Éppen hat éve annak, hogy meglehetősen lesújtó képet adtam Kiskunhalas állapotáról. Az omladozó belvárosról, a szembetűnő gondokról, arról, hogy az 1980-as évek aranykora után mintha az enyészet és sivárság kezdett volna gyökeret verni. Azóta eltelt hat év, és most egészen más benyomások érik az embert. Hat év persze nem sok idő, másfelől viszont akik akkor születtek, már iskolába mennek… Nos, hat év alatt megújult a belváros, a főtér és a városháza teljes rekonstrukciójára sor került 2015-ben – ahogy látom és hallom, megelégedésre. A főtéri padokon főleg fiatalok ülnek. A múzeum kibővült, a sétálóutca átalakulóban (kár, hogy ehhez egy régi polgárházat kellett lebontani), a parkolókban, utakon a járműállomány szemmel láthatólag megújult (igaz, ez szerintem az egész országra jellemző). Ezek persze nyilván EU-s pályázatokkal megvalósuló látványberuházások, fontosabb ennél a mindennapi emberek élete, tapasztalata.
Halas legrégibb, és számomra legkedvesebb részén, a Tabánban van egy-két biztató jel, de itt sajnos továbbra is az oszlás a jellemző. Szembetűnően kettészakad a Tabán, a városközponthoz közeli rész még jobb állapotban van, egy-két felújított ház jelzi az új élet fakadását, az alsó, Harangoshoz közeli rész viszont évről évre rosszabbul néz ki: düledező, elhagyott házak, sáros utcák (érdekes, hogy ez a választóvonal kb. ott van, ahol a 19. században a IV. és V. tized határa volt…). A magyar-cigány népességcsere különösen az Alsó-Tabánban szembetűnő.
Egészen felüdítő kép fogad a Sóstó-Felsőöregszőlők környékén. Körülbelül tíz éve jártam ott utoljára, most megnéztem egykori hobbikertünket. A város fele vissza, a fejetéki úton teljesen új, hatalmas villaszerű házakat látok, melyeknek nyomuk sem volt tíz éve.
Bent a (Felső)városban számos felújított ház, a teljesen újjávarázsolt Bundzsák Dezső sportközpont, azaz ahogy még mi hívjuk, a Medosz-pálya. A kispályákon fiatalok és kevésbé fiatalok fociznak, lábteniszeznek. Az 1974-ben épült impozáns kórház is kibővült, s a Semmelweis téren még áll a Három tavasz emlékmű (1848, 1919, 1945). Aztán már vissza is érek a Tabánba, néhány felújított ház fogad, és a tipikus tabáni, buja növényzetű, középkort idéző girbe-gurba utcák hálójába lépek be.
A kép szinte már idilli, s ahogy hallom, meg fog újulni a piac mellett a szocreál igénytelenségű buszállomás is. S ha nem ismerném a velem felnőtt emberek életsorsát, még el is kábítana a látvány.
Talán tényleg egy új aranykor küszöbén állunk? A mostani korszak, azaz a 2010-től induló Orbán-rendszer pozitív időszakként fog bevonulni történelmünkbe? Végül is az 1990-es évek banditavilágát senki nem sírja vissza (kivéve a poszkommunista egykori elit azon tagjait, akik akkori monopolhelyzetüket bánják), 2006-ban pedig a maga a miniszerelnök vallotta be, hogy semmit nem ért nemcsak az ő addigi kormányzása, de a korábbi évek áldozatvállalása is mind hiábavaló volt, mert hát Magyarország válságban van (s gyakorlatilag 2008-2009-re csődhelyzetbe is jutott). Persze továbbra is van bennem szkepszis nemcsak Magyarország, de régiónk jövőjét illetően, elsősorban a demográfiai helyzet miatt, mint azt évekkel ezelőtt itt kifejtettem. De végül is azt látom, hogy Magyarország épül-szépül-gyarapodik (s ezúttal nem hitelből), és immáron kitermelődött, egész pontosan felülről megteremtésre került egy új elit, amely ennek a rendszernek, és a miniszterelnöknek elkötelezett. Ennek az új elitnek a tagjai és leszármazottai pedig évtizedek múlva is áldani fogják a miniszterelnök nevét.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/07/27/uj_hoskorszak)
Thanks for sharing. I read many of your blog posts, cool, your blog is very good. https://www.binance.com/zh-CN/register?ref=P9L9FQKY
I may need your help. I’ve been doing research on gate io recently, and I’ve tried a lot of different things. Later, I read your article, and I think your way of writing has given me some innovative ideas, thank you very much.