Erotika az 1950-es évek magyar filmjeiben

Az 1950-es évek az egyik legérdekesebb korszak volt a magyar film történetében. Az újabb vesztes világháború után kritikusan értékelődik a múlt, új társadalmi rend van kialakulóban, fiatal tehetségek (Ferrari Violetta, a zseniális Soós Imre, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc és mások) jelennek meg nagy számban a filmvásznon. És ami a legfontosabb, az 1950-es években készült magyar filmek valóban népiek, mélymagyarok. A nincstelen „agrárproletárok”, zsellérek, kubikosok, napszámosok világlátását és érzéseit jelenítették meg. A 20. század elején a magyarországi társadalom negyede tartozott ebbe a csoportba (akkor körülbelül 40 % a birtokos parasztok aránya, de ezek jelentős része nem magyar, hanem sváb volt; a többi harmadot pedig a városi lakosság, munkásság, és az arisztokrácia tette ki). A nincstelen cselédek, zsellérek, napszámosok szenvedélye, dühe, érzésvilága minden korábbinál erőteljesebb módon és mondhatni nóvumként nyert teret az 1950-es évek magyar filmjeiben (amit oly emlékezetes módon jelenített meg Soós Imre a Körhintában). Együtt persze a kommunista rendszerbe simuló elemekkel, mint a reakciósok és szabotőrök elleni harc, a személyi kultusz, a Szovjetunió tömjénezése, a munka kultusza (különösen szélsőséges formában az Örkény István által írt Becsület és dicsőség című filmben, amiben az emberi létezést teljesen kitölti a dicsőségesnek ábrázolt önkizsákmányolás), a fiatalság dicsérete, a sport és testkultúra magasztalása, a néptánc, a patriotizmus, az egyszerű népi formák preferálása a mesterkélt műviséggel szemben.

A második világháború utáni időszak a baby-boom korszaka. A világégés borzalmas emberveszteségét öngyógyító módon orvosolták a társadalmak. Ebben a helyzetben legalábbis az engedékenység légköre övezte a testiséget (már az 1945 után született baby-boom nemzedék fogja véghezvinni az 1960-as évek Nagy Szexuális Forradalmát, amit az 1980-as évektől lassan kezdődő, majd az utóbbi években egyre gyorsuló tempójú szexuális ellenforradalom követ, legalábbis ami a heteroszexualitást illeti). Az 1950-es évek Magyarországán nemcsak a társadalom természetes önreprodukciója, hanem az állami politika is hajtotta a gyermekvállalást: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség!” – hirdették a Rákosi-korszak (Ratkó-korszak) plakátjain.

Röviden ez a történelmi kontextusa annak, hogy az 1950-es évek magyar filmjein a korábbiakhoz képest bátrabban jelent meg a testiség, sőt, a finom erotika is.

Az 1951-ben bemutatott Civil a pályán című film a rákosista kurzus egyik nagyszerű darabja, amelyben látványosan jelennek meg a fenti elemek. Keleti Márton filmjének fő célja a sport, testkultúra mozgalom dicsőítése. A szép magyar fiatalok a reakciósok aknamunkája mellett viszik diadalra a sport, az egészséges életmód ügyét. A végül is lendületes, derűs, optimista film főszereplői a színészzseni Soós Imre és a varázslatosan gyönyörű Ferrari Violetta.

A testkultúra mozgalom a Szovjetunióból eredt, ahol a nagyobb ünnepeken látványos felvonulásokat tartottak a fiatal, szép testű sportolók. Ezt a szokást a Rákosi vezette Magyarországon is átvették. A Civil a pályán ennek állít emléket. A filmben tömegesen szerepelnek alig öltözött fiúk és lányok, ami a magyar filmtörténet egyik legerotikusabb töltetű alkotásává teszi ezt a műfajában könnyű, szórakoztató darabnak szánt filmet.

Futók koszorúzzák a Szabadság téri szovjet emlékművet.

A film egy része a Balatonon játszódik, ahol a dolgozó fiatalok üdülnek a párt jóvoltából.

A korszak másik különösen erotikus töltetű filmje az 1955-ös Egy pikoló világos Ruttkai Éva főszereplésével. Máriássy Félix filmje Eiben István legendás képeivel pesti fiatalok életét ismerteti meg az 1950-es évek közepén. Ez már kevésbé ideologikus-politikus töltetű alkotás, mint amilyen mondjuk a Civil a pályán volt. Dehát a személyi kultusz, a (magyar) sztálinizmus kora ekkor már véget ért. Ebben a filmben témáját tekintve is központi szerepet foglal el a szexualitás. Mindjárt a film egyik első jelenete, a melltartót láthatóan nem viselő Ruttkai Éva (Juli) és és Bitskey Tibor (Marci) beszélgetése az ócska pesti bérház lépcsőjén megadja a film erotikus energiákkal teli alaphangját.

A film főszereplője, Juli modern lányként szabad életre vágyik, és „elbukik”, nem tudja megvárni katonaidejét töltő kedvesét. Ebben a helyzetben a „bukott lány”, Juli a progresszív, felszabadult nő; míg kedvese, Marci, aki szakít vele, inkább a konzervatív oldalt jeleníti meg. Juli ráadásul azt is bevallja Marcinak, hogy akivel lefeküdt, semmit nem jelentett neki, csak „úgy jött. Butának nézik az olyan lányt, aki nagy ügyet csinál az ilyesmiből.” – mondja. Érdekes, hogy ebben a filmben egészen nyíltan „szexista” jelenetek is vannak, mint például amikor a bringázó Öcsi leplezetlen kéjvággyal szemléli az előtte biciklizi lányok seggét.

Minden idők egyik legszebb magyar filmje a Bakaruhában (1957), Fehér Imre rendezése Darvas Iván és az elképesztően gyönyörű Bara Margit főszereplésével. A történet középpontjában egy megesett (cseléd)lány, Vilma,  aki „bukása” ellenére erkölcsileg mégis messze felülemelkedik a vele cinikusan játszadozó újságíró ficsúron. A Bakaruhában cselédlánya már-már folklorisztikusan naiv és tiszta, és erkölcsileg feddhetetlen – szemben az Egy pikoló világos progresszív Julijával, aki bizony link és felelőtlen is (az Egy pikoló világos ebben az értelemben inkább dialógus jellegű, ami a nézőt dilemma elé állítja, kinek van igaza: a progresszív és laza erkölcsű lánynak vagy a testiséget illetően inkább konzervatívabb természetű fiúnak). A Bakaruhában erősebben kidomborodik a női oldal erkölcsi igazsága. Az erdélyi származású Bara Margit túláradóan gyönyörű, az egyik legszebb és legvonzóbb magyar filmes alak.