Elképesztő vereséget szenvedett a Fidesz az időközi polgármesterválasztáson Hódmezővásárhelyen, az egyik leginkább jobboldali, és konkrétan hagyományosan a Fidesz/KDNP-t támogató városban (ahol még 1994-ben is a jobboldal tudott győzni).
Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy a szokatlanul nagy részvételhez, és a kormánypárti jelölt bukásához erősen hozzájárulhattak azok a gyalázatos és megfélemlítő szórólapok, amelyeken a végül győztes, nem fideszes jelölt támogatóit, többek között egy 92 éves embert, név szerint listáztak ki. A helyzet 2002-re emlékeztet, amikor a Fidesz ellenségként kezelte azokat, akik nem őt támogatják. Ez joggal háboríthatta fel és a kormánypárt ellen hangolhatta a jóérzésű embereket. Hogy protestszavazásról volt szó, mutatja, hogy a Fidesz-tábor megmaradt azon a 9500-as szinten, mint a korábbi években, de ennél jóval több embert tudott mozgósítani az esélyesnek ítélt ellenzéki jelölt. Az emberek, mint ez korábban bátorkodtam már megjegyezni, nem ostobák, szerintem a társadalom többsége valóban elismeri a Fidesz-kormány eredményeit, hogy sokak számára valóban javult az életminőség az elmúlt években, hogy a 2006-2010 közötti összeomlást egyfajta stabilitás és konszolidáció váltotta, hogy a magyar kormány bátran kiáll az ország érdekeiért; de a másik oldalon meg ott van a lakosságot teljesen hülyének néző propaganda, az arcátlan korrupció és pénzlenyúlás (ami persze valójában egy új elit építése), a politikai ellenfelek megfélemlítése, és bizony a szegénység a stadionépítések közepette, a szociális szféra széthullása (egészségügy helyzete), a tömeges kivándorlás.
A példátlan, történelmi vereség komoly figyelmeztetés a kormánypártnak és lehetőség az ellenzéknek. Ha Vásárhelyen is győzni lehet, akkor szinte kötelező a siker Salgótarjánban, Borsodban, Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy a fideszes vezérkar most kupánvágva érzi magát.
Hódmezővásárhelyen az ellenzéknek úgy sikerült győznie, hogy felsorakozott egy helyi jelölt mögé, aki egyébként vállaltan konzervatív érzelmű (kérdés, mit keresnek mögötte az álbaloldali formációk). Tehát a pártoknak kellett alkalmazkodni a jelölthöz. Ez a körülmény pedig fontos, vagyis az ellenzéknek egy-két nagyon baloldali és párthű körzetet leszámítva magának kellene igazodnia valamely helyi és adott közösséget megmozgatni képes jelölthöz. Márpedig ahogy látom, a pártok inkább diktálni szeretnének, nem pedig igazodni (kivétel például Pécsen Mellár Tamás). Ez a körülmény mégiscsak a Fidesz malmára hajtja a vizet és nehezíti az ellenzéki pártok, pártelitek helyzetét (hiszen egy független jelöltet biztosan nem lehet majd valamelyik pártközpontból ugráltatni, esetleg fel kell őt vásárolni. Vagyis az esetlegesen győztes független jelöltek vagy tovább fogják fragmentálni az ellenzéket, vagy eladják magukat valamelyik pártnak).
Mert ha valamilyen csoda folytán győzne az liberális/(szélső)jobboldali ellenzék, akkor az jelen helyzetben sajnos azt jelentené, hogy Magyarország kormányozhatatlanná válna, és csaknem biztosan idő előtti választások kiírására kerülne sor, vagy akár hosszabb távú politikai bizonytalanság várna hazánkra. Nagy erők feszülnének egymás ellen, ráadásul a jelenlegi helyzetben szinte biztosra vehető, hogy külső erők is megpróbálnának halászni a zavarosban. Ez csak tovább gyengítené az EU-t és beroppantaná térségünket, éppen egy olyan helyzetben, amikor 1945 óta példátlan politikai válság van Németországban, a menekültválság pedig háborúk szelét fújja felénk. Szinte beleborzong az ember, tényleg olyan, mintha 1918 lenne. Egyik oldalon Tisza István (Orbán Viktor), a másikon a széttagolt ellenzék (szociáldemokraták, Károlyi, polgári liberálisok, Apponyi), körben irtózatos hullámok ostromolják az országot.
Szerintem Magyarországnak az az érdeke, hogy stabil kormányzás legyen, még úgy is ezt mondom, hogy a jelenlegi kormánypárt értékvilága távol áll tőlem. De a régi nagy MSZ(M)P önfelszámolása után rajtuk kívül vajon ki rendelkezik még az ország irányításához szükséges anyagi, szellemi, humán infrastruktúrával? Tehát amikor azt a címet adtam, hogy Vészcsengő, nem a Fidesz hatalmát féltem, önmagában nem különösebben érdekel e párt sorsa, én nem pártokban, hanem országban gondolkodok.
(https://nepibaloldal.blog.hu/2018/02/26/veszcsengo_1918)