1990-ben majdnem a duplájára, 9,5 forintra emelkedik a Halasi Tükör ára, de hetilappá alakul át. A lapban bevezetik az anyakönyvi rovatot (a megszűnt Halasi Hírek helyett). 1990 januárban beköltöznek az első lakók a megújult Sétálóutca (akkor még, Bokányi Dezső utca) lakásaiba.
1990-ben jelent meg a Hild-érmes Kiskunhalast bemutató helytörténeti és építészeti füzet (a történeti részt Gszelmann Ádám, az építészetit Dókáné Vető Ágnes írta) – Hild-érmes városok, Kiskunhalas címmel. A kis könyvecske mintegy összegzi Halas jelentős átalakulását. Olykor meglehetősen kritikusan, mintegy utólag elmagyarázva, magyarázkodva az érdeklődőknek, mi szükség is volt például a régi Kossuth utca ledózerolására: „A Kossuth utca rekonstrukciója az 53-as út városon történő átvezetésének közvetlen következménye volt, ugyanis a Széchenyi utca nyomvonalát követő új közút technikai és városszerkezeti szempontból egyaránt főútként viselkedett. Az előbbi alatt azt kell érteni, hogy a súlyosan elmaradott közműhálózattal küszködő város leghosszabban közművesített útja lett, amely aktuálissá tette a régóta tervezett, ám anyagi erő híján rendre halogatott belvárosi közművesítést. Városszerkezeti szempontból pedig az a kényszerűség hatott, hogy a szűk keresztmetszetű utcákkal rendelkező, jobbára csak a főtér környékére korlátozódó városmagot a Kossuth utca irányában megbővítsék, s ezzel az utca korábbi kiemelt státuszát megőrizve kapcsolják össze a centrumot az új úttal.” (64. oldal). Szóval a csatorna és a hely. S ha már csatorna, 1990 elején javában zajlik a strand felújítása, a fedett medencés részleg kialakítása.
Az év elején bemutatkoznak a választásokra készülődő pártok és jelöltjeik. A Hazafias Választási Koalíciót (a Hazafias Népfront utódszervezete) Rácz-Fodor Mihály vezeti, az MSZP-t a tősgyökeres halasi Király György, az MSZDP-t a hajdúsági származású F. Nagy József (a később jobboldali szólamokat hangoztató F. Nagy ősszel már a kisgazdáknál van. Inkább az érdekes, hogy került az MSZDP-be). Az SZDSZ-t a helyi Tóth Zoltán (a vízmű munkatársa, melynek főnöke, mint láttuk, a szabadpiaci reformok szószólja volt már 1985-ben).
1990, az első többpárti választás éve. A választási láz határozza meg a közbeszédet. A halasi választókörzetben 39 596 személy rendelkezett választójoggal, ebből 22 669 valóban el is ment szavazni. A választási részvétel mindössze 57 %, ami azt jelzi, az emberek jelentős részét hidegen hagyták a pártok. Országosan is a részvételi arány alig valamivel 60 % fölött volt. Érvényes szavazatok száma: 22 166.
A teljes választókörzetben a szavazatok eloszlása így alakult pártok szerint:
1. SZDSZ 4892 22 %
2. FKgP 4439 20 %
3. MDF 3298 14,87 %
4. MSZP 1815 8,1 %
5. KDNP 1538 6,93 %
6. FIDESZ 1249 5,63 %
7. Agrárszövetség 1216 5,48 %
8. Vállalkozók Pártja 1200 5,41 %
9. MSZDP 1122 5 %
10. MSZMP 744 3,33 %
Magában a városon belül a következő eredmény született (13 047 szavazat) az 5 % feletti pártokat idevéve:
1. SZDSZ 3712 28,45 %
2. FKgP 2398 18,3 %
3. MDF 1533 11,74 %
4. MSZP 1279 9,8 %
5. MSZDP 844 6,46 %
6. FIDESZ 820 6,28 %
7. Agrárszövetség 702 5,38 %
Egyéni képviselőket tekintve a következő eredmény született (5 % fölött):
1. Tóth Zoltán (SZDSZ) 5310 23,95 %
2. Horváth László (FKgP) 4727 21,35 %
3. Kiss Sándor (MDF) 2770 12,5 %
4. Tóth Istvánné (Agrárszövetség) 2149 9,69 %
5. Besesek Béla (KDNP) 1890 8,5 %
6. Bor Gyula (Vállalkozók Pártja) 1463 6,6 %
7. F. Nagy József (MSZDP) 1351 6 %
8. Király György (MSZP) 1291 5,8 %
Végül a második fordulóban Horváth László győzött, de listán a halasi SZDSZ-es Szabó Erika is bekerült az Országgyűlésbe.
Halason 1990-ben tehát az SZDSZ győzött, a polgárok változást akartak, Nyugatot akartak. Az SZDSZ egyébként lehet, hogy országos szinten agresszívabb antikommunista retorikát folytatott, mint az MDF, de a helyi, halasi közbeszédben éppen ellenkezőleg, az MDF beszédmódja volt inkább harcias-agresszív antikommunista, míg a helyi SZDSZ inkább a konkrét ügyekre fókuszált, különösebb ideológiai töltet nélkül (a választás után a halasi SZDSZ kiadott közleménye majdhogynem bocsánatot kért az országos pártvezetés harsány szólamai miatt: „Tudom, sokakat zavar az SZDSZ harsány igazságkeresése, de szeretnék mindenkit megnyugtatni: a feszültségek csökkentésével mi is nyugodtabban, kisebb hangerővel fogunk politizálni” – írta Tóth Zoltán. (A közlemény persze jelzi az SZDSZ szinte egész történetén végivonuló konfliktust a szűkebb „pesti” pártvezetés és a vidéki talpasok között). Az utóbbi, mérsékelt stratégia sikeresebbnek bizonyult, mint látható, a kardcsörtető halasi MDF az országos átlaghoz képest is jelentősen leszerepelt (országosan majd 25 %-ot ért el az első fordulóban, Halason ennek még a felét sem).
Sikeres volt a kisgazdapárt is, erre a pártra a jobboldali érzelmű polgárokon kívül elsősorban azok az egykori kisbirtokosok és utódaik szavaztak, akiktől a kommunisták az erőszakos téeszesítés során elvették a földet. A kisgazda elektorátus négyszer akkora volt, mint a téeszek és szövetkezetek érdekképviseletét ellátó Agrárszövetségé. Ez utóbbi színeiben indult a korábbi, 1985-ös képviselő, Tóth Istvánné is, aki egyénileg egyébként kétszer annyi szavazatot össze tudott gyűjteni, mint a pártja listán (ez kétségtelen, egyfajta népszerűség jele). Tóth Istvánné ősszel átnyergel majd az MDF-be, mintegy így testesítve meg a kommunista-újjobboldali átmenetet. Abba az MDF-be, mely 1990 nyarán felhívást tett közzé, hogy a lakosság jelentse be az elmúlt évtizedek jogsértéseit (vagyis többek között épp a kommunista korszak kommunista országgyűlési képviselője vizsgálta volna a kommunista korszak visszaéléseit). Ekkora arcátlanságot természetesen nem vett be a halasi nép. Sokkal józanabb volt az SZDSZ felhívása, miszerint Nem kell népi ítélőszék! (augusztus 31.). A halasi SZDSZ szerint elfogadhatatlan, hogy visszajöjjön a besúgások, a feljelentések, a mindenható pártítélkezések időszaka. Az első többpárti választás valami nyugatos modernitás ízét adta, pedig a magyarországi pártok felülről, mesterségesen létrehozott intézmények voltak, a politika iránt érdeklődők, a közéleti fontoskodók, vagy egyszerűen csak a kalandorok még kiforratlan, képlékeny pártokba tódultak.
A rendszerváltás másik arca: 1990. április 26-án 300 dolgozót küldött el a Kötöttárugyár, a TEXCOOP. Az elkeseredett dolgozók átlagosan másfél hónapi bér végkielégítést kapnak. Új, önfelszámoló fázisba került a több ezer embernek munkát adó kiskunhalasi nagyüzemek agóniája, a termelő kapacitások leépítése. Ez persze általános folyamatokba illeszkedik, a kelet-európai perifériális újkapitalizmus világába, mely hosszú távon a szocialista város gazdasági tartóoszlopait is bedönti. A TEXCOOP tipikus szocialista nagyüzem volt, és most bezárásra kényszerült. Viszont a gyár telephelyén berendezkedett amerikai Levis szekere akkor még nagyon dübörgött (amíg ezt is be nem zárják 2009-ben). Ez már majdnem Amerika, lelkendezik a Halasi Tükör 1990. június 1-jén. Lám, az udvaron kamionokba rakodnak, „Mindenütt rend és tisztaság.” Az igazgatónő készséges és udvarias. A Levis nagyon szigorú rendben dolgozik, nincs afféle szocialista kényelmeskedés, minden hónapban szigorúan el kell számolni. A munkafolyamatok is szigorúan kötöttek. Nyilvánvaló, és ez a cikkből is kiderül, hogy a cég csak az olcsó munkaerő miatt jött Kiskunhalasra: „A teljesítmények itt is, Belgiumban is és Kaliforniában is azonosak. Csak egy nem, a fizetések. A fizetéseket a magyar viszonyokhoz igazították úgy, hogy az csak az itthoni átlagkeresetek közel kétszerese legyen.” A Levis kompenzálja az inflációból adódó veszteségeket is. „Nem egy varrónő húszezer forintot keres.” – ami bizony nem volt rossz pénz 1990-ben (amikor a nettó átlagkereset kb. 10 ezer forintot tett ki). De a munkamorál is más, mint az addig megszokott volt. „Hozzájuk képest a robotok romantikus tinédzserek. Itt – szó szerint – mindenki dolgozik. A teljesítményeket kétóránként mérik, s felvezetik a dolgozó kartonjára.” Az amerikai munkastílus szerves része az emberek feletti szigorú adminisztratív kontroll megvalósítása, az „egzakt” módon kifejezhető teljesítménymérés, a patikamérlegen kimért tulajdonosi racionalitás mellőzi viszont a felesleges bürokráciát. Havonta az öt legjobb dolgozó ingyen mehet étterembe. A tanulság: a nyugati cégek és munkamódszerek a megmentők, a TEXCOOP pedig nyilván a maga hibájából került nehéz helyzetbe, mert „elavult” és „gazdaságtalan” volt (valójában persze a megszokott piaci struktúra felbomlása jelentette a szocialista nagyüzemek végét).
Ehhez képest kevés vigasz volt, hogy a Szabadkai úton elkészült az új sütőüzem. 1990 szeptemberére pedig felépült a Kertvárosi Általános Iskola is az 1980-as években kiépült kertvárosi lakónegyed többnyire jó körülmények között élő gyerekei számára.
A Fehértó megdöbbentő tragédiája is fináléhoz érkezett. A tó gyakorlatilag kiszáradt. Csak egy kis maradékot sikerült elkerítéssel (emberi beavatkozással) megmenteni… Sovány vigasz, hogy a Fehértó kiszáradása miatt előtérbe kerül a Sóstó, ahol 1990 már júliusában katolikus tábor került megrendezésre.
Július végétől a Halasi Tükör már 6 oldalon jelenik meg, változatlan áron, de már nem a szép, jó minőségű fényes papíron. Lesz viszont Apróhirdetés rovat, és Nagy Szeder István helytörténeti rovatot kap a lapban (a megjelenő cikkek markánsan antikommunista hangvételűek).
Ősz, az önkormányzati választások felé közeledve megint ellepi a Halasi Tükör hasábjait a az egyre sekélyesebb és felszínesebb pártpropaganda. A leginkább népi pártnak az MSZMP tetszik. E párt jelöltjei között zömmel dolgozó, szegényparaszti származású emberek voltak jelöltek (Horváth Erzsébet szakmunkás, Barabás Nándor bukovinai székely származású üzemvezető, Kollár Károly kovács, Fricska Imre asztalos, vadász). De az 1990-es éveket nem ők határozták meg (a korábbi évtizedekkel ellentétben), hanem az öltönyös-nyakkendős-villogó fogú menedzserarcú figurák, no meg a minden hatalmi helyzethez alkalmazkodni igyekvő köpönyegforgató szerencsevadászok.
Az 1990-es önkormányzati választáson csak 6152 szavazatot adtak le a polgárok (jóval kisebb volt a választási részvétel, mint tavasszal). A társadalom kiábrándultságáról tanúskodó önkormányzati választásokon nagy fölénnyel győzött az ellenzéki liberális blokk.
1. SZDSZ-FIDESZ 2217 36 %
2. FKgP 893 14,5 %
3. MDF 807 13,11 %
4. MSZP 516 8,3 %
5. KDNP 452 7,3 %
Mivel a választási részvétel csak 26,5 % volt, megismételt fordulót kellett tartani október 14-én, de ezen is SZDSZ-FIDESZ siker született.
Az októberi taxisblokád Halast is érintette, a tüntetők lezárták az 53-as utat. A Park Áruház mellett este néhány tucat tüntető vonult és azt skandálták, „Le a benzin árával!”, és ugyanez volt egy fehér lepedőre írva, amit maguk előtt vittek. A két-három tucat tüntetőt kétszer, háromszor annyi megilletődött tátott szájú bámészkodó leste az út mellett. Mintha valami cirkuszi felvonulást néztünk volna.
Intézményi értelemben tehát Halas is abszolválta a politikai rendszerváltást, a feketeleves azonban még hátravolt.