Kádár második árulása (1958: Marosvásárhely)

Románia fontos szerepet játszott az 1956-os magyar forradalom leverésében. Területét bocsátotta a Magyarországra törő szovjet csapatok számára, magyarul beszélő ügynökökkel árasztották el Budapestet, illetve Nagy Imrét és társait is román területen tartották fogva a forradalom leverése után.

A román igyekezet talán nemcsak azzal magyarázható, hogy Bukarestben tartottak egy magyarországi visszarendeződéstől, amely destabilizálta volna a magyar-román viszonyon keresztül egész Közép-Európát; de talán azzal a mézédes vággyal is, hogy megint (a 20. században már harmadszor) legyőzzék Magyarországot. És megadatott!

Kádár rendszere lekötelezettje lett Romániának. Az 1956-os magyarországi események egyben jó ürügyet jelentettek Romániának, hogy elkezdjék visszanyesni azokat a széleskörű jogokat, melyekben a romániai magyar kisebbséget részesítették 1945 után. Az Észak-Erdély visszaszerző Romániának – mivel a háború után Budapest fenntartotta a területi igényeit Erdély kapcsán – kaparni kellett, be kellett bizonyítania, hogy ők megérdemelt és jó gazdái lesznek Erdélynek. 1956 után viszont mi kerültünk defenzívába a magyar-román viszonyrendszerben, a románok offenzívába.

Magyarország rituális megalázása román részről 1958 februárban érte el a csúcspontját. Ekkor Kádár János vezetésével magasrangú magyar delegáció utazott Romániába. Arad, Temesvár, Bukarest, Jászvásár után útjuk a Székelyföldre, Marosvásárhelyre vezetett. A romániai fogadóbizottságok persze mindenütt nagyon udvariasan és kitüntetett figyelemmel fogadták Kádárékat, akik nem győztek hálálkodni Romániának az 1956-os „ellenforradalom” leverésében nyújtott segítség miatt. Románia a győztes pozícióból szemlélhette az alávetett Magyarországot.

Szóval, Marosvásárhely, 1958. február 25. Hatalmas magyar tömeg várja Magyarország új urát. Marosvásárhely ekkor a romániai Magyar Autonóm Tartomány (1960-ban alakították át, 1968-ban szüntették meg) központja. Ekkor még egyértelműen magyar többségű város.

Az MSZMP lapja, a Népszabadság szerint persze kitörő lelkesedés fogadta a különvonattal Marosvásárhelyre érkező Kádárékat. A vasútállomáson Csupor Lajos, a MAT egyik vezetője üdvözölte Kádárékat. Kádár itt beszédet is tartott. A magyarországi delegáció ezután megtekintette a Simó Géza bútorgyárat. Itt a magyarországi kultúrpolitikát ekkor irányító Kállai Gyula (1910 – 1996) mondott beszédet. Kállai beszédében azt mondta, hogy az „ellenforradalom” győzelme destabilizálta volna a Duna-medencét, ami egyébként jó eséllyel a vaslóságnak megfelelő kijelentés volt. Majd lehűtve mindenféle kedélyeket, megjegyezte: „Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk nincs.” Magyarországnak van elég földje… Ezután a delegáció Nagykendre ment, és megtekintette a Dózsa György kollektív gazdaságot.

Utána Marosvásárhelyen díszebédet tartottak a magyarországi delegáció tiszteletére. Itt Kádár a pohárköszöntőjében megjegyezte, a nacionalizmus mélyen él az emberek gondolkodásában – egyébként az, hogy ezeket a szavakat idézte a Népszabadság,  arra utalt, hogy azért volt valamilyen nézeteltérés a marosvásárhelyiek és a magyarországi delegáció között. Kádár szerint nem fontosak a határok. Viszont nagyon dicsérte és mintaszerűnek nevezte a román kisebbségi politikát. Oké, végül is egy Erdélybe látogató magyar politikus nem mondhatja azt, amit akar, tekintettel kell lenni a románokra. De amit ezután mondott Kádár, az már több volt kötelező udvariasságnál, és tényleg arcátlan szembeköpése, elárulása volt a magyarság egészének. Ezt mondta: „Mi szembeszálltunk a minden magyar testvér hazug jelszavával. A gyilkos nem lehet testvére áldozatának.”

Kádár János ezzel lényegében nyilvánosan megtagadta az erdélyi magyarokat, méghozzá a Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen.

Bukarest triumfálhatott. A budapesti vezetők alázatosan a porban hajlongtak Románia urai előtt, és még a sajátjaikat is megtagadták. Kádárékkal felmosták a padlót. Miután a magyarokkal ilyen megalázóan elbántak, gyorsabb fokozatba kapcsolhatott a román nemzeti kommunizmus gépezete (1959: az önálló kolozsvári magyar egyetem felszámolása, 1960: a Magyar Autonóm Tartomány számunkra előnytelen átszervezése).