MSZP, az utolsó rúgás

Tóth Bertalan, az MSZP szürke és jellegtelen elnöke politikai pályájának talán első és egyetlen markáns húzása volt, amikor az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt a bevallottan konzervatív értékrendű, ámde Fidesz-ellenes Márki-Zay Péter támogatására szólított fel a „baloldali” Dobrev Klára helyett. Ez is jelezte, hogy a médiában olykor egyként kezelt az ún. „óbaloldal”, értsd: Demokratikus Koalíció-MSZP „tábor” valójában félreértés.

Az egykor nagy párt MSZP maradványait tudatalatti gyűlölet lepi el a rendszerváltás rendszerének legnagyobb pártját felbomlasztó, szétverő, és maradványait most is nyesegető – ahogy még 2004-ben Rogán Antal helyesen megállapította, a Fidesz számára lottóötös nyereménnyel felérő –  Gyurcsány Ferenccel szemben. Gyurcsány pártja, a DK most is a maradvány-MSZP szavazóira hajt, a csökevény párt csonkjainak bedarálásán munkálkodik. Az előválasztások során, közben valójában egy DK/MSZP miniháború is zajlott belül. Jól mutatják ezt az előválasztási adatok. Ha a DK szemszögéből nézve felállítunk egy barát-ellenség mutatót az előválasztási jelöltállítás adataiból, jól látszik, hogy melyik párt áll közelebb és távolabb a Demokratikus Koalícióhoz. (A számítás metódusa egyszerű, választókörzetek szerint +1 pont minden pártnak, amely a DK-val szövetségben állított jelöltek, -1 pont minden pártnak, amely a DK riválisaként szerepelt. Azokat a körzeteket nem számoltam, ahol a DK nem indított jelöltet).

Íme az eredmény.

Liberálisok: 54

Jobbik: -7

ÚK: -10

ÚVNP: -13

LMP: -15

MMM: -17

MSZP: -36

Párbeszéd: -38

Momentum: -43

Az adatsorból látszik, hogy a Liberálisok a DK fegyverhordozói, mindig együtt indultak, a Liberálisok lényegében a DK egyik tagozatának tekinthető.  Rajtuk kívül minden párt több helyen indult a DK ellen, mint vele együtt, de feltűnő, hogy az MSZP, a Párbeszéd és a Momentum milyen sok helyen küzdött a DK riválisaként. Nem véletlen, és a politika logikájából következő döntés volt a Momentumtól is, valamint az MSZP-től és Karácsony Gergelytől, hogy Márki Zay-Pétert támogatták – helyesebben mondva, és azt hiszem, hogy ez közelebb áll a valósághoz, nem akarták Gyurcsány Ferencet segíteni.

Október 17. nemcsak Márki-Zay győzelme volt, hanem, elsősorban a budapesti szavazóknak köszönhetően Gyurcsány nagy játszmájának, restaurációs kísérletének elbukása is.