2012 novemberében a magyar liberális sajtó „sztárja”, Tóta W. Árpád A magyarok istenére című cikkében (HVG) azt írta, hogy szégyellni kell a magyarságot, és a jövőben olyan dolgokat kell alkotni, melyeknek „semmi közük az elmúlt ezer évhez.”
December 10-én nagy egyetemista tüntetések voltak Budapesten, Szegeden, Gödöllőn, tiltakozva a felsőoktatási megszorítások (keretszám csökkentés, pénzügyi elvonások) ellen. Szegeden az egyetemisták elfoglalták a kormányhivatal épületét. Ez volt az a pillanat, 2012 decembere, amikor érezni lehetett – a kormány (a Fidesz) elvesztette a fiatalok támogatását, ami érzület azóta is fennáll (a fiatalok között már régen nem menő fideszesnek lenni). A 2010-es kormányváltás abban a reményben zajlott, hogy csak a rossz MSZP-SZDSZ vezetést kell leváltani, és utána megjavulnak a dolgok – élt tehát a remény. 2010 után kemény megszorítások zajlottak, sokak számára akkor durrant ki a remény léggömbje, s főleg a fiatalok közül 2010 után tömegesen hagyták el az országot (nekem is volt olyan ismerősöm, aki 2010 előtt fanatikus fideszes és Gyurcsány-gyűlölő volt, majd úgy 2011 táján elköltözött Bajorországba).
Nagyon érdekes, hogy a TÁRKI 2012 végén végzett felmérése szerint a magyar lakosság a rendszerváltás óta a második Orbán-kormány tevékenységét ítélte a legrosszabbnak, és csak ezután következett a negatív-rangsorban a Gyurcsány-kormány. A Fidesz-szavazói körében is megzuhant a kormányuk népszerűsége, körükben az első Orbán-kormány teljesítményét 80 % ítélte jónak, a 2010 utáni kormányzati teljesítményt már csak 60 %.
2010 után folyamatosan zajlottak a megszorítások, melyeket a kormányzati propaganda igyekezett elfedni arcátlan sikerpropagandával és a megszorítások tagadásával. Akkoriban a kormányközeli sajtó napi rendszerességgel ismételgette, hogy „nincsenek megszorítások”, miközben a valóságban hatalmas forráskivonás zajlott a közszférából (oktatás, egészségügy). Persze ez a fajta kommunikáció, minden arcátlanságával együtt is, sikeresebb volt, mint az MSZP-SZDSZ ideológusainak retorikája, akik öncélként ünnepelték a megszorításokat, és azt – miként tette ezt egykoron Kóka János miniszter – hogy mennyi embert sikerült utcára rakni, és hogy megint sikerült az állam valamely szeletét leépíteni.
Szóval, 2012 vége volt a mélypont a második Orbán-kormány számára. A lakosság megítélése a kormányzat teljesítményéről kimondottan rossz volt, a korábban a Fideszt támogató fiatalság elfordult a párttól, tömegessé vált a kivándorlás. De ekkor jött a kormányzati csodafegyver: a rezsicsökkentés, ami „visszahozta” a kormányt, simává téve a győzelmet 2014-ben (a „visszahozta” azért került idézőjelbe, mert a valóságban az ellenzék ekkor sem fenyegette reálisan a Fidesz dominanciáját, noha ekkor történt az meg utoljára, hogy az akkor Mesterházy Attila vezette MSZP valamennyire megközelítette a Fideszt).
2012 decemberében az ekkor még szélsőjobboldali Jobbik (Novák Előd alelnök) közleményben tiltakozott amiatt, hogy az MSZP és a Fidesz éppen adventkor tartanak „zsidócsillagos tüntetést”, vagyis antiszemitizmus elleni megmozdulást, amit a Jobbik „provokációnak” tartott.