Szokatlanul hideg volt ezúttal a május vége, június eleje. Kizöldült a kinti világ, virágba borultak a fák, alacsonyan szállnak a sötét felhők, miközben a nyári Nap egyre erősebben tűz. Kiváló viszonyok a fényképezéshez.
A halasi Tabán utcaszerkezetében, építészetében, népi összetételében archaikus világa jó fotótéma, lássuk mit tud az új telefon.
A Tabánban kesze-kusza utcáiban még mindig a fák az urak.
Fény és árnyék.
Az ilyen sötét fellegek nedvességtartalma egykoron a domb alján valaha elterült, de már kiszáradt Nagy-Tavat, Halas-tavat öntözte.
Ezen a helyen, ami valaha a város vége volt, és palló vezetett át a tavon túli részre nyugati irányban, mindig is kocsma állt.
„Szegregált városrészeknek” nevezik a Tabánt, vajon miért? Vagy nem merik kiírni a cigány szót? A Tabán természetesen nem szegregált, jól is néznénk ki.
Lassú elvirágzás.
Ezek az utcák 300 éve is így haladtak. A mostani fák ősei is itt élhettek. Az építőanyag megváltozott.
Összebújnak a fák az út felett.
Az alsó szféra az emberé, a felső a természeté.
Csillag utca.
Újabban arra is lehet példákat látni, hogy ingatlanokat újítanak fel a Tabánban.
Átmenet a paraszti világból a gazdag polgárok felé.
A fák körbeölelik az elmúlt polgári világot.
A Tabán 2020 májusában
.
