1994 a választások jegyében telt el. A polgárok igazán most először tapasztalhatták meg a választási propagandakampány ízét, poklát. 1990-ben világosabb volt a képlet, a kommunisták mennek, valakik helyettük jönnek (MDF vagy SZDSZ), az első többpárti választások kampánya fölött még főleg az előző rendszer szelleme lebegett. A kampány nem volt gyűlöletkeltő (jellemző, hogy akkoriban néhány uszító röplap megjelenése is elég volt ahhoz, hogy elérje a társadalom és a sajtó ingerküszöbét, ma erre ügyet sem fordítanánk). 1994-ben viszont főleg az MDF-hez kötődő jobboldal, annak ellenére, hogy veresége szinte biztosnak tűnt, nem adta harc nélkül, a jobboldali sajtó a riválisok (a FIDESZ-SZDSZ liberális blokk, és különösen a feljövő szocialisták) ellen bevetette a nehéztüzérséget, 1994-ben először láthatta a magyar társadalom, mit jelent a negatív, lejárató kampány – és ezt akkor még az emberek elutasították. És Halast is érintette a hisztériakampány 1994-ben.
Az év elején (január 26.) a fideszes múzeumigazgatót, Wicker Erikát alpárian támadó cikk jelenik meg a Halasi Tükörben. Az F (a néhány hónapos hallgatás után reaktivált Farkas P. József. Erre utal legalábbis a néven kívül a cikk acsarkodó, személyeskedő, minden mondatában rosszindulatú epébe mártott szövege) által írt cikk szerint Wicker Erika bolsevik ügynök a Fideszben, és jobban tenné, ha visszatérne „igazi” pártjába, az MSZP-be.
Januárban Halas Zsaru címmel új havilap indult (ez sem fog sokáig élni, 1996 májusában szűnik meg). A lapban mindenesetre érdekes, hogy rendszeresen beszámolt az olajbűnözés fejleményeiről.
Februárban Halason járt Vlagyimir Zsirinovszkij. Az orosz nacionalista-populista politikus (akkor éppen a Duma legnagyobb pártjának vezetője) a Total benzinkútnál tankolt gorillái kíséretében, Jugoszláviából Budapest (majd Moszkva felé) tartva.
Az 1994-es választásokat végül az MSZP nyeri óriási fölénnyel. Akár egyedül is kormányt alakíthatna, de Horn Gyuláék koalíciót ajánlanak az SZDSZ-nek és a Fidesznek. Előbbi ezt el is fogadja, bár a választási kampányban a szabaddemokraták mindvégig tagadták a lehetőséget, hogy összeállnának az utódpárttal. A halasi SZDSZ ügyvivője, Szabó Erika végig, következetesen fenntartotta az MSZP-ellenes retorikát (ő később át is megy a Fideszbe). Az, hogy az emberek az MSZP-re szavaztak, a rendszerváltásban való csalódottságot fejezte ki. Az MSZP azonban – szokása szerint – maga sem tudta, hogy mit kéne kezdeni az országgal. Horn Gyula néhány hónapja még rablóprivatizációról szónokolt, és nem is teljesen ok nélkül, de a téeszeket, nagyüzemeket nem lehetett visszacsinálni. Két lehetséges út maradt: keleti-balkáni-nacionalista elzárkózás, vagy fokozott nyugati integráció, annak minden árával együtt (vagyis Magyarország nyugati neokolonizációja, az ipari-termelő struktúrák további leépítése). Látható, hogy valójában nem is kettő, csak egy út maradt. Mert még mindig jobb nyugati perifériának lenni, mint izolált páriának.
Azoknak az embereknek viszont, akik azért szavaztak az MSZP-re, mert azt remélték, valami visszajöhet az általuk boldog korszakként megélt 1970-es, 1980-as évekből, csalódniuk kellett.
Halason az egyéni körzetet a szocialista Várnai László nyerte meg, utána jött Szabó Erika (SZDSZ – Szabó Erika még 1994-ben kilép az SZDSZ-ből, nem tudja elfogadni, hogy a párt szövetségre lépett az MSZP-vel), Csatári József (FKgP), az MDF-es Pajor Kálmán csak 10 %-ot kapott.
A választások után a korábban nyilvánvalóan jobboldali érzelmű Kohout Zoltán írt vezércikket a Tükörbe (május 11.). Véleménye szerint nem jönnek vissza a régi idők, mert nem jöhetnek. Helyes meglátás. „Lesz tehát többpárti parlament, lesz privatizáció, lesznek civil szervezetek, autonóm egyesületek, szakszervezetek, társadalombiztosítás. Lesznek – a kirakatban. Az a mindent átszövő korábbi rendszer, amelynek ma is újra éledni kész elemei az MSZP-hez erős szálakkal fűződnek, gondoskodnak majd arról, hogy a látszólagos demokráciában minden, de minden a kormányzó régi-új elit szempontjának megfelelően történjen.” Nagyon éles elméjű, okos meglátás, mármint az tehát, hogy egy domináns párt fogja uralni a politikai teret, emellett a demokratikus berendezkedés formális elemei (választások, politikai pluralizmus, szólásszabadság) ugyan megmaradnak, de mégis egyfajta visszarendeződés következik be. Az egyébként óriási versenyelőnnyel induló MSZP-nek azonban nem sikerül majd konszolidálnia ezt a rendszert, legfőképpen azért, mert a szervezeti kereteket nem tudja tartalommal megtölteni (a szűk, de nagy befolyású budapesti értelmiségi kör által erőltetett neoliberális-népmegvető dogma erre nem képes, meg az amúgy is a baloldal elárulása), és az egész majd elkopik, elporlik, mint egy üres csigaház. Viszont a 2010 utáni de facto új rendszer hasonlóan alakul majd ahhoz, mint amit Kohout Zoltán 1994-ben már előre látott, csak éppen egy másik párt révén. Kohout bírálja a jobboldalt is a gőg, pökhendiség, harsány acsarkodás miatt.
Egyébként érdekes, hogy a Halasi Tükör május 18-án közli Debreczeni József Magyar Nemzetben április 19-én megjelent cikkét, miszerint Magyarországon szocialista restauráció lesz. Debreczeni bölcs szavai szerint „A társadalomban a változások akarásánál nagyobb a kontinuitás ereje. A gyökerek mélyek, a történelem pedig nem nadrág, amit tetszés szerint át lehet szabni.” No igen, az egész magyar politika egy nagy visszarendeződés (nem vicc)…
Jobb hír, hogy a halasi női kézilabdacsapat, a KNKSE 1994-ben újra feljut az NB I-be. Az edző ekkor már a német Jürgen Böcking.
A választások után egyébként a Halasi Tükörben szinte teljesen megszűnt a korábbi agresszív jobboldali retorika, de úgy egyáltalán a politika is visszaszorult. A vesztesek magukba húzódtak és elhallgattak. A hírek inkább különböző rendezvényekről, bűnügyekről szóltak. Nyaralás, Sóstó, koncert a Jokerben stb. 1994 nyarán meg is változik a lap tulajdonosa, az új szerkesztő pedig Kohout Zoltán lesz.
Júliusban eldől, hogy Bibó István lesz az új világi gimnázium névadója. Megszűnik a teljesen kiüresedett, fantáziátlan, unalmas Halasi Hét (a főbb munkatársak, Kohout Zoltán és Tallér Edina már korábban átmentek a patinásabb Halasi Tükörhöz). Pedig a lap amúgy szépen tele volt hirdetésekkel… Csakhát hiába a hirdetések, ha tartalommal nem sikerül megtölteni.
Augusztus 20-án átadják a Csipkeház előtt Markovits Mária és Dékány Árpád, a halasi csipke megteremtői szobrát.
Nyáron az ügyészség nyomozást rendel el az 1956-os halasi sortűz ügyében.
Szeptember 7-én a Fidesz frakcióvezetőjével, Kövér Lászlóval jelenik meg interjú a Tükörben. Kövér elmondja, hogy a Fidesz egy liberális párt értékeit tekintve.
Ez a megváltozott Halasi Tükör egyébként nem igazán jó. Nem lényeglátó, felszínes, keveri a provinciális értelmiségi sznobizmust a bulvárral, de „távol áll a néptől”. Szellemiségében inkább mérsékelt jobboldali-konzervatív jellegű.
Ősszel megalakult a Városi Polgári Kör (VPK), amely a következő évtizedben városunk meghatározó politikai szereplője lesz. A VPK Tóth Zoltán polgármesterhez közel álló, elsősorban az SZDSZ-ből kilépő személyekből áll, lokálpatrióta és polgári szellemiségű szervezet. Az 1994-ben szétvert jobboldal pedig ún. Választási Szövetséget alapít Pajor Kálmán vezetésével (a szövetségben az MDF, az FKgP, a KDNP vesz részt).
1994-ben tovább folytatódik az olajozás. Május elején letartóztatták a kisszállási olajkirályt, a szippantósból multimilliomossá felemelkedett Csont Lászlót. Furcsa összefonódás észlelhető Csont László és a kisszállási polgármester között. Csont milliókkal támogatja az önkormányzatot, cserébe az – a jelek szerint – szemet huny a földbe rejtett olajtartályok felett. A nyáron Pirtón a Püspök tanya kútjában savazott olajat tartalmazó hordókra bukkannak. Megy a szőkítés ipari méretekben!
A Halas Zsaru áprilisi számában számol be az olajbűnözésről, a cikk érdekessége, hogy pontosan leírja, milyen technikával lehet szőkíteni az olajat! Savazás, mészhidrát, tárolási-keverési praktikák… Felhívás keringőre?
A Halas Zsaru 1994 júliusi számában ismét az olajmaffiával foglalkozik beszédes, A helyi zsaruk szinte mindenről tudnak… című cikkében. Az olajbárók több milliós luxusautókon járnak, egyre többen foglalkoznak olajszőkítéssel. A lap fel is sorolja a Halas környéki legnagyobb szőkítőhelyeket.
Íme a „savazási toplista”!
1. Bogárzó 500 ezer liter/forduló
2. Pirtó 400 ezer liter/forduló
3. Alsószállás 300 ezer liter/lerakat
4. Zsana 200 ezer liter/forduló
5. Halas (beltér) 100 ezer liter/kocsi
6. Kisszállás 600 ezer liter/lerakat
7. Rekettye 200 ezer liter
8. Pirtó 50 ezer liter/lerakat.
Kérdés persze, ha ilyen pontosan ismerték a savazóhelyeket, miért nem csináltak semmit? Hogyan lehet, hogy a rendőrség orra előtt milliónyi liter olajat szőkítenek?
Év vége felé durván zajlanak az olajmaffiás leszámolások környékünkön. November 12-én felrobbantották Flaisz Ferenc keceli „vállalkozó” helikopterét a levegőben (a balesetben meghalt Sz. József kecskeméti, F. József érdi, V. István halászteleki lakos). Jönnek a hírek, hogy olajszőkítőket fogtak, de ez persze csak a jéghegy csúcs, pár piti bűnözőt a látszat kedvéért lebuktattak. Posztobányi László szerint is csak a lakosságnak beadott álhírnek tekinthetők az információk az olajbűnözők elfogásáról. „Néha felröppen a hír, hogy itt és ott lefülelték a savazókat. Van, ahol csak a helyüket találják meg, az embereket nem. Véletlenül akkor érnek oda a rendőrök, amikor senki sincs a tanyán. Aztán kiderül, hogy a tanya tulajdonképpen senkié, a régi gazdája eladta valakinek, aki hamis nevet mondott neki. Jó vicc, igaz?” (Vádirat, 98. old.)
Decemberben Kastyák János halasi rendőrkapitány a Halas Rádiónak adott nyilatkozatában azt mondja, Kiskunhalas és általában Bács-Kiskun megye a szervezett bűnözés egyik központja Magyarországon.
A KNKSE végre az NB I-ben szerepel. Rosszul indul a szezon, vereség vereség hátán, az edző nem érzi jól magát a városában, vandálok többször is kárt tesznek a kocsijában (!), de végül lassan kezdenek jönni a Jürgen Böcking irányította csapat eredményei.
1994-ben ősszel fölényes többséggel újraválasztják Tóth Zoltán polgármestert a választók, mintegy 4000 szavazatot kap, a második helyen végzett szocialista Bozár Ferencné 2000 voksot szerez. A szervezetek közül messze legjobban a Városi Polgári Kör szerepel. Halas városában tehát nincs szocialista áttörés: a lokálpatrióta-liberális politikai alternatíva a legvonzóbb.