Magyarország

Magyarország 2013 elején

2013 elején a szélsőjobboldali Jobbik volt a legnépszerűbb párt az egyetemista fiatalok között Magyarországon (35 %). Második helyen az LMP (29 %) volt, és csak harmadik a Fidesz (24 %). Az MSZP akkor még 7 %-ot bírt az egyetemisták körében. Ez is jelzi, hogy a Jobbik és az LMP generációs – és lázadó –  pártok (voltak).


A Fidesz politikusa, Ángyán József 2013 tavaszán a földbérlési pályázatok visszásságaira hívta fel a figyelmet. Szerinte valamiféle nagybirtokrendszer kiépítése zajlik. Ahogy jelentésében fogalmazott: „Egy gazdasági, hatalmi dinasztiaépítő, mohó, zsákmányszerző csoport eredeti vagyongyarapításának vagyunk a tanúi, amihez a politikába való direkt beépülés, a korábbi kapcsolati, hálózati tőke és hatalmi pozícióból fakadó bennfenntes információk gátlástalan felhasználása kiváló lehetőségeket teremt. Úgy tűnik, Magyarországon az állam most már hosszú ideje a nagytőke érdekeit látszik minden intézményi, jogi, gazdasági eszközével kiszolgálni.”


A Fidesz szekszárdi képviselője, Hadházy Ákos leleplezte a „trafikmutyit”, tehát azt, hogy a pártközpontból kérték, lehetőleg fideszes kötődésű emberek kapjanak trafikokat. Hadházy Ákos – szokásához híven – titkos hangfelvételt is készített, amin az hallható, hogy Horváth István szekszárdi fideszes polgármester azt mondja, „elkötelezett jobboldalinak” kell lennie annak, aki trafikot akar.


2013 nyarán az akkor még független Origón jelent meg Tölgyessy Péter nagy cikksorozata a második Orbán-kormány három évéről (Az Orbán-rendszer természete). Immáron több mint tíz éves ez az írás, és érdekes látni, hogy Tölgyessy tűpontos, időtálló, intellektuálisan színvonalas elemzést adott a magyarországi helyzetről. A címben már „Orbán-rendszerről” ír Tölgyessy, alig három év kormányzás után. Tölgyessy szerint a 2010 utáni Fidesz-kormányzat – a rendszerváltás kudarca miatt – szakított a korábbi jobboldali, konzervatív-liberális, nyugatos tradícióval. Az Orbán-rendszer: plebejus demokrácia, amely „a magyar állampolgári értékvilág régről hozott, a kádári évtizedekben tovább erősített keletiesebb felére építi politikáját.” Nincsenek alkotmányos keretek és fékek, hanem ügyek mentén való kormányzás zajlik. Intézmények együttműködése helyett a személyi függés a domináns.

A baloldali ellenzék kapcsán azt írja, a megfiatalított MSZP 2010 után sikeres lépéseket tett népszerűsége visszaszerzése érdekében, erőfeszítéseit azonban lenullázta Bajnai Gordon (az Együtt) színrelépése. Ez ugyanis megosztotta a baloldali ellenzéket, és az LMP-t is kettészakította (2012-ben vált ki az LMP-ből a „liberális-urbánus” csoport, a Párbeszéd). A választási rendszer logikája mégis arra felé fogja vezetni a baloldali ellenzéket, hogy 2014-ben összefogjon – ami valóban be is következett. Tölgyessy szerint Gyurcsány Ferenc személye jelent nagy dilemmát, ha beveszik az összefogásba, óriási károkat okozhat, de ha nem veszik be, akkor kívülről fog rombolni. Az ellentétek miatt is a baloldal aligha lehet érdemi kihívója Orbán Viktornak 2014-ben – állapította meg ezt is helyesen Tölgyessy 2013 nyarán.

Tölgyessy Péter prognózisa abban is helyes volt, hogy a Jobbik és az LMP, a két generációs lázadó párt számára nem sok jövőt jósolt. A Jobbik sikeres felfutása a rendszerváltás és a baloldal kudarca – de ha az Orbán-rendszer konszolidálódik, úgy a radikális jobboldali alternatíva alól is kicsúszik a talaj. Az LMP-t pedig szinte csak Schiffer András heroikus küzdelme tartja életben a pártszakadás után, de a bázisdemokrata alapok gátját képezik a konszolidációnak.

Ez a politikai felállás kedvező a Fidesznek, amely így a „centrális erőtér” pozíciójában lehet.


2013 júniusában meghalt Horn Gyula, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke 1994 és 1998 között.

(Kép: Budapest központjában 2013 februárban)