Magyarország

Magyarország, a vonakodó szövetséges

1683-ban a hanyatló Oszmán Birodalom végső erejét összeszedve támadást indított Bécs ellen. Az utolsó nagy török akcióban magyarok is támogatták a Fényes Portát – Thököly Imre kurucai. Thökölyre és a kurucokra árulóként tekintett a korabeli európai közvélemény – lám, a hálátlan magyarok elárulták Európát és a kereszténység ügyét.

A törökök akciója szerencsére nem járt sikerrel. Megkezdődött Magyarország felszabadítása. Thököly kurucai is megosztottá váltak, egy részük átállt a császáriakhoz, mások végig kitartottak a török mellett.

Magyarország felszabadítása után pár évvel azonban a „hálátlan” magyarok felkelést indítottak felszabadítóik, a Habsburg-németek ellen. A Rákóczi Ferenc vezette felkelés elbukott, a 18. század, 19. század eleje pedig régen látott felvirágzást hozott Magyarország életében. Béke volt 130 évig Magyarországon!

A hálátlan magyarok azonban 1848-ban is felkelést robbantottak ki uralkodójuk és dinasztiájuk ellen. Az első világháború idején a magyarok végig morogtak, elégedetlenkedtek – érezték, Volhíniában vagy az olasz Dolomitokban harcolni, esetleg Albániában, nem a mi háborúnk. 1918-ra teljesen elmérgesült az osztrák-magyar viszony, elkerülhetetlen volt a szakítás. Az első világháború után Magyarország elnyerte függetlenségét, majd az 1930-as években német érdekszférába sodródott. A magyarok azonban megint ingadozó szövetségesnek bizonyultak. Vonakodtak a „zsidókérdés” megoldásától, a keleti fronton elszenvedett első kudarcok után a különbéke lehetőségét keresték…

A második világháború után is „rossz” szövetséges maradtunk, immár a Szovjetunióé. Az első nagy szovjetellenes megmozdulás 1956-ban Magyarországon tört ki. A Kádár-rendszer idején is hazánk egyfajta kettős játékot űzött, noha lojális volt a Szovjetunióhoz, de közben Nyugatra is kacsintgatott.

Most a menekültválság kapcsán megint a régi nóta. Magyarország megint „rossz” szövetséges, rebellis, lázadó – forog, egy helyben forog a történelem…

A mi viselkedésünk kicsit más, mint a románoké. Románia nevezetes áruló, mindig az éppen erősebb hatalom barátságát kereste – de azt teljes erővel szolgálta is. Hitlernek is kedvenc szövetségese volt Antonescu marsall. A románok teljes erővel szolgálták a náci Németországot, majd az 1944. augusztus 23-i fordulat után a Szovjetuniót. Mint ahogy ma is az USA legelszántabb szövetségese a régiónkban Románia. De ne legyen illúziónk, ha netalántán fordulna a kocka, és Oroszország kerekedne felül, akkor Románia lesz a legoroszbarátabb ország.

(https://nepibaloldal.blog.hu/2015/10/23/magyarorszag_a_vonakodo_szovetseges)

Vélemény, hozzászólás?