2012 júniusának talán legemlékezetesebb politikai-közéleti eseménye az ekkor kezdődő nagy történészvita volt. Gerő András történész a liberális értelmiséghez kötődő Galamuson (Akadémikus antiszemitizmus) antiszemitizmussal vádolta meg Romsics Ignác akadémikust, történészt.
Gerő szerint Romsics azért antiszemita, mert akadémiai székfoglalójában zsidó származású (magyar) történészekről beszélt, akik 1945 után támadták a régi magyar történetírást, és részt vettek az ország szovjetizálásában. Gerő azt is kifogásolta – jogosan – hogy Romsics közepes osztályzatot adott a Horthy-rendszernek, miközben – és ezt maga Romsics húzza alá – ebben az időszakban a magyar zsidóságra „csaknem a teljes pusztulás várt”. (Megjegyzendő, az Gerő Andrást nem zavarta, amikor a vele gyakran együtt szereplő és szakmai partneri viszonyban levő Schmidt Mária többször is Horthy kormányzót és rendszerét dicsőítette).
Gerő írása a következő hetekben óriási hullámokat vetett, a történésztársadalom többsége kiállt Romsics mellett.