Kiskunhalas – 1978

Ha 1977 a Kuruc vitézek tere lakótelep éve volt, 1978-ban egy más típusú építkezési program veszi kezdetét Halason. Megkezdődik ugyanis a Kertváros „betervezése”. A város nyugati szélén levő homokbuckákon új lakóterület jön létre – de nem panel-, hanem kertesházakkal. 1978 januárjában neveket adnak a leendő utcáknak – kedves virágneveket (Árvácska, Búzavirág, Dália, Gyöngyvirág, Hóvirág, Ibolya, Jácint, Kamilla, Kardvirág, Levendula, Margaréta, Muskátli, Páfrány, Pálma, Pipacs, Tátika, Tulipán). A főutca neve azonban Április 4. lesz. Az utak kövezettek lesznek (ami akkor még nagy szó, hiszen jórészt csak a belvárosban van szilárd útburkolat, de a Tabánban és az Alsóvárosban zömmel földutakon lehet közlekedni egészen az 1990-es évek elejéig). 1978 nyarán már látható eredménye van az új városrész kiépülésének: állnak az első házak alapjai. Ezeket a házakat már zömmel magánemberek építik, az 1970-es években igen szélesre dagadt „középosztály” tagjai, akik a saját ízlésük, elképzelésük szerint hozzák létre zömmel kétszintes, nagy – és tulajdonképpen nyugati mintájú – családi házaikat. Ezek már nem az 1960-as, 1970-es években épült „kockaházak” lesznek, hanem inkább bajor-osztrák mintájú kétszintes, kertes otthonok, kis udvarral.

De nemcsak a Kertváros kezd kiépülni. A város másik perifériáján 1978-ban megkezdik a Harangos-telepi cigányputrik felszámolását. A Polgár utcában házakat építenek a cigányoknak, remélik, hogy 1982-re, vagy legkésőbb 1985-re a putrik teljesen eltűnnek (nem így lett, sőt, addigra az újonnan épített házak is putrivá változtak).

A város tervez és fejlődik, sokat várnak az olajipar beindulásától, és 1978 júliusában valóban megkezdődött a kitermelés a „halasi szénhidrogénmezőn”.

Február 15-én a Kiskunhalason élő Zsigray Julianna írónőt köszöntötték 70. születésnapján. Az év elején viszont meghalt Lakatos Vince filmrendező (Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra).

Március 9-én Halasra látogatott Buzánszky Jenő. Ebben az évben, márciusban már tíz napig tart a Csillagászati Napok. Előadóként érkezik Kulin György, Ponori-Thewrek Aurél, Márki-Zay Lajos, Marik Miklós, Ill Márton.

Az anyakönyvi hírekben sokkal több a születés, mint a halál. A fiatalokat arra nevelik, hogy tiszteljék az időseket. 1978. április 12-én a Szűts József általános iskola úttörői és a Hazafias Népfront 100 szegfűből készült csokorral köszöntik a 100 éves özv. Bacsó Jánosnét a Paprika Antal utca 6. szám alatt. Ősszel szintén köszöntik a 100 éves Halblender Ferdinándnét (mennyi mindent láthatott, aki 1877-ben született! Már az első világháború kitörésekor meglett ember volt; látta – sajnos nem is egyszer  – az ország felbomlását, romba dőlését; különböző rendszereket; a régi, de modernizálódó Halast, talán még emlékszik az első vasútra is; és látta egy kicsit az 1970-es években felépülő új Kiskunhalast is).

Júniusban a Szélmalomban tartanak képzőművészeti kiállítást a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákjai, akik városunkat festették meg (érdekes lenne ma látni ezeket a képeket).

1978 nyarán a Semmelweis téren új szökőkutat építenek, ez lesz a közkedvelt, de az 1990-es években egy hodályszerű élelmiszerüzlet kedvéért eltávolított Delfines szökőkút. Szeptember 16-án átadják a kórház kertjében Péter Zsuzsa erotikus energiával töltött szobrát, a Halasi vénuszt.

A Halasi vénusz 2018 júniusában.

Készül Halas első Petőfi-szobra is, melyet eredetileg a Csipkeház (ahol Somfai István Kiskunhalas 1978 című fotókiállítását lehetett megtekinteni) előtt akarnak felállítani, de végül Mihály Gábor alkotása a piac előtt, a református templom mellett kap helyet szeptemberben.

Petőfi Sándor szobra Kiskunhalason 2016 tavaszán.

Somfai István képei megjelentek könyv alakban is, 1980-ban, nyilvánvalóan 1978 után készült fotókkal (Kiskunhalas). Amit az albumban láthatunk: homokbuckás táj, a Patkó-tó Pirtón (még volt benne víz), cigány gyerekek, tanyavilág, régi házbelsők és külsők (akkor még gyakori volt a nádtető), disznóvágás, a Tabán skanzenszerű utcái (mára ez a látvány elveszett), régi házak bontása az 53-as útnál, a vadonatúj piros óvoda a Kuruc-vitézek terén, sok gyerek, piac, gyárak, téesz, kórház, iskola, és néhány jól ismert beállítás a városközpontról. 

Tabáni utcakép az 1970-es években, Somfai István fotóján.

A Kuruc vitézek terén megnyílt „piros óvoda” első lakói. Somfai István felvétele.

1978 őszén megkezdődik a Szűts József általános iskolával szembeni, Köztársaság utcai régi polgárházak lebontása. A házakban Keravill, és „maradékbolt” működött.

Novemberben megindul Halason a lakossági gázellátás. A gázt 1978. október 30-án kötötték be, először a Kuruc vitézek tere 35. szám alatti lakásba (itt egy emléktáblát is elhelyeznek az eseményre emlékezve).

Az 1978-as év nem hozott olyan nagy áttörést, mint 1977. Az események szépen csordogáltak, de a kulturális élet gazdag volt. Szoborállítások, kiállítások, előadások sokasága volt Halason és környékén. Az akkori kulturális élet teljesen más dimenzióban zajlott mint manapság. Íme egy apró hír a Petőfi Népe december 20-i számából: „Jókai Annával találkoztak a napokban a mélykúti irodalombarátok. A nagy sikerű estet a helyi áfész szakszervezet és a művelődési ház rendezte. Mintegy kétszázötvenen voltak kíváncsiak az írónőre, a helyszínen több mint száz könyvét vásárolták meg, és még többet dedikáltattak.”

A Halasi Hírek november 29-i lapszáma Kiskunhalas iparát mutatja be. Eszerint a városban mintegy 10 ezer ipari dolgozó van – és munkaerőhiány. A halasi üzemek csak a szükséges dolgozói létszám 96,5 %-át tudják betölteni, viszont a termelés egyre nő. Különösen az agrárkonjunktúra jelentős, a szovjet piac mindent felvesz. A mezőgazdaság gépesítve van, de az egykori tanyai, kisvárosi cselédek és birtokosok könnyen találnak munkát az iparban is. Az ipar telepítését Halasra részben az motiválta, hogy felszívja a mezőgazdaság gépesítése és szövetkezesítése után keletkezett „munkaerőfelesleget”, mintegy a klasszikus sztálinista recept szerint. Akkor még nem volt reális opció a tömeges kivándorlás.

1978 végén Kiskunhalas állandó népessége 29 836 fő. 1979-re előrejelzések szerint meglesz a 30 000. 1978-ban 1534 ember született Halason (1977-ben 1537), 908 ember halt meg. A természetes szaporulat 600 fő volt!

1978 fehér, havas karácsonnyal búcsúzott Kiskunhalastól.

(Nyitókép: Kiskunhalasi archív facebook csoport)