fehérek

Nem mondhatnám, hogy Jancsó Miklós a kedvenc filmrendezőim közé tartozott, még a legjobbnak tartott Szegénylegények (1965) se fogott meg különösen, felejthetetlen képi világa, atmoszférája ellenére sem. A Csillagosok, katonákat (1967) utoljára gyerekkoromban láttam, emlékszem rá, hogy láttam, tehát valamelyest beleivódott a memóriámba, szóval mégis emlékezetes volt. Nemrég újranéztem, és igen, most már felnőtt fejjel meggyőződtem …