Mintegy száz éve, a 20. század elején Sigmund Freud és tanítása volt a progresszív értelmiség egyik bálványa. Mint Jászi Oszkár írta a Magyarország kálváriájában, az 1910-es években a budapesti értelmiség számára Marx és Freud tanításai alkották a világmegváltó új eszmék alapjait. Magyarországon a Galilei Kör biztosított publicitást a freudizmusnak, de például Trockij is meghatározott szimpátiával viszonyult a nagy bécsi pszichológus tanai iránt.
Eltekintve a szűkebb, szakmai vonatkozásoktól, a freudizmus, mint társadalmi elv lényege abban van, hogy feltételezi, az ember alapvetően szexuális lény. Az emberi cselekedetek mögöttes mozgatórugója a szex. A hatalom, pénz, tekintély – mindezek a törekvések civilizált formában kanalizálják a társadalmi hierarchia alakulását, amelynek funkciója végső soron a szexhez való hozzáférés „elosztása”(aki gazdag, híres, tekintélyes, több esélye van szexhez jutni).
A 20. század elejének progresszív körei a freudizmusban a szabadság megnyilvánulását is látták. A szabad szex eszméje egyrészt jól szembeállítható volt a 19. századi „viktoriánus prüdériával”, a nevetséges, korlátolt, képmutató múlt meghaladását hirdette; de az individuális szabadság kiterjesztését is (felszabadulást a kötöttségek alól); és persze a nemek közötti egyenlőséget, a nők egyenjogúságát – hiszen a nők ugyanolyan szexuális lények, mint a férfiak (a 20. század elején Magyarországon a progresszívokhoz kötődő Erdős Renée írónő vallott korábban szokatlanul nyílt módon a női szexualitásról).
A szabad szex gondolata és gyakorlata az 1917-es forradalom utáni Oroszországban vált elterjedtté. Alekszandra Kollontaj („A szex annyi mint meginni egy pohár vizet.”) szexizmusa és feminizmusa, a tömeges nudizmust meghonosító Le a szégyennel! (Dolog sztyd!) társaság, az ős-Komszomol nyílt szexualitása (a fiatal komszomolista lányok arra nevelése, hogy a szex csak egy fizikai szükséglet, amelyet ki kell elégíteni), az 1917 utáni években dokumentált szexorgiák jelzik ezt a nem túl hosszú ideig tartó korszakot. Már az 1920-as években lenyesik a „vadhajtásokat”, a kaukázusi Sztálin nevével jelzett (konzervatív) korszakban pedig a prüdéria válik uralkodóvá, lényegében egészen a szovjet korszak végéig. Ezek voltak azok az évtizedek, amikor balettelőadásokat tiltottak le a rövid szoknya és a testre feszülő ruha miatt; éberen őrködtek, hogy a tévétornában ugráló lányok viselete ne legyen kihívó; a szovjet nyilvánosságban az erotika nem jelenhetett meg. E korszak szállóigéje, „A Szovjetunióban nincs szex.” És tényleg nem is volt (hacsak a párzást nem tekintjük annak): a szovjet emberek megdöbbentő szexuális tudatlanságát számos korabeli anyag (és borzasztóan sok abortusz) jelzi (egy, az 1960-as években Moszkvában végzett kutatás szerint a megkérdezettek többségének fogalma sem volt a korszerű fogamzásgátló módszerekről, és azt sem tudták, mi az az óvszer).
A hidegháború korában a hivatalos szovjet prüdériával szemben a nyugati szabadság egyik eleme volt az erotika. A háború utáni baby boom nemzedék az 1960-as években vált felnőtté. Az 1960-as évek a szexuális forradalom kora. A hormonoktól duzzadó fiatal nyugati társadalmak a szeretkezz, ne háborúzz! energiájával fordultak szembe világháborúkat kirobbantó szüleikkel és nagyszüleikkel. A modern fogamzásgátló szerek a nők számára is lehetővé tették a kötöttségek nélküli promiszkuitást. A nyugati populáris kultúra 1960-as években született alkotásaiban túláradó szexualitást láthatunk: legyenek azok az erotikától csöpögő (főleg korai) James Bond filmek; a valami egészen vad orgiákat idéző zenei fesztiválok; a népszerűvé váló nudista mozgalmak; a miniszoknya; a pornó stb. A nyugati szabadságnak ez a szele a keleti blokkot is megsuhintotta, legkevésbé a Szovjetuniót (az 1980-as években Magyarországon népszerű meztelen nős zsebnaptárak, a műhelyek, melós öltözők falaira kiaggasztott meztelen nős képek ezt a szabadságot idézték, hasonló dolgok elképzelhetetlenek lettek volna a társadalmat szigorú kontroll alatt tartó Szovjetunióban), ahol a mai napig számon tartott fontos esemény volt, hogy az 1972-es Csendesek a hajnalok c. csodálatos filmben pár kocka erejéig szaunában fürdő nőket mutattak.
Az 1970-es években a nyugati társadalmakban lassú neokonzervatív fordulat zajlott, az 1980-tól kezdődő AIDS-pánik pedig lefagyasztotta a szexuális forradalmat. Mégis, az erotika, a szexualitás a nyugati szabadság egyik attribútuma maradt. A szexuális szabadság és jogegyenlőség idővel kiterjesztődött a homoszexuálisokra is. Amerikában az 1950-es években a mccarthyzmus idején a homoszexuálisokra és más „deviánsokra” még úgy tekintettek, mint a kommunisták (oroszok) ügynökeire, akiknek az a céljuk, hogy fellazítsák az amerikai erkölcsöket. A homoszexuális kapcsolatok büntethetőségét tiltó jogszabályokat főleg az 1970-es, 1980-as években törölték az Államokban, de Arizonában 2001-ben, Arkansas államban csak 2002-ben.
Oroszországban a Szovjetunió összeomlása után törölték el a homoszexuális kapcsolatokat büntető jogszabályokat. Legálissá vált az erotika, a pornó, megjelentek az első szexboltok, de szexuális forradalom még nem következett be az 1990-es években. Én többször is beszéltem még a 2000-es években a szovjet korszakban szocializálódott (fiatal)emberekkel, akik tapasztalataim szerint meglehetősen tartózkodóan, mondhatni prűden viszonyultak a szexhez. Az igazi szexuális forradalmat az a nemzedék hozza el, amely már a 2000-es években szocializálódott, és teljesen természetes dolognak tartja a szex különböző „extrém” formáit, a pornót, a (női) promiszkuitást. Az orosz szexuális forradalom eléggé kiterjedt, sokan tényleg az egyéni szabadság megélésének fogják fel a szabados szexualitást, a mai Oroszországban könnyen történnek ezek a dolgok (aminek tragikus mellékhatásai is vannak, Oroszország ma vezető helyen áll a HIV-fertőzések terjedése tekintetében). 2012 után konzervatív fordulat kezdődött Oroszországban, az ekkor indult kampány a homoszexualizmus ellen viszont csak új lendületett adott a heteroszexualizmusnak, mint a szex bevettnek tekintett, normális formájának. Ma éppen a konzervatívok, a „tradicionális értékek” védelmezői azok, akik, úgymond, a „szexisták”.
Éppen így van ez Magyarországon, de tőlünk nyugatra is. Emlékszem egy tévéműsorra még a 2000-es évek elejéről, ahol egy ismert jobboldali újságíró kárhoztatta a fiatalok szabados szexualitását, az „erkölcsök hanyatlását.” A műsor után egy „balos” kommentelő felháborodottan leírta a prűd újságírónak, ha hazamegy, mit fog csinálni a barátnőjével, mindenféle „perverzitásokkal” fűszerezve. Mára megfordult a világ, azt hiszem, ma a jobboldali újságíró venné védelmébe a kemény szexet, míg a balos kommentelő felháborodottan reagálna a heteroszexuális vágy megnyilvánulására.
Az 1990-es, de a 2000-es években is számomra úgy tűnt, a „minden férfi disznó, minden férfi gazember” feminizmus meghaladottá vált, és az új feminizmus a nemek közötti egyenlőséget a szabadság dimenziójában képzeli el. Tehát kiterjeszti és végérvényessé teszi a női szexuális szabadságot (promiszkuitást). Ezt üzenték a kor női lapjai is (a Cosmopolitan és társai) a Hogyan szeretkezz egyszerre három férfival? típusú címekkel. Még pár éve se tudtam volna elképzelni, hogy eljutunk odáig, miszerint a (hetero)szexuális vágy önmagában bűnös ösztönné válik.
Nemcsak a „zaklatási ügyek” jelzik ezt, de már egy ideje a „progresszív oldalon” mintha tudatos kampány folyna különösen a heteroszexualitás ellen. Miközben helyesen legalizálódott a homoszexualitás, különböző cikkekben és véleményrovatokban kriminalizálódik a férfiak nők iránti vágya (és most nem a tényleg bűncselekmény hatalmi visszaélésekre gondolok). Immáron zaklatásnak minősülhet az is, ha egy férfi megérinti egy nő térdét, de talán az is, ha felkéri táncolni a diszkóban, vagy megdicséri hogy milyen szép teste van. A férfi nő iránti közeledése könnyen minősülhet zaklatásnak, de ha egy férfi közelít szexuális vággyal egy másik férfihez, és utóbbi elutasítja őt, ugyanolyan könnyen rásüthetik a homofób jelzőt. Az új feminizmus jegyében eltűnnek a korábban „nőiesnek” vélt alakok, a hollywoodi filmek új nőideáljai a markáns arcú, aszexuális gyilkológépek (lásd a két legutóbbi Csillagok háborúja alkotást. A birodalom visszavág ebből a szemszögből nézve ma már egy agresszív szexista filmnek minősül). „Szexistának” minősülnek az erotikusabb tartalmú reklámok. Az index.hu népszerű Velvet rovatából egyszercsak eltűnt a Szex, a valóságos műfajt teremtő, a portálnak szinte arcot adó „villantásos” cikkekről már nem is beszélve. Hallom, hogy Franciaországban büntethetővé tennék, ha valaki az utcán nők után fütyül… Ez a világ már kezdi a brezsnyevi Szovjetunió prüdériáját idézni.
A kérdés jelentősége nagy. Egyetértve Andrej Golovnyovval, minden társadalomban a szexhez, a rokonsághoz és a hatalomhoz való viszony határozza meg adott közösség „architektúráját.” Abból, hogy hogyan viszonyulnak egy közösségben a szexhez, a rokonsághoz és a hatalomhoz, kifejthető adott társadalom berendezkedése. A szexualitáshoz való viszony minden közösségben fundamentális jelentőségű.
Hát így jutott el a progresszív oldal a freudizmustól és a szexuális szabadságtól az aszexualitásig. Száz éve, ötven éve a szex a szabadság megnyilvánulása volt, ma ez csak a homoszexuális kapcsolatokat illeti meg, miközben a heteroszexualitás lassan kriminalizálódik.
Persze a világ változik, lesznek még idők, amikor a jövő kutatói éppen úgy csodálkozva, értetlenkedve, fejcsóválva fogják nézni ezt a korszakot, mint ahogy ma tekintünk a korai szovjet évekre vagy a homofób/ruszofób amerikai mccarthyzmus tébolyára.