Index: politika, történelem

Sokan, főleg ellenzéki körökben az Indexben zajlott hatalomátvételt a sajtószabadság megkurtításaként értelmezik, mondván, a kormányhoz közel álló menedzsment kirúgatta a „független” Dull Szabolcs főszerkesztőt. Ennek következtében az újságírói gárda jelentős része felállt, az Index „elesett”. Úgy tűnik, az Indexre hasonló sors vár, mint a – egykori (?) –  „másik nagy” hírportálra, az Origóra, amely mára Fidesz-propagandalappá vált (jó ideje meg sem nyitom azt a kloákát).

Lehet, hogy az Index bezúzása finomabban zajlik majd, mint az Origóé, és nem lesz annyira nyíltan propagandalap, megmarad benne némi pluralizmus (a blog.hu eleve ezt valószínűsíti), és megjelennek majd benne pszeudoellenzéki (a hatalom által engedélyezett) cikkek is. Mindenesetre kétségtelen ténynek tűnik az Index hatalom általi megszállása. Tudjuk tehát, hogy honnan fúj a szél.

A dolognak azonban van egy másik aspektusa is a hatalmi szándékokon túl.

Egyszerűen arról (is) van szó, hogy a hagyományos (internetes) média (is) kimúlik. Ennek a természetes folyamatnak része az Index bukása is. A papírlapok már halottak, talán a nyugdíjasok vásárolnak még papírújságokat, de a klasszikus – morfológiailag a klasszikus papírlapokat monitoron megjelenítő – internetes médiák is kimúlóban. A hagyományos értelemben vett újságírás és újságírószakma, azt hiszem, szintén a végelgyengülés stádiumában leledzik – ami tulajdonképpen nem is baj. Sokkal szerencsésebb, amikor meghatározott kérdésekben olyan emberek nyilatkoznak, akik valamelyest értenek is a témához, és nem az újságírók. Tehát mondjuk a Közel-Keletről olyan ember beszél, aki ért is a térséghez, a nyugdíjreformról az, akinek vannak ismeretei a témában. Régebben persze, az újságírás aranykorában, az 1960-as, 1970-es években (amikor az is előfordulhatott, hogy lényegében újságírók buktattak amerikai elnököt) egész másként volt. Egyszer hallottam egy veterán újságíró (Leonyid Mlecsin) előadását, aki azzal szemléltette az újságírás hanyatlását, hogy amikor ő kezdte a pályát, az 1970-es években, és a Közel-Kelettel kellett foglalkoznia, őt kiküldték a térségbe, úgy, hogy mindent fizettek, és akár egy hónapja is volt arra, hogy megírjon egy hosszabb cikket (miközben helyben tájékozódhatott, interjúkat készíthetett stb.). Ma egy újságírónak napi öt cikket kell termelnie…

Ami az Indexet illeti, a 2000-es évek magyar médiatörténetének fontos és emblematikus darabja volt. Én 2005-től olvastam az Indexet. Akkor még „a két nagy” klasszikus internetes portál, az Origo és az Index uralta a magyar internetes teret. Mindkettő liberális szellemiségű volt (a nagyvárosi, diplomás liberálisok „alkatilag” könnyebben megtalálták az utat az akkor még fiatal internet felé), de az Index sokkal vagányabb, szabadszájúbb volt (kb. úgy, mint az 1990-es években a nyomtatott sajtóban a Magyar Narancs, melynek vagány nyelvezete felfrissülést jelentett a Kádár-kor erősen formalista, karót nyelt sajtóstílusához képest). Volt is egy ilyen szóösszetétel akkor, hogy „Index-nyelvezet”. Bár erre ez Index-nyelvre minden vagánysága mellett is jellemző volt egyfajta fennsőbbséges, kioktató, „majd mi megmondjuk a frankót” attitűd. Az Index fontos szerepet játszott különböző politikai propagandakampányokban (oroszellenes kampány, Szíriát övező propaganda írások stb.), együtt mozgott a nyugati liberális mainstream gondolatvilágával (például, a nyugati újbaloldal aszexuális fordulata után az Indexről is eltűntek a legendás „villantós” cikkek és a Velvet-Szex rovat).

Az Index és elődje, az 1995-ben indult Internettó (iNteRNeTTo) a magyar internetes média rohamcsapata, úttörője volt. A Fórum/Törzsasztal a legnépszerűbb magyar csevegőfelület volt (egy ideig, 2004-2005-ig a Fórumot a címlapon helyezték el), a lapon földöntúli csodaként webkamerás interjúk jelentek meg. 1999 tavaszán a tulajdonosi körök a gyorsan növekvő népszerűségű iNteRNeTTo-ból kitúrták az alapító, ötletgazda Nyírő Józsefet (tipikus magyar történet), ő és az újságírók jelentős része kiszállt: ebből a lázadásból született az Index. Az Internetto hamar eljelentéktelenedett, az Index felemelkedett. (Az Internettó és Index atyját, Nyírőt az Indexből is kitúrták/kiutálták 1999 végén, jelenleg cége jelentős részben állami megrendelések kasszirozásából él).

Szóval, a lényeg az, hogy az Index 1999-ben úgy jött létre, mint ahogy most véget ért (történetének egy szelete): az internettós újságírók fellázadtak a tulajdonos ellen, és alapítottak egy új portált, ami nem sokkal ezután kenterbe verte az előd iNteRNeTTo-t. Most hasonló eset aligha fog előfordulni, egy új internetes lap alapítása aligha kivitelezhető – a harmadik bekezdésben említett okok miatt. 2010-ben Uj Péterék kiválása, a 444.hu 2013-as indítása sem váltotta meg a világot – a 444.hu nem éri el az Index egykori súlyát (azzal meg, hogy letiltották a kommenteket, vélhetően harakirit követtek el).

Változnak az idők, a hagyományos hírportálok csillaga leáldozóban, az ún. média egyre inkább perszonifikálódik: nemhogy a jövő, de már most a jelen a youtube csatornáké, a blogoké/vlogoké. Ma már nem az számít, hogy mit ír az Index, az Origo, hanem hogy mit mond XY véleményvezér. Egy-egy youtube csatorna befolyása ma már nemhogy vetekszik, de felül is múlja a televíziók erejét. A klasszikus Index, a klasszikus hírportál éppen úgy a múlté, mint a rádiók, a tévécsatornák. Persze ezek mind vannak és lesznek, de az aranykor objektív okok miatt már elmúlt. Ez is az Index-történethez tartozik.