Először 18 éves koromban, az 1990-es évek második felében, amikor elhagytam Halast és lekerültem Szegedre, észleltem, hogy mi halasiak mások vagyunk, egész pontosan, a szegediek mások, mint mi. Szegeden az emberek sokkal jámborabbak, kedvesebbek, hajlékonyabbak, finomabbak voltak, mint mi. Emlékszem, számomra akkor megdöbbentő élmény volt (jó értelemben), hogy Szegeden az autósok mindig megálltak a zebra előtt, amikor áthaladtam rajta (nálunk akkor ezt a szabályt enyhén szólva nem nagyon tartották be).
Moldova György egyik érdekes könyve, A szent tehén a magyarországi textiliparral foglalkozik. Ennek egyik fejezete a kiskunhalasi Kötöttárugyárról szól. A halasi Kötöttárugyár afféle szocialista mintaberuházás volt az 1970-es években, nemcsak helyi, de országos szinten is. A legmodernebb nyugati berendezéseket vásárolták meg, drága nyugati fonalakat és eszközöket szereztek be. A Kötöttárugyár végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a problémákról már Moldova is írt (1980). Hogy előnytelen szerződéseket kötöttek a berendezéseket és fonalat beszállító nyugati partnerekkel; hogy a raktározási körülmények abszurdak (a raktár a gyártól 20 kilométerre van, a fonalakat nem megfelelő körülmények között őrzik stb.). Igaz, Moldova akkor azt írta, hogy a probléma nem a rendszerben van, hanem az emberekben. Amikor olvastam ezt a könyvet, úgy gondoltam, Moldova szavaiban valamiféle megvetés tükröződik: igen, igen, problémák vannak, dehát nem a rendszer hibás, hanem az emberek, ezek a vidéki tuskók, akik nem tudják működtetni a szép szocialista tervgazdaságot. Ma már másképpen látom, szerintem Moldova nem lenézte az embereket, csak nem értette meg őket. A könyvben ezt mondja az igazgató is: „Maga nem ismeri ezt a népet, elég annyit kérdezni tőlük: miért nem dolgoznak rendesen, és egy félóra múlva hozza a felmondását.” Egy művezető ragadja meg a lényeget: az emberek nem szeretnek itt dolgozni, mert nem maguknak dolgoznak, nem a magukét csinálják. Igen.
Valószínűleg mindenütt a világon így van, ha az emberek nem a magukét csinálják, maguknak csinálják, hanem bérmunkában másnak (főnöknek, államnak) dolgoznak, akkor kevésbé lelkesek, főleg, ha nem valami kreatív tevékenységről van szó. Halason azonban a jelenség hatványozottabban érvényesül, hiszen egykori kiváltságos területről van szó (Jászkunság), ahol nem létezett jobbágyi függőség; meg amúgy is eredendően egy kálvinista-protestáns közeg, ahol az atmoszférát betölti a szabadság és ellenállás szelleme. Mi is ebben a szabad közegben nevelkedtünk otthon a családban, az utcán, a játszótéren. Hagyták nekünk, hogy úgy fedezzük fel a világot, ahogy akarjuk, azt gondoljunk, amit akarunk. Még az iskola a többnyire középszerű pedagógusokkal jelentette a legfőbb korlátot, ami nem is csoda, hiszen az iskola feladata a konformizmusra nevelés (emlékszem, engem több pedagógus is azért korholt, mert ö-zve beszéltem; ennek felhánytorgatása persze a konformista korlátoltság és középszerűség csimborasszója). Egyszóval, a világ felfedezése számunkra saját akaratunk, erőnk, szándékunk, vágyaink szerint történt meg, és nem közvetítők által (lehet, hogy a kálvinista közeg hatása magyarázza ezt az individualizmust?), ami eleve kódol egyfajta mások számára érthetetlen vad elidegenültséget.
Ahogy látom a velem egyívású emberek sorsát, gyakran látom, hogy ez individualista nonkorformizmus sokunk életét meghatározza, és nem feltétlen előnyösen. A mai adminisztratív világban – ma egy átlagpolgár életét sokkal több adminisztratív szabály, elszámolás, rendelkezés, korlát (a különböző PIN-kódoktól a kötelező kutyacsipekig) köti gúzsba, mint harminc éve – elég mély tüskös dróthálóval lehet a szabad szellem szárnyait betekerni.
Létezik-e „halasi ember” (mint szociokulturális típus)? Akik azt mondják, igen, általában nem tudják megindokolni véleményüket, csak valami elfojtott hanghordozású kötelező lokálpatriotizmus beszél belőlük. Én a fentiekben amellett érveltem, hogy igenis létezik „halasi ember”, és igyekeztem körvonalazni e szociokulturális minta lényegét.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/07/10/mi_halasiak)