A Policy Agenda kutatása szerint a 2008-as válság után Magyarország zuhant legnagyobbat a visegrádi országok közül, miközben Szlovákia és Lengyelország bővülni tudott, Csehország kis mértékben esett, Magyarország teljesítménye –7 %. Az ok: 2008 után a Bajnai- és Orbán-kormányok nyirbálták meg leginkább a szociális kiadásokat, 10 %-kal, míg Szlovákiában ezek 5 %-kal növekedtek. Ennek is következtében 2008 és 2013 között Magyarországon 17 %-kal nőtt a szegények aránya – miközben Lengyelországban és Szlovákiában csökkent a szegénység.
Vagyis a magyar politikai elit 2008 után (is) folytatott klasszikus megszorító intézkedései cserbenhagyták a társadalmat, és eredményességét tekintve is kudarcnak tekinthetők.
Közeleg a 2014-es választás, de a számok mégsem az ellenzéknek kedveznek a növekvő szegénység ellenére. Már látszik, hogy mégsem volt jó ötlet az ellenzéki összefogás, azaz a 2010 előtt leszerepelt arcokkal (Gyurcsány, Bajnai) meghirdetni a kormányváltást. Tölgyessy Péter szerint a Fidesz nem is álmodhatott volna kedvezőbb konstellációról.
Persze a Fidesz sem tétlenkedik és az ellenzékhez köthető botrányokkal árasztja el a médiateret. A választásokra időzítve jelenik meg az akkor még kevésbé ismert Szalai Vivien Fidesz-közeli propagandista (később a TV2 hírigazgatója) neve alatt a börtönt is megjárt szocialista ifjúpolitikus, Zuschlag János „leleplező” könyve: Pártházból börtönbe. A könyvben Zuschlag számos sikamlós leleplező információt közöl a magyar politikai élet dolgairól. Leírja, hogy 1998-ban, 21 éves – akkor legifjabb – parlamenti képviselőként az Országház egyik liftjében „neves” képviselőtársa meg akarta őt erőszakolni (azt nem írja, hogy férfi vagy nő volt az illető). Azt állítja, hogy a parlamenti képviselők egy része nem egyszer részegen vett részt az üléseken és Horn Gyulát lényegében alkoholistának nevezi.
A kiskunhalasi szegény fiú 21 évesen a Parlamentbe kerülve azt érezte, hogy övé a világ, mámorította a hatalom érzése. Ugyanakkor hamar ráébredt a magas politika árnyoldalaira is. Észrevette, hogy megfigyelés alatt tartják. Szabadi Béla kisgazda politikus mentelmi jogának felfüggesztésekor félelmet érzett, azt, hogy a hatalom bárkivel bármit megtehet (Szabadi Béla korrupciós ügye okán indult meg a kormánypárti Fidesz leszámolása koalíciós partnerével, a Független Kisgazdapárttal 2001-ben). „Akkor éreztem meg a félelem szagát. Úgy szavaztunk, hogy megnéztük, kint vannak-e a rendőrök” – írja.
Zuschlag megjegyzi, hogy ezekben az időkben ő maga is sokat ivott, „rengeteg balesetet okoztam részegen”, és élvezte, hogy ezt büntetlenül megteheti. Sokat szerepelt a médiában, de ezt kizárólag azért tette, hogy azt a látszatot keltse, befolyásos ember, aki el tud intézni dolgokat – miközben emögött nem volt valós tartalom. „Minden a látszaton múlik.”
Egy év után lakást vett Budapesten és Halason is hirtelen a tenyerükön hordozták azok az emberek, a helyi elit tagjai, akik korábban semmibe vették. Halason az irányításával 500 főre nőtt az MSZP-tagsága – ez csakugyan elképesztő szám. Befolyásos emberként sok alkalma adódott szexuális kalandokra – ahogy írja, a politikusok között kézen-közön jártak bizonyos feltörekvő színésznőcskék. Az egyik ilyen színésznőcske egy mosdóban elégítette szájjal egy szerep reményében. Ír a korrupcióról is: feketepénzek, túlárazott szerződések, reklámtámogatások és a többi, amit mindenki ismer – ez a politika Magyarországon (is). Leírja, hogy 2005 őszén 50 millió forintot kapott egy nejlonszatyorban az MSZP vezetőitől lelépési pénzként (Zuschlag politikai karrierje akkor tört meg, amikor 2004-ben a Terror Házánál tett egy viccesnek szánt kijelentést a holokauszt áldozatairól, „Azoknak már nem volt hideg”, ami miatt gyakorlatilag kivégezték azok, akik nyilván csak a megfelelő ürügyre vártak, hogy ezt megtehessék). Majd 2007-ben börtönbe került pénzügyi csalások miatt ( fiktív események szervezése). Érdekes, hogy Zuschlag tulajdonképpen nem tagadja ezeket a dolgokat, de azt írja, hogy bízott abban, hogy kapcsolatai révén elkerülheti a felelősségrevonást. Végül hat évig élt börtönben, a könyvében leírja, hogy a börtönben is ügyészek fenyegették, hogy kire tegyen vagy ne tegyen vallomást, és akkor hazamehet, vagy örökre ott marad. Ha ez igaz, rendkívül súlyos bűncselekményről van szó, amit ezek az ügyészek elkövettek és arra utal, hogy maffiaállamban él(t)ünk.
Zuschlag János könyve nyilvánvalóan a 2014-es választásokra időzített kampánykiadvány, fideszes hátszéllel. Elsősorban az MSZP-s politikai elitre vonatkozóan tartalmazott kellemetlen részleteket. Mégis, a könyv a maga módján értékes, mert ritka az, amikor egy viszonylag magas rangú politikus – mégha sértettsége okán is – ilyen nyíltsággal tálal ki a politika világának kulisszatitkairól. S a szöveg amúgy nem Fidesz-apologetika, Zuschlag Orbánról is elég negatívan nyilatkozik, hazudozónak tartja, a Fideszt egy zsarnoki pártnak, ellentétben az MSZP-vel, ahol mindig léteztek „fékek és ellensúlyok.” Ámokfutásnak tartja a Fidesz oktatáspolitikáját. Gyurcsányt bizonyos értelemben nagyobb tehetségnek tartja mint Orbánt: Gyurcsány jobb szónok, karizmatikusabb, bár ideges, türelmetlen, káromkodós, „ő a lelke mélyén az a vidéki fiú, aki kőbunkóságával jutott előre.”