2002 nyarán óriási csalódás volt számomra végignézni, ahogyan elcsalják a futball vébét, és a Koreai Köztársaságot (Dél-Koreát) a bírók befújják a legjobb négy közé. Befújják, méghozzá szégyentelenül, leplezetlenül, a látszatra sem adva.
Emlékezetes, három európai nagycsapaton, Portugálián, Olaszországon, majd Spanyolországon is átgázolt Dél-Korea, igen jelentős bírói segítséggel.
A portugálok ellen csoportmeccsen a bíró kiállított két portugál játékost (a 27. és a 66. percben).
Következett az olaszok elleni elcsalt nyolcaddöntő. Volt itt minden: Koreának megadott kamutizenegyes; büntetlenül ámokfutó ázsiai játékosok, miközben az olaszok minden megmozdulását lefújta a bíró; aki az olaszok egyik legjobbját, Tottit jogtalanul kiállította, méghozzá pont egy olyan helyzetben, amikor ellene követtek el szabálytalanságot és tizenegyest kellett volna ítélni az azurriknak; és nem adott meg egy teljesen szabályos olasz gólt a hosszabbításban.
Érdekes, hogy az ecuadori bírót, aki a meccset vezette, Byron Morenót pár évvel később egy amerikai repülőtéren kábítószercsempészet miatt kapták el. Vajon mióta volt a maffia embere a játékvezető úr? Viszont aligha Morenó egyedi akciójáról, fogadási csalásról lehetett szó. A Dél-Korea számára elkövetett csalások ugyanis nem egyedi, hanem szisztematikus jelleggel zajlottak a 2002-es focivébén.
Szegény spanyoloknak a negyeddöntőben ugyanazt kellett átélniük, mint az olaszoknak. A koreai játékosok minden szankció nélkül rángatták, ütötték, rúgdosták őket. Spanyolországtól elvettek két teljesen tiszta, szabályos gólt.
A koreaiakat végül csak a németek állították meg. Mi volt a háttérben: koreai korrupció vagy a FIFA mesterkedése, hogy a sportág keleti népszerűsítése érdekében befújjanak a legjobbak közé egy ázsiai csapatot? Ki tudja? Majd egyszer talán megnyílnak az akták. Mindenesetre a koreaiak azóta sem értek el eredményt a vébéken (és a helyükben a 2002-es sikerükre se lennék büszke), a két következő világbajnok meg éppen Olaszország és Spanyolország lett…
Ez volt 2002, a felháborító módon elcsalt focivébé. Nagy illúziók dőltek le ekkor bennem…
Aztán később rájöttem, hogy a csalások és manipulációk a foci vébék történetét végigkísérik.
Az 1938-as, világbajnoki ezüstérmet szerzett csapatnak azért sem alakult ki olyan kultusza Magyarországon, mert elterjedt pletyka volt, és több is ez, mint pletyka, hogy az akkor számunkra baráti olaszok megkérték a magyar sportvezetést, hogy ne vegyük el előlük a győzelmet, sőt, a magyar csapat összeállításába is beleszóltak…
Magyarország a csoportmérkőzések során 8-3 arányban legyőzte az NSZK-t, és a döntőben is már a 8. percben 2-0 arányban vezettünk… Aztán 2-3 lett a vége a „berni csodának”, úgy, hogy az angol bíró nem adta meg Puskás szabályos gólját… A döntő előtti meccsen nem hagyták aludni a magyar csapatot, egy zenekar „véletlenül” a magyar csapat szálláshelye alatt játszott egész éjjel. Lehet, hogy nem volt szabad engedni, hogy egy kommunista ország csapata győzzön a hidegháború korában? Mindenesetre a berni finálé valóban a focitörténelem egyik legdrámaibb döntője volt (nemcsak a magyar vereség miatt számunkra, hanem objektíve is, nem véletlen, hogy külön nevet kapott: Das Wunder von Bern).
Az 1966-os angliai világbajnokság szintén elég gyanús. A negyeddöntőben Anglia – Argentína, NSZK – Uruguay. Az angol meccset német, a németet angol bíró vezette. Különösen az argentinok elleni angol győzelemnél volt feltűnő a bírói segítség. És hát persze a döntő, az angolok hosszabbításban szerzett, felső kapufáról lepattanó gólja, ami valószínűleg nem is volt bent…
Az 1978-as argentínai vébé egész jó lett volna, ha nem csalják el a házigazdák javára. Ez is olyan nyílt csalás volt, mint 2002-ben a Korea javára elkövetett, bár Argentína futballkultúrája azért messzi megelőzi a koreait. Mindjárt a nyitómeccsen, ellenünk hamar hátrányba került az argentin válogatott, Csapó gyors gólját követően. Törőcsiket agyonrúgták az argentinok, a végén mégis őt állították ki Nyilasival együtt (igaz, már a meccs végén). A vége 2-1 a dél-amerikaiaknak. De ez csak a kezdet volt, a végén a döntőbe jutáshoz az argentinoknak legalább négy góllal kellett megverniük Perut – úgy, hogy a rivális brazilok az argentinok előtt játszottak, a házigazdák tehát kényelmesebb pozícióból indulhattak, pontosan tudván, milyen eredményt kell elérni a fináléhoz – és mit tesz isten, 6-0 lett! Később egy perui illetékes elismerte, hogy eladták a meccset. Nem véletlen, hogy az 1978-as FIFA-torna a vébék történetének egyik legpiszkosabb világbajnokságaként vonult be a történelembe (pedig még egyszer, amúgy nem lett volna rossz vébé… Kimondottan jó olasz és brazil válogatottak voltak, az osztrákok utolsó fellángolásával, drámai skót-hollanddal, rengeteg kapufával – ez valahogy a kapufák világbajnoksága volt).
Az 1982-es vébé az egyik legjobb volt a futballtörténelemben. Minden idők egyik legnagyobb futballmeccse volt a barcelonai brazil-olasz, amikor az elképesztő gyönyörűséggel játszó Brazíliát katartikusan drámai meccsen legyőzték a taljánok (Rossi, Zoff), a klasszikus brazil futballt is kivégezve. Micsoda meccsek, micsoda drámák voltak. Kimondottan jó magyar csapat, futballtörténelmi győzelem Salvador ellen (10 – 1), hatalmas meccs a belgákkal, ahol igazság szerint győznünk kellett volna, Maradona bemutatkozása, lengyel bronzérem, a kameruni csoda, és Algéria győzelme a későbbi ezüstérmes NSZK ellen. Ez a vébé mégis sokak számára azért emlékezetes, mert az NSZK és Ausztria egy előre nyilvánvalóan lebeszélt meccsen golyózták ki Algériát: az 1-0 arányú győzelemmel éppen továbbjutott az NSZK és Ausztria is, Algéria meg kiesett. Ezért is változtatták meg a rendezési eljárást a következő, mexikói világbajnokságra, amit szintén a legjobbak között tarthatunk számon.
Mégis… Nem ezen múlt, de a magyar-szovjet meccsen az olasz bíró, Agnelli elég arcátlanul a szovjetek javára fújt. A vége, mint tudjuk, 0 – 6. Aztán a brutálisan jó szovjet csapatot egy elég csalásgyanús meccsen verték ki a belgák, akiknek két gigantikus lesgólt engedett be a bíró. Bár a szovjetek ezen a meccsen rengeteg helyzetet kihagytak, több kapufát is lőttek, a belgáknak olyan szerencséjük volt, mint 1982-ben ellenünk.
Az 1998-as franciaországi torna döntője előtt a brazilok legjobbja, Ronaldo, micsoda véletlen, súlyos hasmenést kapott, s pelenkában játszotta végig élete egyik legfontosabb meccsét a házigazda franciák ellen. A döntőben: Franciaország – Brazília 3 – 0.
Szóval, a 2002-es elcsalt vébé azért nem előzmény nélküli. Feltételezhető, hogy a FIFA nem véletlenül ódzkodott sokáig a videóbíró bevezetésétől, holott a technikai feltételek már régóta érettek voltak rá…
A foci azóta nagyon megváltozott, az 1980-as, 1990-es évek labdarúgása eltűnt, szinte egy más sportág már, amit most futball címén látunk a gyepen, a képernyőn. Agyonfizetett, tökéletesre trenírozott csupaizom humanoidok játszák a gépies és elnemzetlenített futballt. A csalások azonban maradtak, bár a 2010-es évek futballmachinációit a kiterjedt fogadási maffia manipulálta, de egészen a világbajnokságok szintjéig. A 2014-es brazíliai vébén játszott Horvátország – Kamerun a fogadási maffia egyik klasszikus csalása volt (egy legendába menően értelmetlen kiállítással). Tudjuk, bírósági döntés van róla, hogy a magyar futballt is a 2000-es években, a 2010-es elején teljesen behálózta a fogadási csalások maffiája (ez emberéletbe is került, Kutasi Róbert). Szóval, politikai vagy maffiaérdekektől vezéreltetve, de a jelek szerint a futball és a csalás szinte egyidős egymással. Ahol nagy tétben fociznak, ott nagy valószínűséggel csalnak is. Nincsenek illúzióink.
(kép: https://web.archive.org/web/20021013041752/http://fifaworldcup.yahoo.com/en/020618/1/cma.html)