1970-es évek elején helyi mércével grandiózus építkezések kezdődtek Kiskunhalason, a jórészt vályogból és sárból épült, a külső szemlélő számára jelentéktelen, de lakói által nagyra tartott, évszázados (és kun) múltjára büszke alföldi városban (140 km-re délre Budapesttől, a Duna és a Tisza közén, ahogy szinte minden, Halassal foglalkozó úti- és helytörténeti könyv kezdődik…). A dohos, régi, alacsony házakkal teli belvárosban felépült a kétszintes Halasi Áruház (a fogyasztói „fridzsiderszocializmus” és a hiánygazdaság fontos kellékei az ellátás zavartalanságát demonstráló áruházak); a város széli, de az egészen a városközpontig, a református templomig benyúló egykori „réten” az impozáns, 10 emeletes, karcsú és kecses kórház (a szocialista korszak állami gondoskodásának és korszerű egészségügyének modern palotája); a Vízmű vállalat; és lassan megkezdődött (vagy inkább folytatódott az 1950-es évek, a Kossuth utcai villasor felépítése után) a város kelet-nyugati tengelyében a szűkebb értelemben vett városközpontot és a vasútállomást összekötő tengely (a Kossuth utca) átalakítása, modernizálása, lényegében egy új – szocialista típusú – városrész kiépítése az állomás és a tulajdonképpeni központ között. Felépülnek az emeletes lakóházak az állomás mellett, a Vasút utcában, és a régi református temető egy részének szanálásával sor kerül a Kuruc vitézek tere lakótelep kialakítására. Először a téglafalú, gázkonvektoros, ötemeletes lakóházak készülnek el (1972), majd 1976-ban indul a mára „klasszikussá” vált – ötemeletes, „költségkímélő” (hogy liftet ne kelljen építeni) – panelek építése.
1977-ben a megyei lap, a Petőfi Népe helyi kiadása, a Halasi Hírek szolgáltatott információkat városunkról. A lapot az MSZMP városi szervezete adta ki. A korabeli Petőfi Népe szerkezete egyébként a következő elemekből állt: első oldalakon az országos (párt) hírek és/vagy a nemzetközi élet fontos eseményei kaptak helyet. Utána a szocialista országok, az ország és a megye fontosabb hírek következtek. Minden lapszámban színvonalas kulturális/tudományos cikkek jelentek meg, bemutatva hazánk tudósait: történészeket, néprajzosokat, régészeket (Katona Imre, K. Csilléry Klára, Berend T. Iván stb), vagy éppen természettudósokat, rendszeresen szemlézve történelmi és néprajzi, vagy más tudományos könyveket.
Az 1977-es év jó hírekkel kezdődik, összesítve a tavalyi év adatait, 1976-ban 1637 gyermek született Kiskunhalas körzetében, ebből 532 magában a városban. 722 ember halt meg, ebből 359 városi lakos. Azaz majd ezer fővel gyarapodott Halas és környéke népessége 1976-ban a természetes népszaporulatnak köszönhetően (magában Kiskunhalas városban 173 fő volt a természetes népszaporulat).
1977 elején csillagász szakkör kezdi meg a működését a városban, keddenként 16 és 20 óra között, az első két órában a kezdőknek bevezető foglalkozások, az utolsó két órában megfigyelések Balogh István és Bor Dezső vezetésével. Ez is egyfajta civil szféra.
Január 29-től, negyedik alkalommal megnyílik a Rákóczi kupa teremlabdarúgó bajnokság. Öt csapat vesz részt az ekkor már neves tornán, a Tekó, a Szilády, a kecskeméti Katona József gimnázium, a Sárospatak és a Vásárosnamény (érdekes, hogy a Tekó sportkapcsolatai a protestáns Északkelet-Magyarország felé mutatnak, a Rákóczi-kupákon hagyományosan főleg a keleti és protestáns iskolavárosok csapatai jelennek meg). A tornát a Zag József által felkészített Tekó nyeri meg, négy meccs, négy győzelem (akkor még a Rákóczi parányi tornacsarnokában).
Februárban átadják a Baromfifeldolgozó Vállalat új épületkomplexumát a Vasút utcában. Fejlődik a szocialista nagyüzem.
Március 19-én a halasi KISZ és a szakmunkásképző szervezésében mintegy 1000 fiatal tart futást a Három tavasz emlékműtől a téglagyárig, a fehérterror áldozatainak emlékhelyéhez. Így emlékeznek a három tavaszi forradalmi eseményre (1848, 1919, 1945). A futást a rendszerváltásig minden évben megtartják.
Március 22-én Csillagászati napok előadássorozat indul a MÁV művelődési ház nagytermében. Előadást tart Kulin Ferenc, Ill Márton, Zombori Ottó.
Március 22-én megnyílik a kiskunhalasi OTP új fiókja a Bokányi Dezső utca új épületegyüttesében. A beruházás 14 millió forintból készült el, a kivitelező a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat. A szürke-vörös épület a szocialista kor és az 1970-es évek világát tükrözte. De ebben az épületben nyílik meg a TÜZÉP szaküzlete is – fürdőszobaszalonnal, ami nemcsak azért érdekes, mert az 1970-es években általánossá vált a modern higiéniás eszközök otthonokba telepítése, hanem azért is, mert feltételezte az otthonok individuális kialakításának igényét a szocialista egyenépületek, egyenlakások korában is.
Április 26-án a házasságkötő teremben kisorsolják a Kuruc vitézek tere (eleinte még Kossuth I. lakótelepnek hívták) újonnan elkészült panel lakótelep első lakóinak otthonait. A Halasi Hírek (dr. Horváth Róbert) beszámolója a lakótelepről: „A kétszobás lakásokra az állam 80 ezer forint dotációt ad, ami azt jelenti, hogy ennyivel csökken a vételár. A fennmaradó összeg 20 százalékát a munkáltató, 10 százalékát pedig a dolgozó fizeti. Az OTP 35 évre ad hitelt, évi egy százalékos kamattal. A vevő a lakás tulajdonosa lesz.” A városban ezek az első lakások, melyekben villanytűzhely és központi fűtés van. Kivitelező: Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Azt viszont a cikk nem írja, hogy a lakótelep (egy időben gúnyosan úgy is hívták: szellemtelep) a régi református temető helyén jött létre, és milyen viták előzték meg létrejöttét… Igaz, az egykori, 1778-ban megnyitott, akkor még a városszélen lévő nagy református temető (a református „őslakók temetője”, ahogy Erdei Ferenc fogalmazott a Futóhomokban) területe a 19. század végétől folyamatosan zsugorodott. 1882-ben a Halasra Pestről megérkező vasutat a temető keleti fertályán vezették át (szanálva a keleti véget). A temető felszámolását sürgette a 20. század elején (Halasy) Nagy József is (a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai sorozat Kiskunhalassal foglalkozó fejezetében) az 1930-as években levágták a temető nyugati részét, ahol a Hősök Ligetét alakították ki, és keletről is tovább szűkítették a temetőt a vasútállomásra támaszkodó Rakodó utca kialakításával, vagyis már ekkor elvesztette a temető egykori területének mintegy a harmadát. 1947-ben a Kossuth utca mentén villasort kezdtek építeni, megint a sírhelyek rovására, talán hogy a városba érkezőknek ne a temető mellett kelljen elhaladniuk, ha a központba mennek. A nyugati részen az 1960-as években építik fel a későbbi „új útra”, azaz 53-as útra néző bérházakat, majd a temetőcsősz házának helyén a benzinkutat, 1972-ben felépülnek a Kuruc vitézek tere első házai (a gázkonvektoros téglaépületek). A mai temetőmaradvány az eredetinek kb. a negyedét-ötödét teszi ki. A temető felszámolása tehát folyamatosan és rendszerektől függetlenül zajlott, bár 1971-ben még az egész temető felszámolását kezdeményezték a városvezetők. A kommunista hatalomgyakorlás sajátosságainak megfelelőn az építkezés kijelölése felülről, önkényesen történt. A lakosság egy része és az egyház is tiltakozott. Baki István szerint „A kisajátítási eljárás méltánytalan, sérelmező és következetlen volt.” (Kiskunhalas Almanach, 454. o.). Részben a temető földjéből töltötték fel még a kórház építésekor a Semmelweis teret, de úgy, hogy koporsódarabok, csontok, koponyák kerültek a friss földbe, a maradványokat aztán játszó gyerekek találták meg. A temetkezés még 1972 után is folyt az újabb felszámolás alá vont temetőrészben, azaz friss halottakat is ki kellett ásni a lakótelep építéséhez (az utolsó temetés 1975. június 12-én volt, ősszel már megkezdődött az exhumálás…). 1975. augusztus 7-én a Magyar Nemzetben megjelent cikkben (A halasi régi temető) tiltakozott Nagy Czirok László a kegyeletsértő, friss sírokat bolygató építkezés ellen. Október 18-án az Élet és Irodalomban is megjelent egy írás (Varga Domokos) a temetőre épített lakótelep ellen (Egy temető sorsa). A tiltakozások hatására maga az MSZMP KB szólította fel a városvezetést az építkezés felülvizsgálatára. Végül a megmaradt temetőből csak azt a területet számolták fel, ahol most a fűtőmű van, a többi rész megmaradhatott. 1976-ban pedig megindult a régi református temető műemlékké való nyilvánításnak folyamata, mely 1979 augusztusában ért véget. Ekkortól lett védett a kiskunhalasi régi református temető (2001-től a Nemzeti Sírkert része).
Augusztus végén megkezdődött az új lakótelep igényeit ellátó Park Áruház építése.
1977: légifelvétel az épülő Kuruc vitézek tere lakótelepről (Lakatos Vince, Halas, a hatalmas c. dokumentumfilmjéből). Az 53-as „új” út még nincs meg, a lakótelepnek csak egy része van kész, a temető maradványa a kép bal felső részét tölti ki.
Kép ugyanabból a dokumentumfilmből. Az épülő Kuruc vitézek tere lakótelepet láthatjuk (1977).
Lakótelep és temető 2016-ban.
Ebben az évben a neves dokumentarista, Lakatos Vince készített dokumentumfilmet a városról. Forgattak a mintaüzemnek számító Kötöttárugyárban és helikopteres légifelvételeket is készítettek a városról. Lakatos Vince így nyilatkozott a Petőfi Népének a készülő filmről: „Az előbb megpillantottam a magasból Harkakötönyt, ahol régen egy lóistálló volt, amit iskolának használtak. Most egy szép kis falu létesült a helyén, a semmiből. Reméljük a nézőknek sem lesz érdektelen, ha megtudják, miből és hogyan vált iparosodó, erőteljesen fejlődő várossá Halas, a hatalmas, ahogy még a kunok elnevezték.” (június 8.). Az internetnek hála, a film ma megtekinthető a legnagyobb videómegosztó portálon (Halas, a hatalmas).
Június 10-én a Magyar Televízió a halasi Kötöttárugyárból sugárzott félórás riportműsort, egyenes adásban Valami új címen. A kiskunhalasi Kötöttárugyár országos jelentőségű mintaüzemnek készült, akkori áron majd 800 millió forintos beruházással épült fel 1976-ra, többek között a legkorszerűbbnek számító nyugati (olasz, spanyol, német) berendezésekkel, s azzal a céllal, hogy a gyár termékei majd a nyugati piacra is betörnek.
Augusztusban új szokást próbálnak bevezetni Halason – szovjet mintára. Ifjú házasok koszorút helyeznek el a város főterén lévő szovjet emlékműnél. „A Szovjetunióban általános és szívet melengetően szép szokás, hogy a házasságkötés megtörténte után a fiatal pár és a násznép a Hősök emlékművéhez vonul és ott virágcsokrok elhelyezésével rója le kegyeletét, háláját a mai boldogságukért.
Kiskunhalason az elmúlt szombaton első ízben lehettünk tanúi ennek a szép aktusnak, amikor a kettős esküvő után Dodog László és ifjú neje Szögi Julianna, valamint Bán János és Dodog Aranka a Lenin téri szovjet hősi emlékműre virágcsokrokat helyeztek kegyelettel a város felszabadításában hősi halált halt szovjet katonák emlékének.” (augusztus 10.) Szerencsére ez a szokás azért nem vált általánossá.
A nyáron egyébként hatvan halasi „propagandista” vett részt táborozáson a Szovjetunióban, a Krímben (a Krím volt Bács-Kiskun testvérmegyéje).
Augusztusban a Kiskunhalas – Budapest Józsefváros szakaszon tesz próbautat a Ganz-MÁVAG új, korszerű motorvonata (a belső képek alapján a mai igényeknek is megfelelne ez a vonat), melyet uruguay-i exportra szánnak. „A piros-kék színű, négy kocsiból álló korszerű motorvonat 15 óra 10 perckor indult vissza Budapestre és kevéssel 17 óra előtt már a józsefvárosi pályaudvarra érkezett.”(augusztus 17.) Kevesebb mint két órás menetidő!
Augusztus 20-án felavatják a szakmunkásképző elkészült új kollégiumát. Átadás előtt van a helyi Ganz-MÁVAG gyár új központi épülete is.
1977-ben már annyi gépkocsi van Halason, hogy gondot jelent a parkolás. „Vasárnaponként délután olykor 200-nál is több személygépkocsi parkol a kiskunhalasi strandfürdő környékén, holott jószerével 50-60 személygépkocsi és 150-200 kerékpár fér el a kijelölt helyen.” (augusztus 24.)
Szeptemberben átadják a Szűts József általános iskola új tornatermét, mely bár nyilván nagy örömet okozott, de már akkor is kicsi, korszerűtlen és szűk volt. Közben épülőben van az Alsóvárosi iskola új szárnya is. Hétmérföldes lépésekkel zajlik az építkezés Halason, igaz, ezek a dobozszerű új épületek sokszor fantáziátlanok, bárdolatlanok.
1977 szeptemberében új lendülettel folytatódik a kiskunhalasi belváros átépítése. Immáron a Kossuth utca régi polgári házai kerülnek célkeresztbe. A megújult, „szocialista Kossuth utca” köti össze a panelházas Kuruc vitézek terét a belvárossal. Az első áldozatok a Szilády Áron gimnáziummal szembeni polgárházak, a Dob-Paprika-Kossuth utca területén. Az elbontott polgárházak helyén majd 60 lakásos társasház épül, a földszinten húsbolt, gyógyszertár, könyvesbolt lesz. Tervezett átadás 1979-ben. Szintén új társasházak épülnek a Köztársaság utca 10-12 levő régi polgárházak helyén, tervezett átadás 1980.
Az ősszel országos csillagásztalálkozót tartanak Kunfehértón.
Október 5-én Ternyák Jenő fotográfust mutatja be a Halasi Hírek (Czakó Ferenc): „Fájó szívvel említette beszélgetésünk során: nagy kár, hogy a halasi homokvilág növényvilágával egyelőre legalábbis senki nem foglalkozik. Pedig a változó táj sok-sok érdekességet tartogat. Pár évvel ezelőtt a ma már nagyon ritka, nagytestű ugartyúkot is sikerült megfigyelnie Inokán.”
November 5-én („a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján”) átadják az új 53-as útszakaszt Halason a Csipkeház („álnépies ereklyegyűjtemény, és szemvakító díszműöltögetés” – írta a huszonéves Erdei Ferenc a Futóhomokban (1937)) illetve a Hősök ligete és az 1970-es évek elején épült emeletes házak között.
Ezen a légifelvételen az látható, hogy nagyjából készen van a Kuruc vitézek tere lakótelep és az 53-as út is.
November 29-én testvérvárosi megállapodást köt Kiskunhalas és a jugoszláviai (Magyar)Kanizsa.
November 30-án Székely Tibor helyi festőt mutatja be a Halasi Hírek (Czakó Ferenc) a megragadó, Mozgó homokbuckák Halas környékén című festményét ábrázolva. „Festészetére a realista látásmód jellemző, érzelemgazdag eszköztárával hűen vetíti a néző elé az Alföld, a Kiskunság csodálatos világát, ezek jellemző tartozékait: tanyákat, füzeseket, zsombékos réteket, szélfútta homokbuckákat. Ezért is értékes Székely Tibor munkássága – megörökíteni a holnap számára például az évezredes múlt ma még fellelhető emlékeit.”
1977 végén 28 816 állandó, bejelentett lakosa van Kiskunhalasnak. Ebben az évben összesen 5044 ember költözött új lakóhelyre (!), valóságos belső népvándorlás zajlott le a városban, elsősorban természetesen a Kuruc vitézek tere lakótelep átadása miatt. A város településszerkezete jelentősen átalakult, Halas legrégibb városrésze, a „középkori” (vagy inkább „koraújkori”) hangulatát (a tabáni kesze-kusza utcaszerkezet már bizonyosan kimutatható, lényegében a mai formájában a 18-19. századi katonai felmérési térképeken, de tekintve a modern urbanizáció előtti kor konzervatív mivoltát az utcaszerkezet tekintetében, feltehető, hogy ez a struktúra alapvonalaiban már a 17. században is létezett) bizonyos tekintetben ma is őrző Tabán (a városrészről így írt Molnár István jászkunsági orvos, halasi városi orvos az 1870-es években: „minden ízlés nélkül épült, utcái rendetlenek, kuszáltak, valódi labyrinthust képeznek, – a házfalak általában földbül verettek, alacsonyak, szűk udvarral, és kevés kisded ablakokkal ellátottak, s többnyire náddal fedettek. – Ezen ódonszerű, s minden ízlés, csín és rendnélküli építkezés is mutatja, hogy ez a városrész volt elődeink lakhelye.”, Molnár István, Kis-Kun Halas város helyrajza, természetrajzi s orvosi tekintetben [Kecskemét, 1878, 7.]), ahol még ma is állnak olyan régi parasztházak, melyek talán még a 18. században épültek (Hunyadi u. 19.) [Szűcs Károly – Szakál Aurél, Kiskunhalas építészeti emlékei 1770 – 1945. Kiskunhalas, Thorma János Múzeum, Halasi Múzeum Alapítvány, 2001., 59.] és az Alsóváros „paraszti” származású fiataljai mintegy kirajzottak a sár- és vályogházakból az új lakótelepre. Nagyon sok gyerek fog foganni ezekben a lakásokban, tovább erősítve az új városrész fiatalos, dinamikus arculatát (a Tabán és Alsóváros viszont a fiatalok távozásával egyre inkább „elöregszik”, és etnikai arculata is megváltozik a városszéli, gyarapodó cigány népességnek köszönhetően).
Fiatal roma lány gyermekével. Kiskunhalas, az 1970-es évek vége. Somfai István felvétele.