Csütörtökön szaunázni támadt kedvem, ezért felkerestem az Aquaworld nevű szórakoztató központot Észak-Pesten. Eddig csak egyszer voltam itt, tavaly májusban, s akkor megtetszett a létesítmény, ezért döntöttem úgy, hogy ezúttal is ezt választom kikapcsolódásképpen.
Testi-lelki felüdülésre volt szükségem, ezért kerestem fel az Aquaworldot. Újpestig utaztam a 3-as metróval, majd tovább a 30-as busszal. Az út a lepusztult, szürke Újpesten át vezetett. Olyan, mintha nem sok minden változott volna itt a 1970-es évek óta. Ugyanazok a villamosok, ugyanazok a kék Ikarusok – mint 40 éve, s „nóvumként” sok hajléktalan, rosszul öltözött, nyilvánvalóan szegény emberek. Szürke idő, csöpögő eső, kellemetlen, hideg szél. Újpesten láthatólag sok épület az 1950-es években készült, s nem sokat változott az elmúlt fél évszázadban. Meglehetősen nyomasztó posztszovjet ipartelep benyomását kelti a városrész.
Kiérve a városból, immáron közelebb az Aquaworld komplexumához, sokkal kellemesebb látvány fogadott. Ránézésre az 1980-as, 1990-es években épült lakóparkok, kellemes, tiszta, középosztályi környezet…
A Homoktövis iskolától pár percnyi séta után beértem az Aquaworldbe. Kifizettem a jegyet, átöltöztem, és átadtam magam az élvezeteknek.
Meglehetősen sok ember volt ezen a csütörtöki délutánon a szórakoztató központban, főként külföldiek, elsősorban oroszok. Merem állítani, több orosz szót hallottam, mint magyart… A sok orosz turista jelenléte nyilván az ottani újévi ünnepekkel magyarázható (meg azzal, hogy ők megengedhetik maguknak a budapesti szálloda és aquapark árakat).
A medencéket ezúttal unalmasnak találtam, ezért bementem a szaunába. Nagy meglepetésemre azt közölték, ma a szaunában csak törülközőt lehet használni, fürdőgatyát le. Szaunáztam már meztelenül, Oroszországban, úgy, ahogy azt egyébként kell. De akkor ismerősökkel voltam együtt, most viszont ismeretlen emberek előtt kellett levetkőzni… Kicsit feszélyezve éreztem magam, de aztán ledobtam a fürdőnadrágot, és megkezdtem a meztelen szaunázást.
A szaunakomplexumban sok külföldi volt, de itt mintha magasabb lett volna a magyarok aránya, mint a fürdőrészlegen. Talán a vendégek fele is magyar lehetett… Kis idő múltán kezdtem magam határozottan jól érezni: két izzadás és hidegvizes medencében való merülés közben pihengettem, olvasgattam. Meglepetésként ért a meztelen szaunázás, tehát nem azzal a céllal jöttem ide, hogy meztelen csajokat bámuljak, de tetszett, hogy a lányok is fesztelenül viselkednek, és igen jó nők is is akadtak a szaunázók között. Egyszóval, nagyszerű volt egészen a zárásig a szaunában izzadni, valósággal újjászületve hagytam el az Aquaworld épületét, azzal az elhatározással, hogy holnap visszatérek.
Így is lett, pénteken ismét felkerestem a szaunát. Megint „meztelen nap” volt (mint megtudtam, minden csütörtökön és pénteken „törülközős” napokra kerül sor a szaunakomplexumban), de volt egy fontos különbség a csütörtökhöz képest. Ezúttal már, a hétvégéhez közeledve, a magyar vendégek voltak többségben a szaunában (bár feltűntek oroszok és németek is). Egészen más benyomások értek, mint az előző napon, s mint csepp a tengerben, a pénteki szaunázás feltárta a jelenlegi magyarországi mentalitás, viselkedés néhány elemét is.
Az emberek korántsem voltak olyan felszabadultak, mint előző nap. Mindenki feszélyezetten járt-kelt, tapintható volt a frusztráltság. A nők közül a legszebb egy, a negyvenes éveiben járó magyar volt, csodálatos alakkal, értelmes, okos, szép arccal. Ő azon kevesek közé tartozott (férjével vagy barátjával együtt), aki vidáman, természetesen, fesztelenül kezelte a meztelen szaunázás élményét. De ez csak kivétel volt. S nemcsak a testre gondolok (mert ennek a 40-es nőnek az alakja kenterbe verte az ezen a napon megjelenő, zömmel jelentős zsírpárnával rendelkező huszonéveseket), hanem a lélekre is. Hogy mennyire átragadt a frusztráltság mindenkire, jól jellemzi, hogy pénteken olyan emberek is szégyellősködtek, akik csütörtökön még gátlások nélkül élvezték a meztelen szaunát (2-3 arcot láttam, akik csütörtökön és pénteken is megjelentek). De a legrosszabb nem is ez volt, hanem az emberek egymáshoz való viszonya. Míg csütörtökön a jó hangulat, a barátkozás, ismerkedés volt a meghatározó, pénteken az elzárkózás, frusztráció, sőt, némi ellenségeskedés légköre lengte be a szaunát. Valakire azért támadtak rá a finn szaunában ülő társai, mert egy percre kihúzta maga alól a törülközőt, s ez „nem szabályos”. Nyilvánvaló volt ebben a figyelmeztetésben a rosszindulat, az acsarkodási vágy, a parancsolgatás igénye. Rossz volt nézni. Vajon miért van az, hogy csütörtökön nem ez a frusztrált, acsarkodó hangulat volt a jellemző? Vajon miért van az, hogy – s ez nemcsak a szaunában tett megfigyelésem – a 40 év körüli magyarok testileg lelkileg „egészségesebbnek” tűnnek, mint a huszonévesek?
Ezek persze költői kérdések, de együtt élve az ifjúsággal, figyelve őt, arra is keresem a választ: miért, hogyan lett a magyar ifjúság ennyire frusztrált, rosszlelkű, s vajon mi lesz ennek a következménye?
2012. 01. 08. https://nepibaloldal.blog.hu/2012/01/08/magyarok_meztelenul_a_szaunaban