Előzetesen arra számítottam, hogy a Fidesz sima kétharmados győzelmet arat majd, hiszen az egyéni választókörzetekben, ahol a választás valójában eldől, legfeljebb 12 helyen tud győzni az ellenzék (Budapest nyolc, Szeged, Miskolc, meg mondjuk két másik hely). Ehhez képest a kétharmad csak alig lett meg, és az ellenzék 15 egyéni mandátumot is elhozhat, igaz, ez nem változtat a lényegen…
Az úgynevezett „baloldal” politikai vezetőségének fogalma sincs a saját hazájáról, intellektuálisan silány, nívótlan társaság, mint írtam ezt már jópár éve, és megérdemli a sorsát. Az MSZP-nél vereségként élik meg a 12 %-ot, pedig – ha nem változik semmi, és valószínűleg nem is fog – ez volt az utolsó alkalom, hogy ez a párt elérte egyáltalán a 10 %-os eredményt. Az MSZP szavazói továbbra is azok a zömmel idősebb vagy lakótelepeken élő emberek, akik hálával gondolnak vissza a Kádár-rendszerre. Ennyi. Csak ezért szavaznak erre a – az őket folyamatosan eláruló, cserbenhagyó – pártra. Következésképpen, az MSZP-nek, ha változtatni akarna a biztos megsemmisülés felé vezető útján, tisztáznia kellene viszonyát a Kádár-rendszerhez, illetve, tisztáznia kellett volna viszonyát a Kádár-rendszerhez és az ún. „kádári kisemberekhez”, felvállalva az ő gondjaikat, értékvilágukat. Attól tartok, már késő, ezt a dolgot az 1990-es években el kellett volna végezni, mielőtt az MSZP feladta magát az SZDSZ-nek (a népmegvető liberális értelmiségnek, amely folyamatosan szívatja őket, és a bolondját járatja a szocialistákkal, legutóbb épp 2017 októberében, Botka László kicsinálásával), most már nincs visszaút, az MSZP, az árulók pártja, ez a párt az árulásban fogant 1989 októberében, és az eddigi majd harminc éves története a folyamatos árulások históriája.
Az LMP csalódott, pedig a nagy választási részvétel mellett majdnem 7 %-ot értek el, most azért simábban ment a bejutás, mint 2014-ben, amikor éppen csak becsúszott a parlamentbe. Igaz, azóta az LMP rengeteget változott, a balos-zöld-rendszerkritikus, a magyar politikában újszerű társaság helyett a mostani LMP egy balliberális(a magyar balliberális értékvilágba egyre inkább integrálódó, a gyakorlatban korábban elképzelhetetlen módon a balliberális politikai erőkkel szövetséget kötő, legalábbis az egyéni kerületek szintjén)-ruszofób alakulat. Az LMP permanens ruszkizása és putyinozása mintha arról árulkodna, hogy a párt külső (amerikai) befolyás alá került volna. Az általam korábban igencsak becsült Róna Péter feketeöves eszdéeszesek tempójában népmegvető-kioktató szólamokat tart. A pártból sorra távoztak, vagy háttérbe kerültek meghatározó emberek, akik éppen a balliberális világ meghaladását, valamiféle korszerű, de a magyar hagyományokra is támaszkodó baloldalt kívántak volna. Kár, nagy kár. A hagyományos balliberális világhoz való idomulás persze a könnyebb út, ez hozott is plusz szavazatokat, de ez az irányvonal nem fog soha nagy pártot csinálni az LMP-ből. Érdekes lenne megnézni az LMP vidéki eredményeit 2014-ben és most…
A választási este egyik legüdítőbb momentuma az volt, amikor Kéri László politológus a Hír TV-n bevallotta, hogy nem ismeri a magyar népet, az országot (kérdés, akkor miért vállalkozik elemzésre? Mintha orvos nem ismerné az anatómiát). Ezt elmondhatja magáról az ún. baloldali ellenzék teljes vezetése és „értelmiségi holdudvara”, mely intellektuális nívótlansága folytán az első számú felelőse a magyar baloldal haláltusájának. Ezzel szemben a tyúkeszű Kálmán Olga mindjárt megtalálta a Fidesz győzelmének okát az ENSZ-ellenes propagandában… Soha nem értettem, hogy ez a korlátozott szellemi képességekkel rendelkező nőszemély hogyan lehet „sztárriporter”, persze ez már önmagában jelzésértékű…
Összességében, a magyar nép a körülményekhez képest szerintem ismét bölcsen döntött. Bár mindenkinek tele van a töke vidéken is a fideszes döbrögik urizálásával, az emberek nem ostobák (azok viszont mindig ostobák, akik szerint az emberek ostobák), látják mi van a kivándorlással, milyen az egészségügy helyzete, hogy dübörög a korrupció (vagy más szóval elitteremtés) stb., szóval a Fidesz is azért megérdemelne egy lórúgást az arcába (mint ahogy Hódmezővásárhelyen meg is történt), de sokan tényleg jobban kezdtek élni az elmúlt években, és embereknek tökéletesen igazuk van, amikor azt mondják, ennek az üres, ostoba és nívótlan ellenzéknek nem akarják a kezébe adni a kormányzást. Erre mondta Orbán Viktor, hogy ellenzékváltó hangulat van az országban. Ezzel szemben az ostoba Kuncze Gábor a választások előtt arról beszélt, hogy most a magyar nép tesz majd vizsgát… Döbbenetes jozefinista gőg. Nem, nem, nem a magyar népnek kell vizsgát tenni Kuncze úr előtt, éppen fordítva. A magyar nép döntése azért is ésszerűnek bizonyult, mert egy esetleges ellenzéki győzelem politikai káoszba és instabilitásba döntötte volna az országot. Karácsony Gergely, az MSZP miniszterelnökjelöltje a baloldal újjáépítését helyezte kilátásba, igaz, ezt a hozzá hasonló üresfejű karrieristáktól aligha lehet majd várni. Az újjáépítéshez sok MUNKA és egyfajta, munkával elérhető intellektuális minimum kellene. Intelemként szolgáljon, hogy Orbán Viktor és a magyar nép egymásra találása sem ment könnyen, csak 2010, még inkább 2012 után következett be (míg 1990 és 2010 között a „rendszerváltás rendszerének” domináns pártja a saját választóit folyton eláruló és megtagadó MSZP volt), miután a baloldal/álbaloldal elárulta a saját népét.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/04/09/eljen_a_magyar_nep)