Orbán-rendszer: game over

Utoljára 2006-ban csapták be annyira a magyar választópolgárokat, mint most, 2022-ben Orbán Viktor és a Fidesz. Csak Orbán ezt is ügyesebben csinálta, mint gyengébb képességű ellenfele, a 2006-os miniszterelnök.

2006-ban a választási kampány hatalmas sikerpropaganda közepette zajlott, és az emberek könnyen meg is győzhetők voltak Magyarország fantasztikus teljesítményéről, hiszen 2002 és 2006 között tényleg sokaknak jobb lett az élete, és úgy tűnhetett az akkori, a történelmet tagadó és megvető lelkületben, kis hazánk révbe ért, teljesült a nagy cél, 2004 óta a hőn áhított Európai Unió tagjai lettünk. A nép az MSZP-től és a fiatal miniszterelnöktől, Gyurcsány Ferenctől várta, hogy konszolidálja az országot, az akkori kormányfő azonban rendkívül ostoba módon – vélhetően értelmiségi környezetére hallgatva – eszeveszett, dogmatikusan neoliberális ámokfutásba kezdett, aminek alig pár év alatt de facto államcsőd lett a vége, és az, hogy az ország a szétesés állapotába került, a rendszerkritikus erők jelentősen megerősödtek, és beismerést nyert (magától a miniszterelnöktől is), hogy Magyarország elvesztette a rendszerváltást.

2006-ban tehát a választási kampány zajos sikerpropagandáját hirtelen – hogy bevezessék az öncélú megszorításokat, az eszement neoliberális gyakorlatot – váltani kellett katasztrófakommunikációra. Ez volt az őszödi beszéd, és ami utána jött.

Orbánnak legalább van annyi esze, hogy nem vágja pökhendien a magyar társadalom arcába, hogy átverte, inkább folytatja a cinikus kommunikációt.

A választási kampányban még arról volt szó, hogy megvédjük a rezsicsökkentést; Magyarország előre megy nem, nem hátra; nem engedjük az országot belesodorni a háborúba stb. Ehhez képest a Fidesz-kormány a futóbolondnak kinevezett Márki-Zay Péter programját hajtja végre.

A kampányban még kinevették a spórolásra felszólító ellenzéki vezért, ma ők is pontosan ugyanezt hirdetik.

Márki-Zay hideget-meleget kapott, amiért a rezsicsökkentés fenntarthatatlanságától beszélt, lám, a Fidesz a fényes győzelem után maga számolja fel a rezsicsökkentés tíz éve bevezetett gyakorlatát.

A kormány szónoklataiból nagyjából eltűnt a brüsszelezés, és megjuhászodtak. Igaz, ez lehet hogy csak taktikai lépést, és mihelyst megérkeznek a várva-várt EU-s pénzek, azonnal újra kikerülnek az utcára az „Állítsuk meg Brüsszelt!” plakátok (Orbán a 2022-es tusnádfürdői beszédben gyakorlatilag meglebegtette Magyarország esetleges kilépését az EU-ból 2030-tól).

A történelem elsodorta Orbán koncepcióját arról, hogy az olcsó orosz energiával fűti be a magyar gazdaságot (ez a gyökere a Fidesz „oroszbarát” fordulatának 2009-ben), és létrejön a történelmi nyugati-orosz kiegyezés.

A magyar gazdaság kb. 1980 óta arra épül, hogy a forint gyengítésével fűtik be az exportot (ezért is volt baj a devizahitelezés a 2000-es években, emiatt nem lehetett gyengíteni a forintot, ahogy annak idején Gyurcsány mondta: „Beledöglünk a 250 forintos euróba.”), és vonzzák be a külföldi befektetőket. Viszont a mostani inflációs helyzetben, és az EU-val vívott konfliktusok árnyékában – miközben az euró is gyengül – a nemzeti/gazdasági szuverenitás eszközeként is funkcionáló forint a leggyengébb láncszem. Szinte semmi nem védi a rohamos gyengüléstől. Félő, hogy a történelem ismétli magát: ahogy háborús helyzetekben lenni szokott, a magyar fizetőeszköz a koronához és a pengőhöz hasonlóan most is szabadesésbe kezd.

Szóval, a Fidesz eddigi sikereit jelentős részben az magyarázta, hogy ők a kozmikus méretű lopások mellett azért igyekeztek némi morzsákat is juttatni a népnek (ellentétben a kioktató, népmegvető, állami pénzen „Nincs ingyenebéd”-et harsogó SZDSZ-MSZP elittől) – de most beszűkülnek a lehetőségek: a kormánypropaganda mindenesetre a megszorításokat is igyekszik népjótetményként tálalni. Szóval, a kb. 2015-től tartó „hét bő esztendő” véget ért.

A kormánynak csak az a szerencséje, hogy olyan tehetségtelen, intellektuálisan és morálisan is hitvány ellenzéke van, amilyen. Azt hiszem, a mostani ellenzékiek maguk kívánják a legkevésbé a hatalmat, hogy ebben a helyzetben nekik kelljen felelősséget vállalniuk az ország sorsáért (milyen boldog arcuk volt az ellenzékieknek, amikor a választás után beültek a Parlamentbe! Újabb négy évig megvan a milliós fizetés, a kiváltságok, emellett a felelősség nulla!). Amíg ez az ellenzék van, addig betonbiztos a Fidesz és Orbán hatalma, annak ellenére is, hogy persze mindenki tudja és látja, az évtized átverése volt a 2022-es választási kampány. Ennek a valószínű kimenetele a teljes összeomlás lehet, vagy egy Orbán utáni tranzittal lassú erodálódás.

A Fidesznek előnyére válik az alternatívanélküliség. Nemcsak az, hogy nincs ellenzék, hanem azért is, mert most – ellentétben az 1990-es évek sokkjával – nem lehet azt mondani, hogy majd jobb lesz. Nincs remény a jobbra. Ezért lehet az, hogy a Fidesz mostani megszorításai most a törzsbázist is érintik, sőt, azt érintik a leginkább (vállalkozók, vidéki középosztály, nyugdíjasok).

Nyilván mindenkinek leesett a nagy átverés után – s amit persze az okosabbak mindig is tudtak – hogy nem előzzük kanyarból az osztrákokat. Nem lesz felzárkózás a nyugati életszínvonalhoz, a Marshall-segéllyel felérő – és a rezsim közeli emberei által felmarkolt – európai támogatás ellenére sem. A lakosság jelentős része elnyomorodik (ismét). Az oligarchák érintetlenek. Magyarország (soha) nem lesz a Nyugat, jöhet ide akármennyi pénz. Ez most azért is jelentős, mert a 2010-es korrekció ellenére is a Fidesz volt a rendszerváltás utolsó reménye, Orbánék-Kövérék a rendszerváltás utolsó nemzedéke. Ők nyertek, az ország elbukott.