Az egyik legjobb könyv Európáról a kiváló francia történész, Jacques Le Goff (1924 – 2014) Európa születése a középkorban című műve. Mi Európa? Le Goff szerint egy civilizációs fenomén, mely a középkorban alakult ki, a Római Birodalom összeomlása után. A birodalom összeomlása tette lehetővé Európa kialakulását, és a „birodalmiság” idegen Európától. Európa nem viseli el a birodalmakat, az összes olyan kísérlet, mely Európában valamilyen egységes birodalmat (államigazgatást, ideológiát) akart létrehozni, előbb vagy utóbb kudarcot vallott, legyen az Nagy Károly, V. Károly-II. Fülöp, Napóleon, Hitler.
Ennek kapcsán (is) írta Szűcs Jenő: „Mélyen igaza van Bibó Istvánnak, aki a nyugati modellt a „mozgással”, a tőle való eltérést a „mozdulatlansággal” azonosítja.” Vagy: „Az alapelemeiben dezintegrált Nyugat stabilitását hosszútávon éppen az biztosította, hogy nem lehetett „felülről” integrálni. Az integráció erővonalai „alulról” kezdtek kibontakozni.” Ehhez hasonlóan Marc Bloch szerint: „Európa a Római Birodalom összeomlásakor kelt életre”. Lucien Febvre: „Európa akkor vált lehetségessé, amikor a Birodalom felbomlott.” Ezek a gondolatok eszünkbe juthatnak akár a brexit vagy az EU válsága kapcsán is. Lehet, hogy éppen a brexit volt összhangban az európai gondolattal? Lehet, hogy az EU válságának az az oka, hogy túlságosan felülről építkezik (elitista), és nem ad teret az alulról jövő folyamatoknak?
A klasszikus Európa lerázta magáról a birodalmi kísérleteket. Nagy Károly impériuma az alapító halála után nem sokkal darabokra szakadt, de az ő idején jelent meg az „európai értelmiség” (az Európa-eszmény), a kereszthajós templomépítészet, az írott szövegekben a latin mellett a „vulgáris népnyelv’ (843, verduni szerződés). Az ezredforduló táján megjelennek a saját európai zarándokhelyek, melyek közül legfontosabb a hispániai Compostella. Ez azért fontos, mert ezzel teljesedik ki a saját, európai keresztény lokalitás. Megjelenik az európai kolostori kultúra (ora et labora!). A klasszikus európai civilizáció falusias társadalmakból állt, magántulajdonú földbirtoklással, a falu ebben az értelemben egyfajta civilizációs fenoménként is értékelhető (ellentétben az ókor városias világával). Az igazi Európa a falu, a magántulajdonú föld világa, mint a Németh László-i „Kert-Magyarország.”
A 12-13. századi „reneszánsztól” kezdve a gótika, a skolasztika, az egyetemek teszik színesebbé és okosabbá Európát. Legálissá válnak a világi élet örömei, mint például a gasztronómia. A festményeken feltűnnek a nagyon finom és visszafogott erotika első jelei. Egyre népszerűbbé válik az olvasás, a könyvek. Tipikus európai műfajként megjelenik a regény.
Európa, az „európai önkép” mint civilizációs-geográfiai fenomén csak a 15. században alakul ki. II. Pius pápa az 1460-as években írta meg Európa és Ázsia c. műveit, melyben markánsan elkülönül egymástól a két földrész. A 15. század azonban már Európa válságának kezdete: mint egy kihúnyó csillag, mely a halála előtt összezsugorodik, de előtte még vörös óriássá változik, az Európából kiinduló gyarmatosítással (a globális westernizáció kezdete) egyidőben a katolikus egyház pozíciói megrendülnek, Európát kettészakítja a reformáció és a vallási harcok, a civilizáció peremén pedig olyan nagy birodalmi monstrumok emelkednek fel, mint Oroszország és az Oszmán Birodalom.
Később az egyik európai kolónia (Amerika) vonzóbb is lesz, mint maga az európai anyametropólia, a 17-20. században tízmilliók hagyják el Európát Amerika kedvéért. Európa véres dinasztikus háborúk (a 18. század), forradalmi háborúk (19. század), majd mindennél pusztítóbb világháborúk (20. század) terepévé és szülőhelyévé válik. Tízmilliók halnak meg, városok, országok dőlnek romba. Tömegsírok, halál, megsemmisítő táborok, politikai repressziók, diktatúrák…Aztán 1945 után jött egy nagy fellendülés, főleg Nyugat-Európában. A „dicsőséges harminc év”. A „szociális kapitalizmus”, a béke, a példátlan gazdasági növekedés és jólét és egyenlőség kora. Tartott ez az 1980-as évekig, aztán a neokonzervatív fordulat a 2008-as válságba torkollott, és eljutottunk oda, ahol most vagyunk.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2016/10/10/o_europa_109)