a földeket, majd a város ezeket drágábban visszavette repülőtér, ipari park kialakítása céljából.
S ha már korrupció, márciusban Balogh Zsolt, a BKV volt megbízott vezérigazgatója arról beszélt a Magyar Nemzetben, hogy Nokiás dobozban szállította a korrupciós pénezeket Hagyó Miklósnak, Budapest MSZP-s főpolgármesterhelyettesének. Elcsalt pályázatok, túlfizetések, kitolt határidők, visszaosztott pénzek a bevett séma szerint. Hagyó „azt mondta, hogy kemény legyek, mert itt végre kell hajtani dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát.”
A Népszabadságnak adott interjúban (Valóban az MSZP-SZDSZ kifizetőhelye volt a BKV) Regőcz Miklós, a BKV volt beszerzési igazgatója elismeri, hogy a közlekedési cég „az elmúlt húsz évben az MSZP-SZDSZ kifizetési helye volt.” Regőcz elmondja, példának okáért, hogy a 4-es metró Rákóczi téri állomását 600 millió forintért terveztették újra, mert a lakók tiltakoztak a fák kivágása miatt, de valójában „szó sem volt semmiféle valódi lakossági tiltakozásról, ez csak ürügy volt, hogy 600 millió forintot kérhessenek az állomás átterveztetéséért. De ebben nincs semmi új, már 2007 előtt is sokan éltek ezzel a technikával.” És nemcsak a BKV szolgál az adófizetők pénzének megcsapolására, hanem a MÁV, a Posta is, a nagy állami cégeken ömlött kifelé a pénz a kapcsolati tőkések zsebébe (miközben 2002 és 2010 között a vonaljegyárak megháromszorozódtak, és a géppark lerohadt).
Márciusban Orbán Viktor bejelenti, hogy nemzeti konzultációkra kívánja építeni kormányzását, és a konzultációknak van már sikeres gyakorlata, méghozzá Pécsen, Páva Zsolt polgármesternek köszönhetően. Pécsen tesztelték 2009-től a konzultáció gyakorlatát, amit 2010-től a Fidesz országos szinten is alkalmazni fog. Orbán egyúttal arra panaszkodik, hogy túl magasak a rezsiköltségek.
Demján Sándor befolyásos nagyvállalkozó az Inforádiónak adott interjúban hitet tesz egy erős Fidesz-kormány mellett. Szerinte Magyarországon 2002 után rossz kormányzás folyt, mert „hitelből nem lehet jóléti rendszerváltást csinálni.” Stabil kormány, és stabil kormányzás kell végre 2010 után, és csak a Fidesznek van jövőképe, csak a Fidesz kormányzóképes. Demján helyes diagnózist állít fel, amikor azt mondja, hogy a 2002 után kormányon levő szocialista-szabaddemokrata társaságnak nem volt meg a megfelelő szellemi, intellektuális kapacitása az ország irányítására. A jövőben a termelő erőket kell támogatni, és a vagyonosodást elősegíteni. Kritikával szemléli az 1990 utáni húsz év egészét. Magyarország garantált jövedelemmel kiárusította az energiaszektort. Az eladósodás kiszívja a belső erőforrásokat. Az uniós támogatásokat haszontalan, nem termelő dolgokba fordították (pl. díszkő a járdára, autóbuszmegálló felújítás). Demján szerint meg kell szüntetni, hogy polgármesterek parlamenti képviselők legyenek. Szerinte az is kérdéses, hogy az európai centrumállamok érdekeltek-e perifériák felzárkóztatásában. A Bajnai-kormány csak válságmenedzselést végzett, „a lélegeztetőgép működik, de a beteg még nem tud felállni.” Folytatni kell a reformokat, melyek „rengeteg ember érdekeit fogják sérteni.” Szerinte Szlovákia jó, pozitív példa Magyarország számára. A reformok az állami apparátust, önkormányzatokat fogják negatívan érinteni. El kell bocsátani 300 ezer embert az államigazgatásból, ez csökkentené az adóterheket. Az oktatást át kell alakítani, hogy ne legyen annyi felesleges, drágán kiképzett, de semmihez nem értő ember. Háromszor annyi fizikai munkás kellene, mint most. El kell törölni az iparűzési adót. Csökkenteni kell a bürokráciát.
Demján Sándor diagnózisa és prognózisa tíz év után úgy látszik, nagyban bevált. 2010 után a Fidesz-kormány valóban a termelő cégeket támogatta, adócsökkentést hajtott végre, a termelő/fizikai munkát kapacitálja, az önkormányzati/állami alkalmazottak viszont inkább vesztesei lettek a változtatásoknak.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2020/03/02/magyarorszag_2010_februar_marcius)