Mi zajlik Európában: migráció vagy kolonizáció?

Szokás mostanság a honfoglaló magyarokhoz hasonlítani az Európába Ázsiából és Afrikából érkező (főleg muszlim) bevándorlókat, mondván, mi is migránsként érkeztünk mai lakhelyünkre.

S valóban, a honfoglaló magyarok tényleg „migránsként” érkeztek a Kárpát-medencébe. Gondoljunk bele, a honfoglalók nagyszülei még nagy valószínűséggel valahol az Urál környékén születtek. Őseink 830 körül hagyták el a Volga-Urál vidéki „őshazát” (bár ezt megelőzően mintegy ezer évig az Urál és Nyugat-Szibéria vidékén éltünk) – és néhány évtized múlva már a Tiszában itatták lovaikat. A magyarok mintegy ezer évig az Urál környéki térségben éltek, majd hirtelen átkerültek egy másik világba, elveszítve, maguk mögött hagyva korábbi kulturális kötődéseiket. A lényeget tekintve ehhez hasonló migráció volt később a kunok bejövetele Magyarországra, vagy éppen az, ahogy az afrikai négereket Amerikába hurcolták.

A migrációtól eltérő jelenség a kolonizáció. A kolonizáció elsősorban attól különbözik a migrációtól, hogy az új térségbe érkező népesség továbbra is fenntartja kapcsolatait a kibocsátó metropóliával. Nem pusztán arról van szól, hogy egy népesség átköltözik egyik helyről a másikra, hanem megmarad az állandó kommunikációs háló a kibocsátó metropólia és az újonnan létrejövő kolóniák között. A kolóniák számára továbbra is a kibocsátó metropólia marad az orientációs pont kulturális értelemben. A kolóniák nem pusztán új telepek, hanem kijelölik azokat a magisztrálokat, melyeken keresztül további új népesség érkezhet a kolonizálandó térségbe. Ennek alapján nevezzük kolonizációnak Szibéria orosz megszállását, vagy Észak-Amerika angol gyarmatosítását.

Ami mostanság történik Európában, felveti a kérdést, migrációról vagy kolonizációról van-e szó? Hiszen, legalábbis a Közel-Keletről érkező muszlimok esetében mintha a kolonizáció jegyei lennének felfedezhetőek: számukra továbbra is a kívülről hozott vallás, kultúra és viselkedésforma jelöli ki „magatartáskódexük” alapjait (ami egyébként önmagában még nem is lenne baj); továbbá, intenzív kommunikációs és humán hálózat létezik az európai muszlim kolóniák és a kibocsátó metropólia (a Közel-Kelet) között; már nagyobb probléma, hogy beszámolók szerint az európai muszlim kolóniák zárványszerű képződményeket alkotnak; továbbá kiinduló bázisként szolgálnak a további megtelepedéshez. Amennyiben kolonizációként írjuk le ezt a jelenséget, látni kell, hogy egy több évtizedes folyamatról van szó, mely most csak felgyorsult a kibocsátó metropóliák politikai összeomlása miatt. Történészként mindenesetre aggodalomra ad okot, hogy a világtörténelemben még nem nagyon fordult elő békés kolonizáció.

A felvetett kérdésre, miszerint kolonizációról vagy „csak” migrációról van szó, nem tudok egyértelmű választ adni, mert nem ismerem olyan jól se a közel-keleti társadalmakat, se az iszlámot, se Nyugat-Európát (ahol még soha életemben nem jártam).

(https://nepibaloldal.blog.hu/2016/08/12/mi_zajlik_europaban_migracio_vagy_kolonizacio)