1923-ban íródott és 1925-ben jelent meg az erdélyi Makkai Sándor Ördögszekér című történelmi regénye. A regény főszereplője a szabad szellemű Báthori Anna, Gábor erdélyi fejedelem húga, akit Bethlen Gábor idején boszorkánysággal vádoltak és elüldöztek Erdélyből.
A könyv első része Ecseden, a Báthoriak fő fészkében, a második része már Erdélyben játszódik. Én az Ördögszekér létezéséről még kamaszkoromban értesültem, Nagy László történeti munkáiból. Az Erdélyi Református Egyház püspökének történelmi regénye nem nyerte el Nagy László tetszését, aki szerint a könyv csak a benne levő erotikus és pederaszta jelenetek miatt lehetett sikeres.
Pedig az Ördögszekér határozottan érdekes és progresszív szellemiségű regény. Főszereplője egy nő, aki, mintegy a korát meghaladóan nyílt szexualitásával lenyűgözi, de meg is botránkoztatja maradi környezetét. Ebben az értelemben a könyv a 20. század elejének freudista-progresszív szellemiségét idézi.
De a történelemszemlélete is érdekes (amit Nagy László történész létére mintha nem vett volna észre). Ne feledjük, az erdélyi szerző könyve az 1920-as évek elején íródott, Trianon után, amikor az elveszett területeket siratta az ország. Az elcsatolt területek közül különösen Erdélyhez kapcsolódott a legtöbb mítosz, a mesés, legendákkal teli Erdély mindig is különleges szerepet töltött be a magyar közgondolkodásban, a független, 17. századi Erdély, különösen Bethlen Gábor uralma pedig afféle kis magyar aranykor a hagyományos magyar történelemszemlélet szerint.
A református Makkai Sándor regényét, végig átszövi a kálvinista szellemiség. Az egyszerűség, a racionalitás, a nyelvújítás előtti gyönyörű magyar nyelv, a pápa-, katolikus-, lengyel- és németellenesség, a Nyugat-Európához való szellemi tartozás. Mégis, a bigott és képmutató kálvinista közeg juttatja majd börtönbe a szabadszellemű Báthori Annát. Bethlen Gábor pedig persze amellett, hogy magasztos, jó kálvinista, mértéktartó, okos, de időnként bizony kicsinyes, ravasz és bosszúálló. Erdély az összeesküvések, intrikák, kicsit az őrület (orgiák, boszorkányság) földje (Báthori Gábor is a regény szerint akkor romlik meg, amikor először Erdélybe kerül). Tehát nem éppen egy idealizált Erdély-képpel találkozhatunk a könyvben, sőt, Báthori Anna Magyarországra menekülése a végén mintha sorsszerűnek tűnne, arra utalna, hogy a boszorkányos-intrikus Erdély nem lehet a magyarság megtartója. Makkai persze nem volt történész, de regényében mégis egy érdekes történetszemlélet csírái fedezhetők fel. Mert ahhoz, hogy valaki jó történelmi regényt írjon, elengedhetetlenül szükséges az, hogy valamilyen önálló történeti koncepcióval, mondanivalóval rendelkezzen.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/03/19/makkai_sandor_ordogszeker_103)