Azt mondja tanult ismerősöm, hogy 2010-ben az MSZP-SZDSZ-kormány a korrupció miatt bukott meg. Valóban volt akkor egy olyan érzület, hogy ezek szétlopják az országot.
Ez az érzület most is lépten-nyomon tetten érhető, mégis, a kormánypártnak minden esélye megvan, hogy 2022-ben a soron következő negyedik választást is megnyerje. Erre tanult ismerősöm azt mondaná, hogy akkor a választ a korrupción kívül kell keresni, s azért népszerű a kormánypárt, főleg vidéken, mert a magyarok nacionalisták, rablelkűek, és a többi, ahogy azt Kertész Ákos megírta. Az igazság persze nem ez, hiszen a magyar társadalom a 2000-es években az MSZP-től várta az ország konszolidálását, csakhát az MSZMP utódpártja intellektuálisan silánynak, nívótlannak bizonyult, nem utolsósorban azért, mert – elárulva a saját elektorátusát – az alacsony színvonalú, de befolyásos SZDSZ-közeli értelmiségre hallgatott.
Szóval, a mostaniak is szétlopják az országot. Méghozzá arcátlanul, pimaszul, gőgösen. A Corvinus egyetem kormányközeli rektora szerint a kormány politikájának lényege az, amit korrupciónak neveznek. E szavak mögött valójában az van, hogy a kormánypárti korrupció nem öncélú, hanem az elitépítés eszköze, a régi után egy új elit létrehozásának instrumentuma.
És itt van az egyik különbség a 2010 előtti és utáni korrupció között. 2010 előtt azok loptak, akik már eleve helyzetben voltak az elit tagjaiként, ennek megfelelően rendelkezésükre állt a megfelelő infrastruktúra, intézményrendszer. Persze, mivel a szocializmusban felnőtt elitről van szó, ez az intézményrendszer az állami struktúrákat jelentette, az Akadémiát, egyetemeket, médiát, kulturális életet, gazdasági és államigazgatási szférát, ahová be voltak építve a sokszor kontraszelektált elit képviselői. Talán ebből is adódik, hogy a 2010 előtti korrupció nyertesei semmit nem építettek, semmit nem hoztak létre. A nokiásdobozokból a pénz magánzsebekbe vándorolt, és aztán fel is út, le is út.
Azok, akik 2010 után „lopnak” (immáron törvényesített módon), most teremtik meg a saját világukat és betonozzák be évtizedekre pozícióikat. Alkotnak, létrehoznak. Az ellopott, kisíbolt pénzekből stadionok, portálok, szállodák, múzeumok, intézetek épülnek. Persze tudjuk, hogy ezek milyenek, mondjuk a kormány által létrehozott pszeudotudományos intézetek, de politikai szempontból nem is ez a lényeg, hanem hogy lojálisak.
A másik dolog, amiben különbözik a fideszesek korrupciója, hogy az ország 2010 előtti vezetése, miközben vitt mindent, ami mozdítható, azt üzente az ország lakosságának, hogy „nincs ingyenebéd”, és aki nem tud megélni a piacon, az meg is érdemli a sorsát (buta/lusta magyar nép nem tud alkalmazkodni a Szent Piacgazdaság nagyszerű viszonyaihoz). Miközben közismert volt, hogy, példának okáért a BKV a klientúra kifizetőhelyeként működik, a jegyárak folyamatosan emelkedtek, a béreket nem emelték, a járműpark lerohadt. A mostani kormány embereiben legalább van annyi ész, hogy a lopást ne ennyire bicskanyitogató módon végezzék, persze, miközben arcátlanul tömik a zsebeiket, azért adnak is.
Szóval, a 2010 utáni korrupció sokkal okosabb és eredményesebb, mint az, ami 2010 előtt volt. Korrupció pedig mindig is lesz, legalábbis amíg ebben a parlamentáris demokráciában élünk – a korrupció ezeknek a rendszereknek ugyanis az alapvető szervező eleme. Ha kevesebb korrupciót akarunk, vissza kell térni a népi demokráciák rendszeréhez, ahol a rendszert szervező elem nem a megvesztegetés, hanem a kényszerítésnek más, nyersebb módszerei léteznek.
(kép: hagyomiklos.com)